(fotók: Szabó Gábor, a képekért köszönet Varga Dénesnek)
A Könyvesblog kedves ismerőse Fehéroroszországban járt, és megnézte a világ egyik legmenőbb könyvtárát, a rombikuboktaéder alakú belarusz nemzetit. Képeket is kaptunk, méghozzá a könyvtár bejárata mellett elterülő kőtáblákról, amelyekre különböző nyelveken bibliai idézetek véstek. Az olasz, a görög, a latin, vagy a kínai mellett magyar nyelvűt sajnos nem találtunk, pedig van még szabad felület bőven. Vajon melyik magyar idézet került volna egy Minszkben magasodó könyvtár falára, ha nem csak a Bibliából lehet választani? A Könyvesblog szerzői szerint például ezek. Szerintetek?
"Ő átélte, amit csak álmodni volt szabad. Kétségtelen, hogy az igazi poéták mások. Azok megálmodják, amit nem élhetnek át." (Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő)
Kezdjük rögtön egy klasszikussal, amelyből kiderül, hogy a magyar íróember élete szenvedés, bár szerencsére akadnak kivételek.
"Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot." (Esterházy Péter: Harmonia caelestis)
EP esete a sánta kutyával, vagyis a mondat, amit Nicole Krauss magával vitt Magyarországról.
"Még. És már nem. Egyszerre. Majdnem mindig." (Barnás Ferenc: Másik halál)
Univerzális idézet, végtelen számú értelmezési lehetőséggel. Bármikor, bárhová.
"És a másik még mindig egy idegen házban állt ezzel a híradással, hol a lap írott oldalát nézte, hol a képet. Hogy akkor ilyen egyszerű. Arra gondolt, hogy akkor ilyen egyszerű. Ilyen egyszerű, igen, ilyen egyszerű volt minden." (Nádas Péter: Emlékiratok könyve)
Emlékül, hogy emlékezz, ha emlékünk csak emlék lesz. Ilyen egyszerű.
"És nem volt vége a tortúrának, mert a fűmuzsikus, akár egy kendőt, kivonta a testéből a lelkét, a fénybe tartotta, de az is csak úgy didergett, mint kerítésre terített báránytüdő." (Darvasi László: Virágzabálók)
A kicsalogatott lélek akár a sírva vigadás metaforája is lehetne, a nyers báránytüdő pedig a magyar vidék rusztikusságát hivatott érzékeltetni. Mélyelemzés helyett inkább csak ismerjük el, hogy ez egy elég hatásos kép.
"Tamás halála csak Tamást illeti meg, mindenki keresse a saját halálát." (Szerb Antal: Utas és holdvilág)
Mások tulajdonát ne kívánd, szól a tizedik parancsolat (a katolikus változat szerint). Saját halált mindenkinek!
"A bögölyök - a fényben s a mozgásban keresve menedéket a pókok elől - fáradhatatlanul húzták kusza nyolcasaikat a gyöngén világító lámpa körül: Kerekes szinte már félálomban játszott tovább, lecsukló fejében bombatölcsérek és zuhanó repülők, menekülő katonák és égő városok képei követték egymást szédítő sebességgel, és oly zajtalanul, oly észrevétlenül jöttek be s álltak meghökkenve az eléjük táruló látvány előtt, hogy inkább csak sejtette, mint tudta, hogy Irimiás és Petrina megérkezett." (Krasznahorkai László: Sátántangó)
Egy ilyen monumentális épületre csakis egy ilyen monumentális idézet kerülhet. Bevezetés a magyar szépirodalomba, hegedűszóra, tangóritmusban.
"Akinek könyv van a kezében, az valójában nincs is jelen. Nem kell kínálgatni aprósüteménnyel vagy innivalóval, mert a könyv láthatatlanná tesz." (Bartis Attila: A nyugalom)
Ha a könyv láthatatlanná tesz, akkor a minszki könyvtár egy hatalmas, csillogó érzéki csalódás, sőt egy posztszovjet délibáb. Az idézetről meg ordít, hogy könyvtár falára akar kerülni. (Azért egy madleine-t még nyugodtan az olvasó kezébe nyomhatunk, hátha eszébe jut róla valami izgalmas.)
