Fodor Ákos, a magyar haiku költészet legismertebb alkotója 80 évvel ezelőtt, 1945 május 17-én született. Nem érettségi tétel, iskolában csak említés szintjén hallani róla, a kortárs költők alig-alig említik inspirációként, és még könyveit sem lehet nagyon kapni. Az egyetlen dolog, ami szinte bárhol és bármikor elérhető az interneten, azok a haikui. Fodor is mindvégig azt vallotta, hogy a hivatást jobb gyakorolni, mint értelmezni.
Fodor Ákos zenészként indult, majd költő lett: elsőként Pilinszkynek mutatta meg a verseit
Életében, ahogyan ma is, közkedvelt alkotó volt, rövid és szellemes haikuival sokan rezonálnak: az ismeretlenségből pár éve a közösségi média hozta vissza. 2015-ben hunyt el, 69 évet élt, ez idő alatt több mint 20 könyvet adott ki, köztük fordítás- és lírakötetet, illetve gyerekkönyvet is, ma mégis alig ismerjük.
„Amit az életemből fontosnak találok, azt megírom”
Fodor Ákos életéről igen keveset tudni, a széleskörű irodalom (az olvasókon kívül) kevéssé foglalkozott vele, bár jelentek meg verseskötetei, nincs memoár, interjú- vagy esszékötet, se bármi más másodlagos irodalom. Amit találni vele kapcsolatban az pár kortársának a megemlékezése, tanulmányok a haikuköltészetéről, vagy egyéb, élettársa (Podonyi Hedvig) által válogatott kötetek, de a népszersűségéhez képest ez elenyészőnek tűnik. Emlékezetét ma több rajongói oldala őrzi, haikui itt szabadon elérhetőek, az életművet jelenleg a Fekete Sas Kiadó gondozza. Akár azt is mondhatnánk, hogy ez az életmű zárványban maradt, és talán csak az instaköltészet (volt), ami lökést adott neki.
Egy 2013-as, Irodalmi Jelennek adott interjúban azt mondta, 3 és fél éves kora óta ír és olvas, 6 évesen kezdett zongorázni, 16 évesen lett először szerelmes, a szüleinek pedig titokzatos módon hátat fordított. Felnőttkorában lektorként, műfordítóként és íróként dolgozott. Az interjúban pedig nem véletlenül ilyen szűkszavú, mivel szerinte az életrajz nem jelent semmit:
"Az alkotói életrajz szerintem semmire sem mentség, sem magyarázat, legföljebb érdektelen, vagy szánalmas magyarázkodás."
Sosem éreztem úgy, hogy bármelyikre is rászorulnék. Amit életemből fontosnak találok, azt megírom – már amikor és amennyire sikerül” – mondta a szerző.
Nemcsak írással foglalkozott, hanem a zenében is otthon volt.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát, kiválóan zongorázott, jól értett a zeneszerzéshez és karmesterként is kiismerte magát, több zenés darabon, musicalen, operán és operetten dolgozott szövegíróként vagy fordítóként (pl. Federico García Lorca Yerma és Bernstein West Side Story című darabjait is ő fordította).
Eredetileg középiskolai énektanárnak és karvezetőnek készült, végül a Zeneműkiadónál dolgozott szerkesztőként, több mint húsz éven keresztül.
Aki fiatalon még Pilinszky érdeklődését is felkeltette
Fodor sajátos helyzetét már a kezdeti élményei is meghatározták. Egészen fiatalon találkozott Pilinszky Jánossal egy gyerekzsúron, ahol barátságot is kötöttek.
Ez pedig annyira szoros volt, hogy Fodor első versét Pilinszkynek mutatta meg, aki több másik verssel együtt szerette is volna közölni őket a Vigíliában.
De Fodor erre nemet mondott, állítólag azért, mert nem akart katolikus lapban megjelenni, vagy talán korainak találta még a közlést. Így első verse csak 19 éves korában jelent meg a Kortársban.
Fodor ekkor még nem haikukat írt, bár a rövidebb jellegű versek a kezdetektől fogva domináltak a költészetében - ami Pilinszkytől sem idegen. Kettejük kapcsolatáról pár évvel ezelőtt Juhász Anna készített beszélgetést:
A haiku meghonosítója állítólag igen szigorú volt magához, számos versét megsemmisítette, mivel azokat gyengének vagy rossznak tartotta. Népszerűsége sose volt igazán meghatározó, a lírafordulat után ugyanis a Tandori-féle metafizikai nyelvjátékok és a Petri-féle cinikus életleírások domináltak. Talán ebből is látszik, hogy sosem volt az irodalom fősodrában. Bár felterjesztették József Attila-díjra, végül nem kapta meg, 2003-ban Asrtisjus-, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjat kapott. De életműve, mind a 25 verseskötet, műfordítás, zenei munkák és színházi műfordítás gondozatlanul maradt.
Erről a szerző így vélekedett egy versben:
Nekem kedvez, hogy
árnyékukban kell élnem:
nem égek le.
Mégis Fodor Ákos (mindig is!) megtalálta a közönségét, versei és haikui egyszerre képesek a könnyedek és szellemesek lenni, miközben végig ott motoszkál a mélyebb tartalom is a sorok között. Azt is lehet mondani, hogy Fodor rátalált valami elemire ezekben a versekben, amivel szinte mindenki tud azonosulni, miközben mégis a saját útját járta. Ezt pedig az is mutatja, hogy már sokkal korábban ráérzett a haikura, mint hogy tudta volna, minek nevezze, egy interjúban röviden beszélt is erről: “A haiku talált rám; haikukat írtam, mielőtt még megismertem volna e forma paramétereit”.
Podonyi Hedvig, élettársa így fogalmazott a költőről:
"Fodor Ákos egyfajta tudatosan fenntartott gyermeki szemlélettel volt képes szemlélni a világot.
(...) Kézzel-lábbal tiltakozott az »így szoktuk« szemlélet ellen, irritálta a rutinszerűség, a félfigyelem, mindeközben nagyon igyekezett előítéletmentes maradni. Nem érdekelte, hogy mit szoktak erről-arról mondani vagy ezzel-azzal kapcsolatban elvárni, a jelenségek megfejtéséhez saját utakat keresett."
A haiku és a gyors tartalomfogyasztás megváltása
Fodor Ákos életműve a külöböző internetes porlátokon kapott új életre az elmúlt évtizedben, több rajongói oldal, haikukat összegyűjtő blog vagy éppen idézeteket megosztó Instagram fiók jött létre. A költő rövid, szellemes, olykor igen filozofikus költeményei tökéletesen illenek a közösségi média tartalomfogyasztási és -termelői trendjeibe. Úgy, ahogyan Simon Márton Polaroidok című kötete, úgy Fodor Ákos is egy válasz volt az irodalom részéről a változó mediális helyzetre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ennek viszont az az előzménye, hogy Fodor Ákos felfedezte, majd meghonosította a haiku formát.
Az egyik legfontosabb állomása az életműnek 1998-as Macuo Basó: Százhetven haiku című fordításkötet, ami a szóban forgó japán költő válogatott haikuit tartalmazta.
Basó és a haiku költészet kapcsolatáról ebben a cikkben részletesen írtunk. A haiku szabályai (amik sokszor sokkal összetettebbek, mint elsőre gondolnánk) egy ismételhető, átlátható struktúrát hoztak létre, amit Fodor zeneiséggel és szellemes tartalommal töltött fel.
Ebben a haikuban például Tandorisan játszotta ki a zárójel és a tenyér typográfiai hasonlóságát:
(
milyen érvényes
lett arcom: két tenyered
zárójelében! )
A haiku alapja, hogy 17 szótagból áll, ami a modern változatban három sorba tördelve oszlik el, 5-7-5 formában. Fodor Ákos pedig ebben találta meg legjobban, ami az alkatához passzolt, a tömör igazságot, ami minden mellébeszélést hanyagol, de teret ad a játékosságnak.
A Basó kötet előszavában így fogalmaz a haiku működéséről:
A haiku kettőt tesz költővé, amint a szerelem kettőt, szeretővé.
Leírója nem sámán, nem szónok, nem sebész; elolvasója nem alávetett, nem elszenvedő, nem tétlen. Találkozva e fókuszban, oldva oldódhatnak, gyógyulva gyógyíthatnak, s válnak, míg vállalják, valami Harmadikká. Aszketikus forma, próteuszi műfaj, eleven mentalitás; időt, teret inkább teremt, mint fogyaszt. Boldogok, akik – ha egyetlen haiku pontjában is – találkozhatnak és megérinthetik egymást.”
Zárásképpen pedig álljon itt az egyik leghíresebb Fodor Ákos-idézet, ami talán az egyik legszebb is:
Tudsz játszani?
– Tudok.
– És szeretsz is?
– És szeretlek is.
Fotó: kultura,hu
