A képeslap fura műfaj, amelyet eleve úgy találtak ki, hogy bárki elolvashatja, például a postás, a lakóközösség tagjai vagy a szerelmünk szülei is: jól behatárolható keret, kitöltésre váró fehér felület, giccses vagy értelmezhetetlen kép, a világ legszebb és legáltalánosabb naplementéjével a Balatonról, a horvát tengerpartról vagy Barcelonából, ún. vicces grafikák, fura képeslap-humor. Mégis ilyeneket küldtünk haza szüleinknek, barátainknak, hogy jelezzük, nem égtünk le a napon, rendesen eszünk és van még zsebpénzünk, vagyis azért, hogy rögzítsünk egy állapotot. Szeretnénk visszahozni valamit a képeslapok valóságon túli nyaralásaiból.
Arra kértük a kortárs írókat, hogy küldjenek egy képeslapot, ami egyben időutazás is: a képeslapot írják a jövőnek, mintha azt 15-20 év múlva olvashatnánk, töltsék meg a képeslapot tartalommal, legyen az egy idézet, egy üzenet, egy vers vagy akár egy novella helye.
A beérkező képeslapoknak nagyon örültünk, most pedig, hogy véget ért a nyár, megosztjuk veletek is, milyen küldeményeket kaptunk. Most Fiala Borcsa képeslapját láthatjátok:
Gizi rántott húst készít ebédre, mert az apu kedvence. Szeretne a kedvében járni. Nem egy szakács, de látom igyekszik. Azt persze nem veszi észre, hogy kicseréltem a dobozok címkéit, így most liszt helyett épp darába hempergeti a hússzeleteket.
Apu arcán látszik, nem annyira ízlik neki a sótlan, betonkeménységű tömb.
Megadom a kegyelemdöfést.
- Anyué sokkal jobb volt.
Mindketten elszomordnak, csak más okból. Már nem is sótlan az a hús.
