Rátkai Kornél illusztrált már bolygóvadászokat, elszánt magyar nőket, sárkányovisokat, és készített már történelmi szelfiket, de ő illusztrálta sok más mellett A kincskereső kisködmön Lackfi-féle változatát és Békés Pál A Félőlény című könyvét is. Rátkai Kornél rajzaiból, grafikáiból pénteken kiállítás nyílt a budapesti Jókai Klubban, ahol Huzella Júlia olvasott fel A Félőlényből. A kiállítást Orosz Anett nyitotta meg, most az ő szövegét olvashatjátok - a kiállítás szeptember 7-ig megtekinthető.
Ljudmila Ulickajától Békés Pál Félőlényéig
(Kiállításmegnyitó)
Egy kiállításmegnyitó szövege, amelyből fény derül arra, hogyan találkozott egy webdizájner és egy könyvkiadói sajtós. Hogyan változott meg egy csomó minden körülöttük az elmúlt 13 évben, miközben életük egy fontos metszéspontján (ami nem mellesleg az irodalom), újra és újra összefújta őket a szél. De véletlenek persze nincsenek...
„A szerzetesi cellákon nincs zár. Onnan ellopni nemigen van mit. (…) Na, szóval képzeld el, késő este jövök haza, és látom, hogy az ajtóm mintha résnyire nyitva lenne. Bemegyek a szobába, a sötétben megmosakszom, leülök a székre és elgondolkodom. (…) No, ülök a sötétben, szép csendben elmélkedek erről is, arról is, egyszer csak érzem, hogy nem vagyok egyedül. Valaki még van itt, és teljesen bizonyos, hogy nem az Angyal az. (…) Nagyon óvatosan, szinte levegőt sem véve odamentem az ágyhoz, és megláttam egy óriási macskát. Fölébredt, kinyitotta a szemét, rettenetes tűz villant benne. Te is tudod, hogy tud égni az állatok szeme a sötétben! Köszöntem neki, és kértem, hogy adja át a helyet. Úgy tett, mintha nem értené. (…) Kezdtem magyarázni neki, hogy szerzetes vagyok, nem oszthatom meg a nyoszolyámat egy hölggyel. És nem lehetne-e, hogy átköltözik, mondjuk a székre. Nem akart. (…) Ráadásul hihetetlenül okos is: valahogy rájött, hogy a kolostorban tilos állatot tartani, és úgy viselkedik, mint egy jelenés – eddig még senki nem látta meg. Én is úgy teszek, mintha nem láttam volna. Úgyhogy abban a pillanatban, amikor a perjel úr megkérdi majd tőlem, mit keres a szobámban ez a gyönyörű állat, azt fogom mondani: nem látom.”
Hogy miért idézek Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács című regényéből? Nos, ennek több oka is van. 2009-ben, amikor a regény magyarul megjelent Morcsányi Géza fordításában, a szerző a 16. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt. Ekkor kértek meg a Magvető Kiadónál, ahol akkoriban dolgoztam, hogy csináljak egy minisite-ot az orosz írónak és műveinek. Így találkozhattam az első hazai webdizájnerek egyikével, Rátkai Kornéllal. Sok átbeszélgetett óra és megannyi tesztoldal után megszületett az ulickaja.hu. Az online piacot a folyamatos redizájn jellemzi, weboldalak jönnek és mennek, de ez az első közös munkánk azóta is elérhető a világhálón.
Ahhoz, hogy újra együtt dolgozhassunk, másféle bolygóegyüttállásra volt szükség. Én immár két fiú anyukájaként a hazai gyerekkönyvpiac akkori legifjabb szereplőjénél, a Kolibri Kiadónál lettem sajtós, ahol a gyerekirodalom népszerűsítése volt a feladatom. Kornél eközben szögre akasztotta webdizájnerségét és 44 évesen (!) rajzolni kezdett. Munkáit elsőként a Facebookon mutatta meg, így találkoztam én is a képeivel. Azt hiszem, már akkor a szívembe zártam szerethetően kedves, különlegesen groteszk figuráit, amelyek egyre több és több rajzlapot népesítettek be, így aztán egyre több és több posztban hódítottak meg engem és a közösségi médiát is. Olyan világot teremtett, amelyben
felnőtt és gyerek kompromisszumok nélkül otthonosan mozoghat
és végtelenül sokáig elidőzhet. Ha nem grafittal rajzolt, akkor is csak kevés színt használt, mégis hívogató volt minden képe. Meg akartam ismerni kisebb-nagyobb lényeit, a hálósipkában szendergő Holdat, a három gombócos fagyit majszoló bogárkákat, és csendben – legtöbbször irigykedve – csodáltam szeplős figurái szépségét.
Ekkoriban merült fel egy ifjúsági regény terve, Majoros Nóra Bolygóvadászok című könyvéhez kerestünk illusztrátort, és egyetlen pillanatig sem volt kérdés: megkérdezem Kornélt, a kiadó akkori főszerkesztőjét, Balázs Eszter Annát és a szerzőt, mit szólnának a közös munkához.
Így jelent meg az első Rátkai Kornél által illusztrált könyv 2016-ban. És ezt, ha jól számolom, további 23 követett.
Kornél rajzaiban a mai napig öröm kalandozni.
A gondosan kidolgozott, apró részletek újabb és újabb világokat nyitnak, túlmutatnak a történeten, mégis tökéletesen összesimulnak. Az általa illusztrált könyvekben a szöveg és kép méltó társai egymásnak. Boldogan megyek vele Sárkányoviba, követem vele Marci kalandjait, végigjárom szelfijeivel a történelmi évszázadokat. Egyetlen általa illusztrált könyvet nem forgatok csak elég gyakran, A macska mondja meget. De erről sem annak szerzője, sem Kornél nem tehet, én nem ápolok jó viszonyt a macskákkal. És akkor finoman fogalmaztam... De itt, a Jókai Klubban több képet is láthatnak ebből a kötetből, sőt, a macskás ceruzarajz előtt időzve egy pillanatra elfelejtem még én is, milyen állatot is ábrázol, mert működik a varázs, ami Kornél képeit körüllengi. A bűvkörébe von, és én a macska bőrmellényének kitűzőit, szegecseit vagy cipzárjának fogait vizsgálom, miközben csíkjai lassan tigrissé szelídítik a – számomra félelmetes – lényt.
És ha már szelídítés, hatalmas öröm, hogy Békés Pál klasszikussá vált meséjét, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent A Félőlényt is Rátkai Kornél illusztrálta. Az először 1991-ben megjelent történet ma is ugyanannyira aktuális, ha nem aktuálisabb, mint születése pillanatában. Huzella Júlia felolvasta az imént az utolsó fejezetet, így én már nem spoilerezek, ha elmondom, a Félőlény nemcsak Békés Pál szándékai szerint válik ÉLŐLÉNNYÉ, hanem Kornél rajzain is megelevenedik. Meg sem kottyan neki az elmúlt 30 év, ahogy a Kiserdő megannyi lakója is mind velünk marad, ha be is csukjuk a könyvet.
Mondanom sem kell, hogy alig várom a következő Rátkai Kornél-könyvet, egyről biztosan tudok, amely az ő rajzaival jelenik meg jövőre a Jelenkor Kiadónál. De titkon azt is remélem, hogy hamarosan az a könyv is megszületik, amely minden „porcikájában” Kornél keze nyomát viseli – ő írja a szöveget és ő rajzolja a képeket is.
Addig is, maradok odaadó híve, Surik, Daniel Stein, Csupánc, Porhany, Rakonc, Teofil, Merkúr, Marci, Zoé, meg a többi bátor ÉLŐLÉNY!
Rátkai Kornél első önálló kiállításhoz jó szórakozást kívánok, köszönjük, hogy eljöttek, és nem hagyták egyedül a Félőlényt sem!
