Beindult a könyves szezon, ennek pedig a múlt heti Hosszú látta kárát, ám most újra jelentkezik csodás rovatunk, amit mi azért szeretünk, mert nem nekünk kell benne tízezer karaktereket írni, ti meg azért, mert egyetlen elütés vagy helyesírási hiba miatt sem kell bosszankodnotok. Az olasz Centauri, girlpower és Patti Smith vére a havon.
Who the fuck is Alice Elena Ferrante?
Minden nemzetnek megvan a saját Centaurija. Az olaszokét Elena Ferrantének hívják, és hamarosan épp olyan népszerű lesz Amerikában, mint Karl Ove Knausgård. Hogy hozzánk mikor jut el bármelyikük is, azon épp olyan felesleges gondolkodni, mint azon, hogy mikor lesz nemzetközi világsztár valamelyik rocksztárkülsejű írónkból. Fogalmam sincs, hogy mit írhatnék ide, amivel bárkit is meggyőzök, hogy olvasson el egy cikket egy teljesen ismeretlen olasz íróról, akinek még egy könyvét sem adták ki magyarul, és könnyen lehet, hogy nem is fogják, ezért inkább idemásolom a harmadik bekezdést, aminek utolsó mondatán elég nagyot mosolyogtam. (jav.: Elena Ferrante három könyvét is megjelentette a Magvető - a szerk.)
Whether to goad Ferrante out of privacy or because they think it’s true, the Italian newspaper L’Unità has accused the novelist Domenico Starnone of penning her books. If Starnone is behind Ferrante’s work, I would like to meet him. No man I know would write so well and not take credit for it.
A teljes cikket az n+1 magazinban találjátok>>
A káprázat nagyvárosi ikonjai
Két olyan cikket is olvastam mostanában a Literán, amit muszáj másokkal is megosztanom. Egy Pilinszkyről szóló interjút és a Nagyvizitet Tábor Ádámnál. Az a közös bennük, hogy mindkettő második részét nagyon várom, egyelőre hiába. Az elsőben Bartócz Ágnes mesél a költőről, a másodikban Tábor a ragasztott gombokról, a neoavantgárdról és az Európai Iskoláról.
Divatos feminizmus
Hónapok óta nem rángattam bele a Hosszúba a kedvenc kimondhatatlan nevű írómat, Chimamanda Ngozi Adichiét, aki azóta már a TIME 100 legbefolyásosabb embere közé is beválogattak. Ez íróként idén még Murakami Harukinak sikerült. (Az irodalmi Nobelt valószínűleg Adichie fogja hamarabb megkapni. Már csak évtizedek kérdése.) Adichiét a Vogue interjúvolta meg az áprilisi számához Lagosban: bőrszín, feminizmus és a színes kréták, amikkel CNA a saját ruháit tervezi.
"In Nigeria I'm not black," she says simply. "We don't do race in Nigeria. We do ethnicity a lot, but not race. My friends here don't really get it. Some of them sound like white Southerners from 1940. They say, 'Why are black people complaining about race? Racism doesn't exist!' It's just not a part of their existence." But it has been part of hers in America, where her experience "is always shaped by race. Somebody sends a limo to pick me up, and I just notice an attitude that the white, older male driver has. He's thinking, that's who I'm picking up? And I can't help thinking, if I were white, would he have a problem? If I were black and male, would he have a problem?" She has focused her attention on gender inequality because here in Nigeria, that's her primary experience of inequality. In Nigeria she would know why a driver would have a problem with her: "Because I'm a woman."
Teljes szövegért (bónusz CNA elképesztően menő ruhatáráért) ide kell kattintani>>
Ginsberg, a beatprofesszor
A Paris Review 1995-ös nyári számában megjelent egy esszé, amit az amerikai novellista, Elissa Schappell írt az őt leginkább inspiráló irodalomkurzusról, amire valaha járt. A Craft of Poetry című kurzust Allen Ginsberg tartotta. Eléggé írtam volna hozzá beadandót.
“There’s an old American tradition from Thoreau saying, Most men lead lives of quiet desperation. Well there are millions of poems of quiet desperation and they are all published in The New Yorker.” Ginsberg chuckles derisively.
Ginsberg professzor előadásairól, vagy ahogy Schappell definiálta, operáiról itt olvashattok>>
Patti Smith majdnem megölt egy nőt
Végül pedig álljon itt egy részlet az új Jo Nesbø-könyvből, a Vér a havon-ból. Az sem baj, ha nincs kedved végigolvasni, az Entertainment Weekly ugyanis a hangoskönyv-változatból is mutatott részletet, annak pedig úgysem leszel képes ellenállni, ha megtudod, hogy a regényt a csodálatos Patti Smith olvassa fel. Ha nem szereted Patti Smith-t, akkor egy körből kimaradsz. Nesbø, akinek az egyik barátom egy kalandos Skype-csatában már látta a meztelen felsőtestét*, egy diszlexiás, könyvmoly bérgyilkosról mesél, akit azzal bíznak meg, hogy tegye el láb alól álmai nőjét, aki történetesen épp a főnöke kedves neje. Ha nem lenne ilyen bonyolult, valószínűleg Nesbø sem írt volna róla könyvet.
A magyar változatra sem kell már sokat várni, de ez a részlet egyelőre angolul van >>
* A sokktól elfelejtett screenshotot csinálni a látottakról.
