A Romániában született, Németországban élő Herta Müller kapta a 2009-es irodalmi Nobel-díjat. A kitüntetést és a vele járó 1,4 millió dollárnak megfelelő svéd koronát december 10-én veheti át. Új regénye, az Atemschaukel (Léghinta) a bánáti svábok deportálásáról szól, akiket a Szovjetúnióba deportáltak. A regény az egyik jelölt az idei német irodalmi díjra. Magyarul A rókák csapdába esnek című könyve jelent meg 1995-ben.
Herta Müller 1953-ban született Romániában, a németek lakta Bánátban, Nitzkydorfban. Az elnyomás elől 1987-ben, két évvel a romániai forradalom előtt Nyugat-Berlinbe menekült, s a mai napig is ott él. 1973-tól 1976-ig germanisztikát és romanisztikát hallgatott a Temesvári Egyetemen. A diploma megszerzése után tanárként és fordítóként dolgozott, és ekkor kezdett írni is.
1984-ben, amikor megtagadta az együttműködést a román titkosrendőrséggel, a Securitatéval, elbocsátották tanári állásából. Erről az időszakról Müller elmondta, hogy Romániában a diktatúra idején az emberek mindennapjaikban főleg a hétköznapi nyelvben élték ki az elnyomó rendszer miatt érzett dühüket. A mennyezetről lelógó egy szál villanykörtét orosz csillárnak hívták, a szotyolát orosz rágóguminak, a káromkodást pedig tökélyre fejlesztették.
Herta Müller azóta szabadfoglalkozású íróként dolgozik. 1987 elején férjével együtt áttelepült Németországba. Apja SS-katona volt, és az írónő állítása szerint apját csak az mentette meg a brutális cselekedetektől, hogy nem olyan helyen szolgált, ahol erre lehetőség nyílott volna.
A román hatóságok által elrendelt publikációs tilalom ellenére Nyugaton már 1984-ben megjelent Niederungen című elbeszéléskötete. Herta Müller ekkor lett a német irodalom "felfedezettje". Egyedülállóan precíz és lenyűgöző nyelven, virtuóz módon foglalkozik a román történelemmel és valósággal. Számos kötetével elismerést vívott ki a nemzetközi irodalmi életben: műveit több, mint 20 nyelvre fordították le, számos díjjal jutalmazták.
Új, a Der König verneigt sich und tötet ("A király meghajol és gyilkol") költői címet viselő kötetében is a diktatúrában szerzett tapasztalataival foglalkozik, ezúttal egészen újszerű módon. A totalitárius állam nyelve áll a középpontjában: mit közvetít és hogyan manipulálja az embereket ez a nyelv?
A rókák csapdába esnek
"Regényhősei azonban Romániában maradtak, így az 1992-ben írt, számos nyelvre lefordított és magyarul eddig egyetlenként megjelent könyvének, A rókák csapdába esnek (Pesti Szalon, 1995) címűnek a szereplői is: Adina, a tanítónő és Clara barátnője, a huzalgyári mérnöknő, aki egy szekus ezredes kedvese lesz, s ezzel egy hosszú barátságnak vet véget, meg Paul, Abi és a többiek, a ki- és lehallgatottak, a dalszövegekkel rejtjelesen lázadók, az óvatlan viccmesélők, a sorkatonaként meggyötörtek, szemölcsös ujjú kisgyerekek, kenyérért sort álló öregek. Képek jelzik az állandó fenyegetettséget és a vele járó szorongást, kivételes erősségű képek, ilyen mindjárt a címben is szereplő róka - az Adina panellakásában a padlóra terített róka képe, ez a kézzel fogható jelkép. A rókaszőnyeget eredetileg fél kézzel is meg lehetett fogni, föl lehetett emelni, majd egyre több kéz kellett volna hozzá, ugyanis a tanítónő távollétében egymás után vágták le a róka farkát és négy lábát zsilettel azok, akik ugyanezen alkalmakkor szotyolát és csikket dobtak a vécécsészébe: hátborzongató figyelmeztetésül.
Ahol a minden értelemmel dacoló totalitarizmus szavakkal már szinte ki sem fejezhető, csak fenyegető, olykor groteszk képekkel és a próza zaklatott, költői lüktetésével, ott nehéz feladat vár a fordítóra, hiszen az egyik nyelv kínálta kép sokszor értelmetlen, sőt, szándékával ellentétesen, idétlen lehet egy másik nyelven. A szürrealistának ható képeket értelmezni kell, a töredezett mondatok mögött megkeresni az összekötő gondolatot, kivárni, míg egy félbehagyott motívum újra felbukkan, hogy ki lehessen hámozni teljes ívének mondandóját. Olykor-olykor, roppant óvatosan, a ziháló, fojtott stílus megtartása mellett célszerű egy-egy kiegészítés, mert a német nyelv kevésbé konkretizál, mint a magyar, elboldogul általánosabb jelentéstartalmú szavakkal, kevesebb igével, igevonzattal. A nemek szerint elkülönülő névmások tömören és érzelemmentesen érzékeltetik a cselekvők, a beszélők váltakozását, ez nekünk nem adatik meg" - írta róla a fordítója, Lendvay Katalin a Literán.
Megjelent kötetei (válogatás):
Niederungen (1984), Reisende auf einem Bein (1989), Der Wächter nimmt seinen Kamm (1993), Herztier (regény, 1994), Der Mensch ist ein grosser Fasan auf der Welt (elbeszélés, 1995), Heute wär ich mir lieber nicht begegnet (regény, 1997), Der fremde Blick oder Das Leben ist ein Furz in der Laterne (1999), Im Haarknoten wohnt eine Dame (versek és kollázsok, 2000), Der König verneigt sich und tötet (önéletrajzi regény, 2003)
Magyar nyelven: A rókák csapdába esnek (1995)
(Forrás: Litera.hu)
(Köszönöm Kiss Noémi segítségét.)