Németh László a Nyugat második nemzedékének kiemelkedő tehetségű írója, aki a folyóirat novellapályázatára írt Horváthné meghal című szövegével robbant be az irodalomba, hatása azonban mondhatni máig elmarad regényeinek színvonala mögött.
Nemcsak azért kellene többet olvasnunk a szerzőtől, mert olyan mélyen belelát a női lélekbe, ahogy kevesen, hanem azért is, mert mindezt annyira alapos kidolgozottsággal tárja fel, hogy az általa teremtett figurák szinte az ismerőseinkké válnak, és sokáig velünk maradnak. Korábbi cikkünkben pályájának 5 érdekes aspektusára hívtuk fel a figyelmet, most pedig ajánlunk tőle 5 olvasnivalót, amivel garantáltan nem nyúlsz mellé.
Iszony
Németh László máig talán legismertebb regénye letaglózó erejű lélekrajz, melyben egy kudarcba fulladt házasság történetét követhetjük végig. A főhős, Kárász Nelli rendkívül erős, de hideg természetű nő, aki egyáltalán nem vonzódik az ellenkező nemhez, így a férjével töltött mindennapok valóságos pokollá válnak számára.
De hogyan lehetséges, hogy ő irtózik a férfi testtől, amikor minden nőtársa vágyik rá?
És miként illeszkedhet így be a meglehetősen szigorú szabályok szerint működő társadalomba? „Bár a regény 100 évvel ezelőtti jelenében persze egész más volt a helyzet, a határaink kijelölése sajnos még ma sem minden esetben magától értetődő, a szexualitáshoz fűződő stigmákról nem is beszélve” – írtuk tavaly a kötetről, amely sok szempontból máig aktuális.
Gyász
Kárász Nelli mellett talán a Gyász Kurátor Zsófija számít Németh László legikonikusabb nőalakjának, aki férje és gyermeke halála után ellök magától mindenkit, és nem kér az emberek részvétéből. A fiatal özvegy azonban nem egyszerű eset: keménységében és kirekesztettségében is az Iszony hősnőjére emlékeztet.
Igazi mély érzelmek nincsenek a szívében, éppen ezért olvasóként is nehéz azonosulni vele.
Annál izgalmasabb viszont figyelemmel kísérni, ahogy a szerző ismét bravúrosan lavírozik a lélek útvesztőiben, és meri vállalni a kockázatot, hogy szerethető hősök helyett hús-vér, különc alakokat teremt, akik bár a saját közegükben nem találják a helyüket, az olvasóban maradandó nyomot hagynak.
Bűn
Az Iszonyhoz és a Gyászhoz hasonlóan a Bűn is egyetlen hős lelke körül forog: Kovács Lajos a falusi életet maga mögött hagyva a fővárosba indul, ahol új lehetőségeket és jövedelmező munkát remél. A harmincas évek Budapestjén járunk, ahol azonban távolról sem egyszerű az élet: pénztelenség és kilátástalanság uralkodik.
Befogadja vajon a társadalom a csavargót, vagy kitaszított marad?
A Dosztojevszkij világát megidéző és Németh szociografikus érzékenységéről is tanúbizonyságot tevő regény komoly mélységeket mutat meg, és tűpontos látleletet ad az ábrázolt korszakról.
Égető Eszter
Az Égető Eszter főszereplője szintén sok olvasó számára Németh László legemlékezetesebb alakjai közé tartozik, aki minden helyzetben már-már szentként törekszik a „szép és jó” megteremtésére, az édenkert állapota azonban elérhetetlen.
Gátja pedig nem más, mint maga az emberi természet.
A történet három részre oszlik: Eszter mindegyikben igyekszik az őt körülvevő emberek segítségére sietni, és egy békésebb világot létrehozni, akármerre jár. A regényben megjelenő férfiak ugyanakkor újra és újra meghiúsítják az ideális világról alkotott elképzeléseit, ami természetesen a nő lelkét sem hagyja érintetlenül.
Irgalom
„Amikor Osvát Ernő 1925-ben a Nyugat novellapályázatán az ismeretlenségből kihalászott, ennek a regénynek novella-változata volt az első kézirat, melyet átadtam neki” – nyilatkozta Németh László az Irgalom megszületéséről. Ehhez képest a könyv csak 1965-ben jelent meg, így tulajdonképpen keletkezése a szerző pályájának 40 évét felölelte.
A lélek útvesztőit ezúttal sem kerüljük el.
Talán mondanunk sem kell, hogy ismét egy hősnővel van dolgunk: Kertész Ágnes számára a hadifogságban lévő édesapja jelent mindent, míg szeretőt tartó anyját elítéli. A legjellegzetesebb Németh-hősök sorából ő sem lóg ki: nehezen illeszkedik be, és elzárkózik az őt körülvevőktől. Amikor azonban az eszményi apa hazaérkezik, Ágnesnek rá kell jönnie, hogy az emberi kapcsolatok sokkal bonyolultabbak, mint gondolta.
Fotó: Wikipédia
