Asger egy reklámcégnél dolgozik, közepesen unalmas beosztásban, és addig minden flottul megy, míg tudtán kívül fel nem használja egy olasz fasiszta szervezet vezetőjének fotóját az egyik kampányhoz. Hamar lapátra kerül, helyzetén az éppen kibontakozó gazdasági válság sem segít, ráadásul a barátnője is kiadja az útját. Bánatát sörrel, zabálással és non-stop punnyadással igyekszik enyhíteni. A számlákat azonban így is ki kell fizetni, ezért aztán kénytelen elvállalni egy betegápolói állást valahol Koppenhága-borzasztón, a teljes reménytelenség, leszakadás kicsiny gettójában. Itt él Waldemar, akinek állandó segítségre van szüksége:
„A ritka és iszonyatos szenvedések két lábon járó tankönyve volt, számtalan olyan rendellenességgel küzdött, amelyek bármelyike helyett én inkább a halált választottam volna. Mindez eszembe juttatott egy dokumentumfilmet, melyet egyik éjszakai tévénézős szeánszom alatt láttam. Egy nőről szólt, akibe hatszor csapott bele a villám. Ugyanazt a méltánytalanságot fedeztem fel nála is.”
Kristian Bang Foss: A halál Audival jár
Fordította: Bogdán Ágnes, Park Kiadó, 236 oldal, 2490 HUF
Barátok híján a gondozója lesz az az ember, aki óhatatlanul a legközelebb kerül hozzá, a két reménytelen figura pedig egy nap azon kapja magát, hogy ugyanazok a dolgok szórakoztatják és jelentenek örömöt nekik. Az együttérzés, a szimpátia vagy a közös sodródás miatt Asger végül abba is belemegy, hogy egy szakadt Volkswagennel útra keljenek, és megkeressék a híres marokkói gyógyítót, Torbi el Mekkit, akitől a vakok visszanyerik látásukat, a bénák meg újra képesek járni. Állítólag. Asgerben dolgozik a kétely, de minden jobb, mint a lerobbant Stentoftenben aszalódni. Némi bürokratikus vacakolás és egy kisebb médiafelhajtás után útra kelnek, hogy Németországon átvágva, egy franciaországi hegyi hippitanyán és egy monacói kaszinóban tett kitérőt követően megérkezzenek Marokkóban, a nyomukban egy felkapcsolt fényszórókkal közlekedő, titokzatos fekete Audival.
Bemutató. Kristian Bang Foss regényét a könyvfesztiválon mutatják be. A beszélgetésen részt vesz az író mellett a kötet fordítója, Bogdán Ágnes is, a moderátor Tönkő Vera szerkesztő lesz. Közreműködik: Dollár Papa Gyermekei felolvasószínháza. Még több infóért katt ide!
Mondani sem kell, esetükben nem is a cél a lényeg, hanem az út. Waldemar egyszerre fatalista és realista, akárcsak barátja: mindketten megszállottan tartanak előre, még akkor is, ha már nincs miért. Az utazásuk valódi motivációja már az elején nyilvánvaló, még ha ők maguk sem ismerik mindig el. A két fura fazon barátsága mindent felülír, legfeljebb az elkerülhetetlen véget nem tudja megmásítani. A halál Audival jár szimbólumai bár túlságosan tolakodóak lehetnek, Kristian Bang Foss fekete humora, a dán jóléti rendszer árnyoldalait kifigurázó jelenetei, egyedi hangvétele kellemesen pörgeti előre a sztorit. A regény olvasása közben nem lehet nem az Életrevalók című könyvre/filmre gondolni, A halál Audival jár szociálisan ugyanakkor érzékenyebb és talán csípősebb is annál. Egy olyan utazás történetét meséli el, amelynek a végkimenetelét mindenki ismeri, de stációi sokkal elviselhetőbbek, néhanapján talán még élvezhetőek is, ha olyasvalakivel osztozik benne az ember, akit a barátjának tekint.
