Portrékötet jelent meg Karinthy Mártonról, a Karinthy Színház tavaly ősszel elhunyt alapító-rendezőjéről. A Na, pupák! című kötet szerzője, Czeiner-Szücs Anita még életében számos interjút készített a budai Karinthy Színház igazgatójával, a második világháború utáni első magánszínház direktorával, aki beengedte őt színháza legkisebb zugába, legkedvesebb szobájába, hogy felnyissa a legendákkal teli kincsesládáját. A szerző célja egy olyan portrékötet megírása volt, amely saját jogán szól Karinthy Mártonról és pályájáról. Nem Friciről, nem Ciniről, nem Gabiról: hanem - ahogy kérte és ahogyan közeli ismerősei hívták - Marciról.
„Könyveiben és korábbi interjúiban is kifejtette, hogy egész életében cipelte a karinthyság keresztjét. Bizonyítani szerette volna tehetségét, ami nem volt könnyű nagyapja és édesapja mellett” - idézte fel Czeiner-Szücs Anita. Karinthy interjúiban elmondta azt is, hogy ezt a keresztet soha nem tudta letenni, de - tette hozzá - ennek végső soron jó oldala is volt, hiszen inspirálta. A Kossuth-díja után azt mondta, hogy az elismerés fontos stációt jelentett az életében: „Most nem leejtem, hanem még erősebben szorítom a keresztet, amit végre könnyebbnek érzek. Már büszkén tudnék őseim szemébe nézni. Eszembe jut egy karikatúra a Ludas Matyi című újságból. Ezen Karinthy Frigyes egy felhőről néz lefelé – amikor a Verpeléti útból Karinthy Frigyes út lett – és azt mondja apámnak: Na, pupák, ezt csináld utánam! Most már talán én is mondhatnám: Na, pupák…!”
Mutatunk néhány érdekességet a könyvből:
- Karinthy Márton saját bevallása szerint kamaszos lázadásból, kortársaihoz képest viszonylag későn kezdett el kedvtelésből olvasni. Később bezzeg mániákus könyvmolyként kutatta a drámairodalom kincseit: az olvasás rabul ejtette.
- A színházigazgató éveken át fel volt háborodva, amiért édesapja, Karinthy Ferenc novelláiban “kiteregette” ügyes-bajos dolgait. Élete második felében mégis a Marci című írást tartotta az egyik legszebbnek.
- A második világháború utáni első magyar magánszínház megalapítója már gyerekként is álmodozott arról, hogy olyan helyen nyitja meg teátrumát, ahol eddig sosem volt. Úgy vélte, a budai Karinthy Színház beteljesítette álmát.
- Karinthy Frigyes művei közül a kevésbé ismert verseit szerette leginkább, melyekből kitűnt a vátesz próféta alakja. Kedvenc verse a Karácsonyi elégia volt.
- Karinthy Márton szerint egy színházi előadás olyan, mint egy neveletlen gyermek, aki saját életet akar éli, és rendezőként neki kell odáig juttatnia, hogy “a közönség pátyolgassa tovább”.
- Sokáig ellenkezett elkerülhetetlen írósorsa ellen, ám az ő életében is eljött az a pillanat, amikor eldöntötte, tollat ragad, könyvet ír. Így született az Ördöggörcs című kétkötetes mű, amely nagybátyja Karinthy Gábor életén keresztül mutatja be a karinthyság napos és árnyékos oldalát.
- Kevesen tudják, de Karinthy Márton színházifüggöny-mániás volt. Nagy becsben tartotta első függönyét, amelyet nagymamája vett és varrt meg.
