1956. október 23. egy keddi napra esett. A forradalmak is átlagos hétköznapokon történnek, csak később válnak piros betűs nemzeti ünneppé. Mi történik, amitől mindenki élete megváltozik? Hogyan lesz egy sor civil hőse vagy áldozata a nagy eseménynek? Ha a forradalomról beszélünk, képesek vagyunk a résztvevőkről mint átlagemberekről beszélni? Arra kértünk 10 kortárs írónőt, hogy meséljék el egy-egy valós vagy fiktív karakter lehetséges napját, hogy lecsupaszítva lássuk azt az átlagos keddet, amely később az újkori magyar történelem és nemzettudat alapjává vált.
1956. október 23-nak nem egy, hanem sokféle elbeszélése létezik, projektünkben azt szeretnénk megmutatni, hányféle nézőpontja és értelmezése lehetséges egy adott történelmi eseménynek. Hisszük, hogy annyi forradalom volt, ahány szemtanúja és elbeszélője van az eseménynek, és bízunk abban, hogy a történelmi eseményről lehámozhatjuk a történelmet, a hősi narratívát, hogy képesek legyünk megmutatni: hozzánk hasonló átlagemberek voltak szereplői és áldozatai az eseménynek.
Fontosnak tartjuk, hogy a különböző elbeszélések nem szétírják a nagy narratívát, hanem mélységeiben igyekeznek ábrázolni az eseményt. Nézőpontok és személyes történetek a forradalom és szabadságharcban.
Nagy Gabriella, Tóth Krisztina, Baráth Katalin, Ugron Zsolna (fotó: Valuska Gábor)
Tíz kortárs magyar írónőt kértünk meg, hogy egy-egy valós vagy fiktív karakteren keresztül meséljenek 1956. október 23-ról, a szépirodalmi kiadvány a decemberi Könyves Magazin mellékleteként jelenik meg.
Tartalomjegyzék:
BARÁTH KATALIN: VAKCINA
Gerő Ernő a Központi Vezetőség első titkáraként 1956. október 23-án este ellenforradalomnak minősítette az eseményeket. Gerőt és családját október 29-én a szovjet hadsereg a Szovjetunióba menekítette. Így látta Gerő titkárnője az eseményeket.
HIDAS JUDIT: MINDEN RENDBEN LESZ
Vagn Hansen lefotózott egy 15 éves magyar zsidó felkelőlányt, Szeles Erika Kornéliát, aki pufajkában, orosz géppisztollyal a kezében pózolt. 1956. november 7-én belehalt a nyaklövésbe.
KEMÉNY ZSÓFI: ORSZÁGSZERTE MEGKEZDŐDÖTT
Novellahősünk egy vidéki átlagember, akihez legfeljebb rádión vagy szórványosan, szóbeszéd útján jut el a forradalom híre.
KISS NOÉMI: CORVIN ÁRUHÁZ
A Corvin Áruház mögött, a Somogyi Béla utca 10-es szám alatt élt családjával Csics Gyula, aki 12 évesen határozta el, hogy naplót ír a forradalomról.
LÁNG ORSOLYA: RAGYOGÁS
A Paris Match fotóriportere, Jean-Pierre Pedrazzini október 23-án még nem sejtette, hogy alig egy héttel később a budapesti Köztársaság téren tizennégy golyó roncsolja szét a lábait, hasát és gerincét. A francia fotós november 7-én hunyt el.
MOLNÁR T. ESZTER: SASSZÉ
A 18 éves naplóíró lány alakját egy valós személy ihlette, akiben vegyes érzelmeket váltott ki a forradalom kitörése, de ő sem tudta kivonni magát az események alól.
NAGY GABRIELLA: SÖTÉT
A Magyar Néphadsereg katonái közül sok tiszt és sorkatona a felkelők oldalára állt, többen hősi halált haltak, mások a forradalom leverését követő megtorlásnak estek áldozatul.
PAPP-ZAKOR ILKA: NÉVTELEN SZOVJET HŐS
A szovjet Különleges Hadtest operatív csoportja 1956. október 24-én éjjel érkezett meg Budapestre. A 2. gépesített gárdahadosztály feladata az volt, hogy a Volna, vagyis Hullám fedőnevű haditervben foglaltak szerint helyreállítsa a rendet Budapesten.
TÓTH KRISZTINA: TESTÜNK NYOMA
Tóth János 1956-ban több társával együtt nekiindult az osztrák határnak. Száron összetalálkoztak egy teherautónyi orosz katonával, a találkozást pedig csak ketten élték túl.
UGRON ZSOLNA: LÉGNYOMÁS
A Corvin-köz és környéke a 1956-os forradalom és szabadságharc központi helyszíne volt, ám a környező házakból nem csatlakozott mindenki a corvinistákhoz. Milyen volt a függöny mögül a forradalom?