A Költő, aki felismerhető volt maszkban is – utak Kovács András Ferenc versuniverzumaihoz

A Költő, aki felismerhető volt maszkban is – utak Kovács András Ferenc versuniverzumaihoz

Kovács András Ferenc bűvész volt, aki olykor a beszédet láttatta a hallgatás szinonimájaként, Maros-menti donquijote, aki a költészetből nyert a szélmalomharchoz erőt és szomorú bohóc, akinek a forma szabadságot és örömet adott. Mintha az Ikrek havában színre vitt, tölgyfapadon pihenő bábosokban és humanistákban saját magát örökítette volna meg. Bár az első nagy olvasmányélménye a nyugatosok Baudelaire-fordítása volt, az erdélyi líra nagyjai közül pedig Dsida és Szilágyi Domokos a kedvencei, ezúttal egy Babits-allúzió felől igyekszünk ablakot nyitni az intellektuális és intertextuális útvesztőket rejtő, fájdalmasan hamar lezárult életművére.

Nyitókép: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

Vass Norbert | 2024. január 03. |

„Csak én írok, versemnek hőse: semmi” ‒ olvassuk Kovács András Ferenc Pro Domo című versében, és bár erre a bohócruhába bújt, zengő költészetre a legkülönfélébb tradíciók felől nyílnak ablakok, az idézett, sűrű Babits-allúzió tán mégis megfelelő lehet, hogy rajta keresztül lépjünk be a 2023. december 30-án elhunyt szatmári versvilágpolgár útvesztőkkel és iróniával teli, hátát a nincsnek vetve identitást kereső, egyszerre állandó és próteuszi költői univerzumába.

Kovács András Ferenc: A vers többrétegű titok
Kovács András Ferenc: A vers többrétegű titok

December 30-án elhunyt Kovács András Ferenc, a kortárs magyar líra kiemelkedő alkotója, a negyedik Forrás-nemzedék vezéralakja. De miért kapcsolódik olyan szorosan a színházhoz? Milyen színű tintákkal írta első költeményeit? Hogyan nehezítette meg a boldogulását a romániai titkosrendőrség? És mit mondott a számmániájáról? A vele készült interjúkból szemezgettünk.

Fotók: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

Tovább olvasok

Az 1959. július 17-én Szatmárnémetiben született Kovács András Ferencnek (KAF) már azelőtt megjelentek az első versei, hogy a szülővárosában leérettségizett, a bemutatkozó kötete pedig egy évvel azt megelőzően került a könyvesboltokba, hogy 1984-ben Kolozsváron megszerezte a magyar-francia szakos diplomát. 1984 és 1989 között Szentábrahámon, Siménfalván és Székelykeresztúron tanított, és bár azokban az években ritkán nyílt alkalma verset közölni a szigorú cenzúra miatt, Mózes Attila A forma öröme című írásában ezekre az évekre utalva jegyzi meg, hogy

„(a)zon sem csodálkoznám, ha tanórái felét aszklépiadészi, felét pedig szapphói strófában tartaná meg, aztán disztichonban búcsúznék diákjaitól”.

KAF közel félszáz kötet szerzője volt, a versek mellett esszéket és tanulmányokat írt, emellett elsősorban románból és franciából fordított. A Digitális Irodalmi Akadémia honlapján közölt életrajza szerint angol, bolgár, cseh, észt, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz, román, svéd és szlovén fordítások készültek a műveiből. Költészetét a hagyomány és történetiség modern megjelenítőjeként, az európai költészeti örökség és az újító szellem találkozásának egyedülálló változataként értékeli a kritika.

A kilencvenes évektől kezdve a legnevesebb kiadók – a Bookart, a Jelenkor, a Kriterion és a Magvető – gondozásában jelentek meg a könyvei, és kétségkívül a legtöbbet elemzett, legnagyobb hatású kortárs magyar költők közé tartozott. Amikor KAF-ról beszélünk, feltétlenül szót kell ejtenünk költészetének a mai irodalomban idehaza szinte példa nélküli formagazdagságáról, fontos megismernünk a roppant alapossággal megteremtett alakmásait, valamint értelmezői hagyományának olyan kulcsfogalmait, mint az identitás vagy az intertextualitás.

„szavak farsangi respublikája”

Kovács András Ferencet indulásától kezdve irodalmunk legígéretesebb alakjaként tartotta számon a kritika. A forma iránti elkötelezettségben Csokonaival és Kosztolányival rokonították, Dragomán György pedig úgy fogalmazott a búcsúposztjában, „Weöres óta nem volt ilyen enciklopédikus tehetségű költőnk”.

Az 1983-ban, a Forrás sorozatban megjelent Tengerész Henrik intelmei című első kötetét Cs. Gyimesi Éva az Utunkban közreadott, A rejtőzködő lírikus című kritikájában ínyencek lakomájaként mutatta be. Szerinte KAF „szavak színével, illatával és zamatával kápráztat el, mielőtt fogásait nevükön tudnók nevezni. Fűszereit a magyar szókincs legrégebbi és legújabb koraiból, legváltozatosabb tájairól szerezte, s kitűnő érzékkel, tudós rafináltsággal keveri verseibe. Stílusában a legmeglepőbb a nyelvi perifériák – az archaikus és az újszerű, a választékos és a népies, a preciőz és a közönséges – gyakori találkozása”. Aztán a „szavak farsangi respublikája”-ként jellemzi a könyv dús versbeszédét.

-

Fotó: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

Mintha épp ehhez kapcsolódna, Markó Béla a Mire jó a forma? című, ugyancsak a Tengerész Henrik intelmeiről szóló írásában úgy fogalmazott, „az alakoskodó lét, a félszívű, nagyeszű komédiások fájdalmas élete áll” a kötet középpontjában, és méltatta KAF „költőszínészi” munkáját is.

Poeta doctus: reloaded!

A költőszínészséghez tartozik az is, hogy KAF, aki a Ceaușescu-kor legsötétebb évtizedében, a cenzúrával dacolva kezdte a pályát és az erdélyi-kisebbségi lét tapasztalataiból merítette az élményeit, az egyetemes kultúra annyira széles rétegeivel folytatott párbeszédet, hogy a kortárs magyar irodalmi mezőben alig akad hasonlóra példa.

A Magyar Napló 1994/13‒14. számában megjelent, Egy majdnem középkori írástudó című interjúban a következőt mondta erről: „(…) bizonyos – nyilvánvalóan nem azonnali honérzeményekre licitáló – erdélyiség talán tetten érhető az én verseimben is. Ez számomra természetes, sorsszerű, naponta megszenvedett, ám ugyanakkor nagyon ambivalens állapot is. (...) Az erdélyiség hagyományai (hogy így mondjam) ugyanis roppant gazdagok! Igen sokrétűek és sokszínűek... Talán több-kevesebb böcsülettel vállalhatók is... De valahol mégsem elégségesek, hiszen az írólét, az írás léte, maga az alkotás nem kizárólagosan erről, hanem sokkal többről szól. Többről kellene szóljon... Valamiféle univerzalitásról – túl a helyi specifikumokon... Avagy azokkal együtt.”

Kovács András Ferenc: Sötét tus, néma tinta - részlet
Tovább olvasok

A helyi specifikumokkal megspékelt univerzalitás jegyében KAF nemcsak versformákat lakott be könnyedén, de különféle műformákat (például óda, himnusz, virágének, szerenád) is kifogástalanul imitált. Ráadásként olyan távoli korok és kultúrák szellemi és nyelvi közegébe helyezkedett gond nélkül bele, mint a francia középkor, az olasz Novecento vagy éppen Catullus időszaka, de a hivatkozásai között előfordulnak II. és VIII. századi művek is.

Parafrázisok, idézetek, allúziók, rájátszások, utalások és reminiszcenciák útján

Arisztophanésszel és Dantéval, Villonnal és Valéryval, Rilkével és Eliottal, Rimbaud-val és Vörösmartyval tereferélt játékosan.

Ám amennyire előzékeny vendéglátók a szövegei, a formával kapcsolatban KAF annyira szigorú. Épp ezért Keresztury Tibor „Versreneszánsz közeleg” című szövegében amellett érvel, hogy esetében a „poeta doctus szerepének kései és meglehetősen váratlan újraértelmezéséről” van szó. „Kovács András Ferenc ugyanis az abszolút költő megkésett, vagy korán jött típusa, aki ép és zárt lírai formákban gondolkodik egy, a poétikai kereteket és a műnemi határokat fellazító, szétfeszítő időszakban, hogy ezekbe a szigorúan megmunkált formákba zsúfolja, sűrítse a századvég korhangulatának az erdélyi lét sajátos élménykörein tartózkodó visszafogottsággal átszűrt eklektikáját.”

Források, kályhák meg az identitás

Az első Forrás-nemzedék indulását 1961-től, Veress Zoltán Menetirány című kötetének a Forrás című könyvsorozatban való megjelenésétől számítják. Az első nemzedék költőjeként emlegetik a KAF-nak oly kedves Szilágyi Domokost, de ugyanide sorolják Kányádi Sándort, Sütő Andrást és Székely Jánost is.

A Forrás második nemzedékének költői – őrizve az előttük járók friss hangját – erősebben kapcsolódtak az erdélyi hagyományokhoz, és intenzívebben figyeltek a nemzetiségi lét gondjaira. Magyari Lajos vagy Király László tartoznak ide többek között, a prózaírók közül pedig Szilágyi István, Bodor Ádám és Bálint Tibor.

-

Gálfalvi György, Jánosházy György és Kovács András Ferenc 1997-ben. Forrás: Azopan / Gálfalvi György

A hetvenes években jelentkező harmadik nemzedék a neoavantgárd jegyében újult meg, és elméleti tanulmányokkal igyekeztek megalapozni művészi gyakorlatukat. Balla Zsófia, Markó Béla, Szőcs Géza és Visky András tartozik például ide. Többen tehát azok közül, akik figyelték az utánuk, ugyancsak a Forrás sorozatban induló Kovács András Ferenc első szárnycsapásait, és akikkel KAF együtt keresett új irányokat. Ilyen volt például az Éneklő Borz című 1992-ben létre hívott „hangzó folyóirat”, és mivel az alapítók számára Sütő András volt a kályha, illetve „égi vendégeik” voltak Kosztolányi és Jékely, a Borz-estek résztvevői

nemcsak előre tekintettek, amikor próbálták a kizárólagos jelentés uralma alól felszabadítani a szavakat, hanem kacsingattak visszafelé is.

„Kovács András Ferenc lírája sok mindenről szól természetesen, szerelemről, halálról, lázadásról, szépségről, mint egyébként mindenütt a világon a költészet, de ha egyetlen szóval kellene meghatároznom, azt mondanám: elsősorban az identitásról. Felkínálja nekünk, hogy tisztázzuk, honnan jöttünk, merre megyünk, miben különbözünk másoktól, és miben hasonlítunk egymásra. Azt bizonyítják ezek a versek, hogy egy emberben tulajdonképpen több ember lakozik, ha képesek vagyunk az empátiára, a másik ember megértésére. Kovács András Ferenc ugyanakkor Dsida Jenő vagy Weöres Sándor méltó társa az időtlen Parnasszuson, utolérhetetlen könnyedséggel kezeli a nyelvet, és teremt új meg új költőket abban az egyben, aki ő maga” – mondta KAF-ról 2013-ban az egy nemzedékkel előtte indult Markó Béla egy díjátadón, Marosvásárhelyen.

Összetéveszthetetlen, maszkban is

Kovács András Ferenc több költői alteregó álarca mögül is megnyilatkozott, így a legkülönfélébb korszakokba, helyszínekre és élethelyzetekre terjeszthette ki a verssorait. A Krisztus előtti első században élt Caius Licinius Calvus, a KAF-nál száz évvel korábban született, a szecesszióért rajongó marosvásárhelyi latin és francia szakos tanár Lázáry René Sándor, illetve a beatnemzedék után eszmélt anarchista álhippi, Jack Cole (Miért ez a művészneve? KAF válasza: „Rímkényszerből. Ugyanis nekem a dekkolhoz kellett egy rím”.) a legismertebb alakmásai.

-

Fotó: Valuska Gábor - Litera, Nagyvizit, 2020

És ha ez a portugál Fernando Pessoát idéző alteregó-hálózat nem lenne önmagában bámulatos, KAF itt-ott össze is kapcsolja az arcmásainak családfáját vagy életműveit. Jack Cole például – amint arra Mészáros Márton remek dolgozata rámutat ‒ egy ugyancsak kitalált, az amerikai polgárháborúban őrnagyi rangra emelkedő ’48-as szabadságharcos, bizonyos Kálmáncsehy József ükunokája volt a fikció szerint, és ez a katona egyes Lázáry-versek alapján a vásárhelyi Lázáry René Sándor nagybátyja lehetett. Ezek után nincs is csodálkoznivaló azon, hogy a Catullus korában élt rétor,

Caius Licinius Calvus „verseinek fordításával” KAF-hoz hasonlóan Lázáry is megpróbálkozott.

„És tulajdonképpen ugyanebbe a körbe sorolható egy valóban létező újgörög költő, a világhírű Konsztandínosz Kaváfisz verseinek »fordítása« is, a Hazatérés Hellászból: Kavafisz-átiratok című kötet, amelybe a valóban létező Kaváfisz-versek fordításai mellé néhány saját maga által írt »Kaváfisz-vers« (fiktív) fordítása is bekerült. A kötet nagy vitákat váltott ki, mert sok, a KAF-életműben járatlanabb olvasó és kritikus nem vette észre (vagy nem akarta észrevenni), hogy KAF a kötet végén maga is leplezte, melyek a saját és melyek Kaváfisz versei” – írja már idézett szövegében Mészáros Márton.

Azt pedig a már ugyancsak citált, vásárhelyi költőtárs, Markó Béla fogalmazza meg, hogy „KAF tud írni amerikaiasan, oroszosan vagy görögösen, miközben, ismétlem, mindenki mással összetéveszthetetlen akkor is, amikor maszkot visel”.

„szabad verskamikaze”

„(H)ellén derű, reneszánsz racionalitás, klasszikus szigor, rokokó báj, szűkszavú keleti bölcsesség, modern, de megtervezett borzasság” ‒ írja Mózes Attila a Tűzföld haváról, de ez voltaképpen Kovács András Ferenc egész pályára kiterjeszthető. Ebben az életműben annyira fontos a zene, hogy nem egyszer még a szabadversekben is antik metrumra bukkanunk, és persze ott van a csilingelő sorokban a rezesbanda, a trubadúrlant, a szféra-zengés vagy a halk zongora. Demény Péter a transtelexen közölt búcsúztatójában jegyzi meg: „Mozart, Händel, Bach, Vivaldi – folyton zene szólt, valahányszor beszéltünk, főleg, ha a marosvásárhelyi lakásban vette fel a telefont. Gondolom, mindaz, amit nem mondhatott el, ami túl volt a megfogalmazhatón, mindaz ott rejtőzött a rengeteg CD-ben, ami a Kornisán muzsikált”.

Kovács András Ferenc bűvész volt, aki olykor a beszédet láttatta a hallgatás szinonimájaként, Maros-menti donquijote, aki a költészetből nyert a szélmalomharchoz erőt és szomorú bohóc, akinek a forma szabadságot és örömet adott.

És akkor szót sem ejtettünk még a gyerekverseiről.

„A kortárs gyermeklírában Kovács András Ferenc tekinthető Weöres Sándor első számú örökösének” ‒ írja Lapis József, aki így egyszersmind a gyermeklíra érzéki-játékos irányvonalához sorolja KAF vonatkozó műveit. Mészáros Márton pedig azt fogalmazza meg, hogy „KAF költészetét a közoktatásban tanított szinte valamennyi fontos és hangsúlyos témakör, korszak vagy költői életmű kapcsán »összehasonlítási alapként« vehetjük számításba”.

KAF-hoz tehát mindenfelől vezetnek utak, és ha azon töprengnénk, honnan kezdjük felfedezni őt, vegyük a kezünkbe a Korpa Tamás, Mészáros Márton és Porczió Veronika által összeállított, jobbnál jobb szövegeket közlő KAF-olvasókönyvet ‒ előbb azonban időzzünk a költő alábbi önarcképe előtt:

Önarckép gyufásdobozra à la japonaise
(Lakatlan tükrök
   mélyén hangod homokszem,
      mosolyod szamurájkard
         magánya, szemed
            havon haldokló gyöngysor.
               Vers vagy – szóharakiri.)

Vigasztalódsz, ha
  szépséget hazudsz? Anyád
világvitrinben
  törékeny kis bogár, kék
babaházban sír,
  sóhajokat seperget –
álmában égő
  függöny a szárnya. Atyád
egy kártyavárban
  türelem hűbérese,
könyvtáremigráns,
  kegyelem menekültje –
isten örökli
  hallgatását. Hitvesed
homokórában
  leheletre feszítve
sziromszerenád,
  papírhajnal felett leng –
sugárgerincen
  ujjbegye lepke. Te még
gyufaskatulya
  tűzfelelőse lehetsz,
ha lehetsz még, te
  tények tűzszerésze – te
gyufásdobozban
  (Mondd, vigasz-e?) száguldó
szabad verskamikaze.
(Lélekverőfény –
   szó vagy, védekezz! Lázadj
      letakart tükrök
         mélyén, lüktess homokszem –
            mindenség pupillája.)
Kapcsolódó cikkek
...
Hírek

Meghalt Kovács András Ferenc költő

64 évesen elhunyt Kovács András Ferenc Kossuth-díjas, Artisjus irodalmi nagydíjas erdélyi magyar költő, esszéíró, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja.

...
Hírek

Bertók László Költészeti Díjjal tüntették ki Kovács András Ferencet és Láng Orsolyát

Előbbi az életműdíjat, utóbbi a kisdíjat érdemelte ki.

...
Hírek

Kovács András Ferencet és Juhász Annát is jelölték a Prima Primissima Díjra

Az elismeréseket decemberben vehetik át a díjazottak, akik között idén írót, költőt, újságírót és irodalmárt is találunk – írta az MTI.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

Szerzőink

...
Vass Norbert

A Szegény párák feminista kiáltványként értelmezi újra a Frankensteint

...
Valuska László

A sikert csak tisztességtelen úton lehet elérni?

...
sa

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Még több olvasnivaló
...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.

...
Nagy

Navalnij halála az elnökválasztás előtt szembesít az orosz valósággal

9+1 kötet gyűjtöttünk össze az elmúlt évek megjelenései közül, amelyek segítségével jobban megértheted a putyini Oroszországot. Az alábbi listában találsz az orosz jelenről készült podcasteket is, több könyvbe pedig beleolvashatsz.

...
Nagy

Navalnij az utolsó lélegzetéig Putyin legelszántabb kritikusa maradt

A világ első számú orosz ellenzéki politikusa volt, aki az ellene indított különféle támadások dacára, még a börtönben sem adta fel az azért folytatott harcot, hogy Oroszországban újra szabad lehessen a sajtó és a közélet. Portré.

...
Nagy

Oravecz Imre: Az öregségnek nincs helye a modern társadalomban

Az emlékezés, a naplóírás, az öregedés, Márai, Steinbeck és az alkotáshoz szükséges magány is szóba kerültek Oravecz Imre most megjelent Alkonynapló című kötetének bemutatóján. Beszámoló.

...
Nagy

„Az igazi zene a tánc” – ezeket a versköteteket várjuk 2024 első felében

A világirodalmi megjelenéseket, a gyerek- és ifjúsági köteteket, illetve a hazai prózatermést szemléző összeállításaink után ezúttal a 2024 első felében várható legfontosabb verseskönyveket mutatjuk meg.

...
Nagy

Lehet valaki jó író attól, hogy nyilas? – Nyirő József élete, utóélete és műveinek megítélése

A székely nép krónikása, kiugrott pap, Szálasi propagandistája, a két világháború közötti időszak fontos prózaírója, emigrációban elhunyt „temetetlen halott”. Ki volt, és főként milyen író volt Nyirő József?

SZÓRAKOZÁS
...
Szórakozás

Érdekvédelmi terület: Auschwitz parancsnokáról tisztábban beszélnek a zajok, mint a szavak

Jonathan Glazer Cannes-nagydíjas, öt Oscarra jelölt filmje szokatlan módon közelíti meg a holokausztot: Rudolf Hösst és családját követjük benne, a zsidók szenvedését pedig hangok „testesítik meg”.

...
Nagy

Capote belebukott, hogy elárulta a manhattani elit szent szörnyetegeit

Árulás, kiteregetett szennyesek és bonyolult szerelmi sokszögek. Egy gellert kapott golyó, egy francia étterem és egy főmű, ami nem készült el soha. Az író és a befolyásos hattyúnők története rémálom luxuskivitelben. Utánajártunk a sztorinak.

...
Szórakozás

Utolsó kémekből nemigen lesznek elsők, de röhejes, ha megpróbálják

Egy morózus, sokat látott kém Gary Oldman alakításában, csetlő-botló fiatal ügynökök, arcátlan hatalmi harcok és világbajnok fekete humor. A Slow Horses (Utolsó befutók) című krimisorozat irtózatosan szórakoztató és izgalmas.