Kiss Noémi: Corvin Áruház

.konyvesblog. | 2017. január 02. |

kiss_noemi-1956.jpgFotó: Valuska Gábor

1956. október 23. egy keddi napra esett. A forradalmak is átlagos hétköznapokon történnek, csak később válnak piros betűs nemzeti ünneppé. Mi történik, amitől mindenki élete megváltozik? Hogyan lesz egy sor civil hőse vagy áldozata a nagy eseménynek? Ha a forradalomról beszélünk, képesek vagyunk a résztvevőkről mint átlagemberekről beszélni? Arra kértünk 10 kortárs írónőt, hogy meséljék el egy-egy valós vagy fiktív karakter lehetséges napját, hogy lecsupaszítva lássuk azt az átlagos keddet, amely később az újkori magyar történelem és nemzettudat alapjává vált. A 10 novella megtalálható a Könyves Magazin téli számában. Ezúttal olvassátok el Kiss Noémi novelláját! A sorozat korábbi részei: Tóth Krisztina, Papp-Zakor Ilka, Láng Orsolya, Hidas Judit, Kemény Zsófi, Baráth Katalin.

Még egy véres forradalomban is kisüthet a nap, és csak aztán zuhog az eső. Ha a párt úgy akarja, egy szempillantás alatt eltűnik a halvány, őszi napsugár. Ahogy feloszlanak a tüntetők egy sortűznél, a kabátok futva menekülnek, pillanatok töredéke alatt beborul az ég.

A minisztérium tartóoszlopait golyónyomok rajzolják körbe, kitágítva örökre a lövés másodpercét. A rádió épülete fellángol, kitörnek az ablakok, majd kiesik egészben a fakeret. Már nincs ott a testük, ők sincsenek sehol, a város romok közötti labirintus, csak hang van, sikoly, pisszenés és füttyögés. Kalapácsütések. Csizmakopogás, a futás zaja menekülő galopp. Kő, acél, dühös kő és dühös acél. Követelés, szemgolyó. Láb, karok törzs nélkül fekszenek a tüntetők terén.

Szeszélyes, dühös őszben ül a hajnali köd Pest utcáira október 23-án. A körúton, amikor épp átvonulnak a felhők, még hajnal van. Olyan sebesen, ahogy csak ilyenkor szokott, eltűnnek a padlások és a villanypóznák felett, mintha csak gomolygó gőz volna mindenütt, emelkedik és táncolnak a fodraik. Keringenek a kémények körül, aztán elpárállnak a semmibe. A hajnal permetes szaga lengi be a háztetők padlásait. Füstös, hideg a reggel, ilyenkor befűtik a cserépkályhákat. A Blahán, a Rókus kórház felett, a kápolna mögött látták utoljára a felhőcsonkokat, a Corvin Áruháztól Rákospalota felé húztak. Cseppekben tűnik el az égről minden, akár a könnyek egy vörös, szél fújta arcon. Aki megpróbálja megfogni őket, megrázzák az ujja végét. Sistereg, hallani, igen, sisteregnek az október végi szájak, lábak és ujjak. Aztán kisüt a nap.

Könyves Magazin 2016/5.

LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2016, 76 oldal, 490 HUF vagy 5 pont + 199 HUF

 

A körúti áruház díszes teteje a Blahán a pesti fényűzés homlokzata. Ledönthetetlennek látszik, pedig le fog dőlni. Egy gyerek ezt elképzelni is alig tudja. Mintha építőkockából volna az összes kerületi utca, úgy fogja a forradalomi düh szétrombolni. Pedig az áruházi csarnokok tényleg hatalmasak, díszes stukkóval vannak körbefonva a felkockázott üvegablakok. Főleg, ha egy gyerek szemszögéből tekintünk rájuk, egyáltalán nem természetes a létük. Idegen a városban az ilyen hatalmas épület. Mint egy próbababa, olyan esetlenül ormótlan. Bundák, kalap és kesztyű repül ki a díszes kirakatából nemsokára. A téli csizmák bőrtalpa kilő, szőrmék és sálak potyognak szerteszét – ez a forradalom utcai nézetből.

Focizó gyerekek hangját halljuk egy hátsó, szűk utcán az áruház mögött, onnan jön a kiabálás és a szurkolás. Ma délutáni tanítás lesz, kedd van, a hegedűóra is késik. Gyula és barátja, János a bérház udvarának sárga kövén passzolgat egy bőrlabdával. Kissé toldozott, varrott és rongyos a labda. Ma nem mehet túl a gólvonalon, ami a kétszárnyú, sárga fakapu. Inkább nem rúgják túl a fiúk, mert veszélyes az utcán lenni. Érezni, a veszély szagos, füstöl, kénes, benzines. Kavarog a levegőben. Sokszor kiabál valaki az utcán, de nem érteni, pontosan mit mondanak. Kérnek és talán már dühösek is. Egyre mérgesebb a kiabálás. Este aztán bemondják a rádióban a forradalmat.

Szuszog a város, aztán zihál és porzik. Meglövik a szomszéd ház falát a Corvin Áruház mögött. A munkás- és a diáktüntetőket a Kossuth téren sortűzzel oszlatják szét, aztán ávósokat akasztanak a Köztársaság téren, tankokra dobják a Molotov-koktélt a Corvin köznél. A következő napokban tocsog a vér az utcasarkon, darabokra zúzott páncélosok állnak majd a Rákóczi úti kereszteződésben. Szúrják és lövik egymást az emberek, vér lesz a házak falán, az aszfalton és a macskakövön szivárog lefelé a csatornába, hullahegy a járdaszélen, padkán és a küszöbön fekszenek a koszos kabátok és a felfegyverzett pufajkák. Benzinszag, gyújtás, láng, por. Korom az ablaküvegen. Betört kirakat, leszakadt emelet. Összerogyott harckocsik kicsorbult lánctalpa.

A ledöntött szobrot, amit a csizmájából kitörtek, körbeállják és kalapáccsal ütik. Nem tudják megtörni, de verik, amíg bírják erővel és dühvel az emberek. Fogalmuk sincs, hogy értelmetlen ez a düh, mert ekkor még lelkes és áttörő a haragjuk, ami a kalapácsot mozgatja.

A város akkor is színes, napsütötte, amikor valóban forradalom van. De már csak egy füzetben színes, és a pillanatnyi szóbeszédben, a reménytelen segítségre való várakozásban. Az emlékezetben fekete lesz. Fekete és szürke és büdös. Látni akasztott embert és a szétfolyt agyvelőt, a ledöntött Sztálin szobor árnyékában a baltával szétvert testeket. Halott kamaszok bakancsát a Köztársaság téren.

Csak egy gyerek színezi ki a ceruzájával a forradalmat az íróasztalánál. Csics Gyula, a Somogyi Béla utca 10-es szám alatt él a szüleivel. Tizenkét éves, elemi iskolás. Egy gangos házban laknak a földszinten, Gyula ma csak délután megy iskolába, 1956. október 23., kedd van. Tegnap elhatározta, hogy naplót fog vezetni. Házbeli barátja, Kovács János megmutatta neki az udvaron a naplóját, és Gyula nagyon irigykedett. Térképeket fog bele rajzolni, utcákat. Elhatározza, hogy megtervezi az egész magyar fővárost. Mire elkezd írni, eljön az este, és kiabálások hallatszanak a Rókus kápolnája felől. Mintha csak ennek az indigókék füzetnek törne ki a forradalom. Hirtelen mégis olyan felfoghatatlan és kusza minden, Gyula mondatai tesznek rendet az események között. A fiú figyel és körmöl, amilyen precízen csak lehet. Lejegyzi a látottakat, a neveket és az eseményeket, percre és órákra pontosan, úgy ahogy bekövetkeztek.

Naplója fotókameraként fut végig a napokon, az események csak szikár tények a füzetében. Nem kommentálja őket. Újságok, röpirat és a rádió hangja is bekerül. Budapest térkép lesz, utcák, házak, amiket hősökről nevez el. Úgy képzelem Gyulát, mint a Pál utcai fiúk gittegyletének tagját, nem úgy, mint Nemecseket, vagy Bokát, a vörös inges Pásztor-testvéreket, bokáig érő nadrággal. Gyula pénztárosnak volna jó, mert mindig pontosan számol. Ő nem fog meghalni a Grundért, mert minden lépését megtervezheti, óvatos kis kém.

Október 23. Kedd. Reggel anyuval temetőbe indultunk. Először a Papp utána a Fabsics nagyapához mentünk. Fabsics nagypapa sírja nagyon száraz volt, s ezért megöntöztük. Ezután hazajöttünk és én megcsináltam a leckét és hegedültem.
13-ra iskolába mentem. Az első óra, énekóra a tanárnő dolgai miatt elmaradt. Ez idő alatt én hazaszaladtam az orosz röpdolgozatokat aláiratni. Ezen az órán Pinke I. mesélt. A második órán felolvasták a földrajzdolgozatokat, amely nekem 4/5-re sikerült. Orosz órán én is feleltem 5-re. A mértan és a magyar óra feleléssel tellett el. Utána még osztályfőnök óra is volt. Elrendeztük az ülést.
1/4 7.-kor jöttem haza.  Eddig nem hallottam, se nem láttam semmit. Mikor hazaértem, Kati azt mondta, hogy az emberek tüntetnek. Én erről még nem hallottam semmit, csak tegnap mondta be a rádió, hogy Szegeden a diákok tüntettek, és lengyelországban is felkelés volt. Góré olvasta a Szabad ifjúság röpiratát. Én is elolvastam. Ez a diákok tüntetéséről szólt. Mikor az utcára mentem láttam, hogy a „Corvin”-nál három nagy teherautó vitte az egyetemistákat. Az autó tetején egy fiú állt és azt kiabálta a többiekkel: Ruszkik haza! Elég volt a Rákosikból! Ne csináljunk semmit késve Nagy Imrét a vezetésbe! Később Maját elkísértem hittanra, mert ő nem mert egyedül elmenni. Hazafelé jövet egy tüntető tömeggel találkoztunk, amely a Népszínház utcánál megállt és elénekelte a Himnuszt. Este meghallgattuk Gerő Ernő beszédét. Ezalatt Góré a stúdiónál volt. 9h-kor feküdtem le. Az ágyban még hallottam, hogy kiabálják: Ledöntjük a Stálin szobrot! Vesszen Gerő!

Gerő Ernő este beleüvölt a rádióba. Hallani, ahogy öklét rázza, suhog a fekete kabátja, ahogy lendíti a kezeit, recseg a rádió és recseg Gerő pofája: „Mindez szemenszedett valótlanság, ellenséges hírverés, amelyben nincs egy szemernyi igazság sem. A valóság az, hogy a Szovjetunió nemcsak országunkat szabadította fel a Horthy-fasizmus és a német imperializmus igája alól, hanem még akkor, amikor a háború végén országunk aléltan a földön hevert, mellénk állott, a teljes egyenjogúság alapján kötött velünk szerződéseket, s azóta is ezt a politikát követte és követi.”

Meleg szél süvít, felkavarja a leveleket, egy barna, erezett juharlevél fúrja be magát a kapualjba a Somogyi Béla utca 10-ben. Fut végig a macskakövön, fel a lépcsőház korlátja mellett az első emeletre, repked a vakolatlan téglafal oldalán. Mire kilenc óra lesz, megáll a bérház gangján. Gyula nagyon álmos, de hiányzik még két igazság a napból. Kihegyezi a ceruzáját, és lezárja a forradalom első napját. Miután becsukja a füzetét, lefekszik. Késő van, bevilágít a Hold az ablakon. Nemsokára kiabálásokat hall. Felkel, hogy ezeket a kiabálásokat kivegye, amikor kihámozta a szavakat, gyorsan még beírja a füzetébe. Ledöntjük a Stálin szobrot! Vesszen Gerő!

Mikor visszafekszik, hallja, hogy a lépcsőházban emberek duruzsolnak valamiről. Közben pakolásszák a dolgaikat, végül eltűnnek a föld alá a hangok. Fagy az éjjel. Remegő leheletek futnak fel a pincéből a kéményen át a tetőre. De a juharlevélnek mindegy. Nem pattog sem ide, sem oda, meg sem mozdul. Hajnalban hirtelen leesik a földszintre, mintha halott volna. A puskaszó és a csörömpölés sem mozdítja meg, egy színes, őszi levél aligha él forradalmat. Simán átalussza a telet.

A novella eredetileg a Könyves Magazin téli számának novellamellékletében jelent meg. A kiadványt az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára létrehozott Emlékbizottság támogatta. 

 

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Ódor Lajos: Az lenne a fontos, hogy megtanuljunk jó kérdéseket föltenni

Ódor Lajos közgazdásszal, Szlovákia volt miniszterelnökével a Mindentudók kézikönyve című kötete budapesti bemutatója előtt beszélgettünk általános műveltségről, oktatásról és a lányának tett ígéretről. Interjú.

...
Zöld

Pogátsa Zoltán: Rá kell jönnünk, hogyan haladjuk meg a kapitalizmust

Litkai Gergely podcastsorozatának novemberi témája a Fenntartható gazdaság vagy társadalmi összeomlás című kötet, amiről a szerzővel, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológussal beszélgettek.

...
Zöld

Legendás, ismeretlen, regényes, sétálós – 10+1 új könyv a 150 éves Budapestről

Budapest 150 éves születésnapján a város sokszínűségét és sokféleségét hangsúlyozva válogattunk össze róla szóló, (egy kivételével) friss kiadású könyveket. Vessz el az ismeretlen ismerős Budapesten!

ADVENT
...
Könyves Advent

Francia és skandináv receptek, magyar írók kedvencei, fenntartható konyha – 10 gasztrokönyv karácsonyra

Kevesebb mint egy hónappal karácsony előtt olyan, most megjelent gasztrokönyveket ajánlunk, melyek színt vihetnek a készülődésbe, de ajándéknak is tökéletesek.

...
Könyves Advent

A kis Miri elhatározza, hogy meglesi az angyalokat egy karácsonyi éjszakán

A Miri-történetekben Fenyvesi Orsolya hétköznapi helyzetekről mesél, meghintve varázsporral. Ki hitte volna, hogy a karácsonyi angyalok ilyen huncutok, és hogy a telihold segít legyűrni a szomorúságot? Olvass bele!

...
Könyves Advent

Forró asztallapon pattogó jéghideg eperszemek ‒ 10 verskötet a fa alá

Visszanyerhető-e az ősállapot? Át- vagy fölülírható-e egy végzetes hiba? Karácsonyi válogatásunkban friss hangokat ajánlunk, de terítékre kerülnek a magyar költészet klasszikusainak kötetei is.

...
Könyves Advent

Tüdős Klára becsvágyát a családja értetlenkedése is fűtötte

Olvass bele Bódis Kriszta Korzón a pokolba című kötetébe!

...
Könyves Advent

A Baska magyarul beszél egy Benes-dekrétumok elől menekülő család drámájába avat be

A 12 éves Baska József és családja 1947-ben menekült Magyarországra a Beneš-dekrétumok és a kitelepítés elől. Felnőttként megírta, hogy mi történt azon a sorsdöntő téli éjszakán. Olvass bele a kötetbe!

...
Könyves Advent

Egy autista srác természethez írt szerelmes levele

Dara McAnulty magával ragadó, lírai hangvételű könyve, az Egy ifjú természetbúvár naplója a természettel való mély kapcsolatát tárja fel, de olvashatunk benne az aktivista munka és az autista lét mindennapi kihívásairól és örömeiről is. Olvass bele!