Donatella Di Pietrantonio: Meg akartam érteni a szeretethiány következményeit

Donatella Di Pietrantonio: Meg akartam érteni a szeretethiány következményeit

Halásznegyed című regényében folytatja Az elveszett lány testvérpárjának történetét az olasz Donatella Di Pietrantonio, aki az őszi budapesti könyvfesztivál vendége volt. A folytatásban a lányok már felnőttek, az életük viszont nagyon másfelé kanyarodott, egy kis híján végzetes baleset ugyanakkor ismét közelebb hozza őket egymáshoz, miközben az olvasó előtt apránként feltárul az odáig vezető, titkokkal, félelemmel és megbánásokkal kikövezett út is. Donatella Di Pietrantonióval a kimondott szó súlyáról, az illúziómentes gyerekkorról és édesanyja lámpafényes felolvasásairól is beszélgettünk.

Fotó: Valuska Gábor

Ruff Orsolya | 2022. október 21. |
Donatella Di Pietrantonio
A visszaadott lány
Ford.: Todero Anna, Park, 2022, 224 oldal
-

Azt lehet tudni önről, hogy fogorvosként dolgozik, de hogyan jött az írás az életébe? Emlékszik esetleg arra a pillanatra, amikor az írás utáni vágy feltámadt önben?

Sokkal hamarabb megvolt bennem az írás utáni vágy, mint az, hogy fogorvos legyek. Már kislánykoromban. Emlékszem is a konkrét pillanatra: az iskolában a tanítónő adott egy házi feladatot, a fákról kellett írni. Ezért aztán kerestem egy tölgyfát. Nagyon magas fa volt, a törzsén felfelé kúszott a borostyán. Én pedig sok-sok oldalon keresztül írtam erről a szoros kapcsolatról a tölgyfa és a borostyán között.

Mi volt az oka mégis annak, hogy nem az írás volt az első választása?

Nem tekintettem rá lehetséges munkaként. A szüleim nagyon sok áldozatot hoztak azért, hogy kitaníttassanak, ezért egy közvetlenül hasznosítható munkát választottam annak érdekében, hogy rögtön a diploma megszerzése után anyagilag függetlenné válhassak. Hogy önálló lehessek.

-

A visszaadott lány című regény (kritikánk ITT olvasható, ITT pedig beleolvashatsz) egy traumára épül, amikor a 13 éves főszereplő azzal szembesül, hogy nem az igazi családja neveli. Mindig arról beszélünk, hogy a család mennyire meghatároz minket, ez viszont feltételezi, hogy van egy tudásunk a saját családunkról, közös történetünkről, apánkról, anyánkról. De mi van akkor, ha ez hiányzik? A hiány ebből a szempontból mennyire határozhatja meg egy ember sorsát?

Biztosan meghatározó, azt viszont nehéz megítélni, hogy mennyire. Néha a családon belül megélt trauma egyenesen pusztító erejű, néha viszont egészen erőssé tesz minket. Mármint,

ha pszichológiai értelemben túléli az ember.

A visszaadott lányban feltűnő, hogy a szereplők sokszor elhallgatnak, vagy éppen nem mondanak ki dolgokat. Ezzel szemben a második kötetből az is egyértelmű, hogy a kimondott dolgoknak súlyuk van – gondolok itt az átokra, amelyet az anya mond ki az egyik lányára. Az átok az ön szemében mágikus erővel bír, vagy a tehetetlenségről és a kontroll teljes hiányáról szól inkább?

Mindkettő igaz. Valójában szándékosan jelenítettem itt meg a hagyománynak, ez esetben a fekete mágiának ezt az elemét. Ez ugyanis egy olyan elem, amely szorosan kapcsolódik a szülőföldem hagyományvilágához. Az igazi jelentése viszont inkább a második felé húz. Tehát, hogy az anya tehetetlenségében nem talál más módot arra, hogy közel férkőzzön a lányához. Amikor az anya és a lányok közötti aszimmetrikus kapcsolat teljesen felborul, akkor jön el az a pillanat, amikor nemcsak az anya veri a lányát, hanem a lánya is ütlegelni kezdi az anyját. Itt megszűnik a hierarchia, az alá- és a fölérendeltség, az anya tekintélye a lányával szemben. És akkor az anya a testi erőszakon túl ehhez az ősrégi formulához nyúl, ez pedig a legmarkánsabb jele az anya és a lánya közötti szétválásnak. Mintha az anya azt mondaná, hogy már nem ismeri el többé a lányának, hanem inkább az ellenségének tekinti, emiatt pedig átkot szór rá, és rosszat kíván neki. Mindezt ráadásul úgy teszi, hogy közben a keblével fordul felé – azzal, amivel kiskorában táplálta, etette őt.

Donatella Di Pietrantonio
Halásznegyed
Ford.: Todero Anna, Park Kiadó, 2022, 224 oldal
-

A könyvekben a két nővér kapcsolata mellett az anya-lánya kapcsolat a legemlékezetesebb, de érdekelne, hogy a kettő közül önnek személy szerint melyik a fontosabb?

Biztos, hogy fontosabb az anya és a lánya közötti kapcsolat, viszont a második kötetben már nagyon fontossá válik a két testvér közötti szimmetrikus, azonos szintű kapcsolat is, pontosan azért, mert az anya már nincs jelen, hiányzik az életükből. Tehát, amikor a szülőktől már nem érkezik az a megtartó erő, az a szeretet, akkor a testvérek igyekeznek ellentételezni ezt a hiányt,

betölteni ezt az űrt.

De persze egy testvér soha nem lesz képes helyettesíteni az édesanyát.

A visszaadott lányban megjelenő anyaképek távol állnak a tökéletestől, de a könyve arról is szól, milyen sokféle anyaképünk lehet. De mit gondol, anyaként mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk?

Hogy melyik a legnagyobb, azt nem tudnám megmondani, mert sok lehetőség van ezek elkövetésére. Az biztos, hogy a gyerekek nevelésében az anyának óriási a felelőssége, és ez a túlzott teher szociálisan és kulturálisan is determinált. Az anyák sokszor túlságosan is magukra vannak hagyva abban, hogy cipeljék ezt a terhet, ez pedig megnöveli a hibázás lehetőségét. Ami engem illet, a magam részéről szükségét éreztem annak, hogy beszéljek erről a kapcsolatról, ez pedig nyilván a személyes tapasztalatomból is fakad, hiszen az édesanyám is sok ilyen terhet cipelt. Ott volt a munka, aztán a patriarchális férfiaknak való alávetettség, ennek következtében pedig kimaradt az én, azaz a lánya életéből. Kiskoromban ezt úgy éltem meg, hogy az anyám az a személy, aki távol van tőlem. Nyilván akkor még nem láthattam át, hogy erre valójában rákényszerült.

Ezt a távoli jelenlétét pedig úgy éltem meg, mintha magamra hagyott volna.

Azt hiszem, ebből is fakadt aztán az a szükséglet, hogy ezt az élményt kiírjam magamból.

-

A nők közötti szolidaritás óriási téma az irodalomban, de ha például az abortuszszigorítások miatti tiltakozásokra gondolunk, abból is látszik, hogy a mindennapokban is fel-felmerülő téma. De mit gondol, a női szolidaritás létező jelenség, vagy inkább egy vágy, egy illúzió a nők részéről?

Szerintem mindkettő, hiszen látható ez a szolidaritás, olykor meg a hiánya is. Például Olaszországban nagy vita folyik az Iránban zajló tüntetésekkel kapcsolatban, ugyanakkor valaki feltette a kérdést, hogy ilyenkor hol vannak az olasz feministák; mindez pedig felszínre hozta az egész kérdéskört – főleg azért, mert a szóban forgó kérdést maguk a nők tették fel. A feministák – mint csoport – támogatják az iráni nőket, viszont több női író és politikus is azt kérdezte, miért nem hallhattuk külön-külön is az egyes szereplők hangját, olyanokét, akik máskor fel szoktak szólalni ezekben a kérdésekben. Ebből is látszik, hogy mennyire érzékeny téma a szolidaritás kérdésköre.

A visszaadott lányt olvasva feltűnő volt, mennyire illúziók nélkül ábrázolja a gyerekkort. Egy olyan közegnek, ami mentes minden puhaságtól, amivel általában jellemezni szoktuk ezt az időszakot. Ilyen keménynek, erőszakosnak látja? Egy olyan közegnek, amelyet túl kell élni?

Nem, egyáltalán nem. Viszont lehet, hogy a boldog gyerekkornak meg nincs szüksége arra, hogy meséljenek róla. Ám ott, ahol traumák vannak, ahol rosszul működő családok vannak, ahol a szülők kudarcot vallanak a szerepük ellátásában – mégpedig úgy, hogy sokszor nem is hibásak ebben –, ott talán szükség van arra, hogy ezt elmeséljük és szépirodalommá tegyük. Hogy teret engedjünk és próbáljuk megérteni ezeket a szerencsétlen helyzeteket. Én arra törekedtem a Halásznegyed című könyvben, hogy

megértsem, mik a következményei a szeretet effajta hiányának.

A Halásznegyed című könyvnél éreztem azt, hogy bizonyos részei úgy működnek, mint egy krimi. Kis jelekből, nyomokból, félinformációkból kell összerakni, hogy mi történt a főszereplő húgával. Mennyire volt eleve eldöntött, hogy A visszaadott lánynak lesz egy folytatása? És mennyire volt könnyű visszazökkenni ebbe a világba?

Nem volt előre eldöntve. Nem is azért döntöttem a folytatás mellett, mert viszonylag sikeres lett az első könyv. Inkább az a problémakör foglalkoztatott, amiről az imént is beszéltünk. A visszaadott lányban a két lánytestvér fejlődésének és a trauma elszenvedésének az éveiről számolok be. Viszont függőben maradt bennem a kérdés, hogy mivé válunk, miután felnőttünk, ha a családunkban megértük ezt a magunkra hagyást, ezt az űrt – mégpedig azokban az években, amelyek a legfontosabbak az önazonosságunk kialakításában.

-

Mindkét könyvben nagyon fontos a titok, ami, azt gondolom, kétféle lehet. Hiszen ott az édes titok, és az a titok, ami rengeteg kárt tud okozni. Íróként melyik az izgalmasabb?

Először is azt mondanám, hogy íróként nagyon vonz ez a kérdés, ugyanúgy negatív, mint pozitív jelentésében. Kétségtelen, hogy a sötét titkok károsabbak. Romboló erejű, hogy a regényem hőse úgy él le tizenhárom évet, hogy nem mondják meg neki, honnan származik. Tizenhárom évig senki nem mondja el neki az igazságot, hogy hol és kitől született. Utána pedig minden olyan hirtelen, egy csapásra derül ki. És utána jön a másik titok. Miért dönt egyszer csak úgy ez az anya, aki tizenhárom évig szeretettel nevelte és gondozta a lányt, hogy visszaadja őt a vér szerinti szüleinek? A lány számára nagyon káros ez a titok, hiszen

szavak híján a képzeletével kénytelen kitölteni ezt az űrt.

És minden felállított hipotézis szorongással tölti el. Például arról, hogy az anyja beteg és vajon meggyógyul-e, és ha meggyógyul, akkor visszaveszi-e majd magához. Vagy hogy esetleg az ő hibája-e ez az egész? És mit követhetett el? Hol hibázhatott?

Az első könyvben van egy jelenet, amikor a lányok bátyja balesetet szenved, és utána elered az eső. A folytatásban az anya temetését követően jégeső zúdul a gyászolókra. És természetesen mindkét kötetben megjelenik a tenger. Jól érzem, hogy a víz mint motívum nagyon fontos az ön fikciós univerzumában?

Így van, már ami az esőt, a vihart, a szelet illeti. Benne van persze az is, hogy kislánykoromban mindig is féltem a szélsőséges időjárási jelenségektől. Úgyhogy mindig szükségét érzem annak, hogy ezt kiírjam magamból, hogy megszabaduljak ettől a félelemtől. Néha pedig úgy élem meg őket, mint az emberek számára különösen erőteljes pillanatokat. Mintha a körülöttünk lévő környezet is valamilyen mágikus értelemben ráhangolódna egy bizonyos pillanatra. Mintha aláhúzná, vagy akár kommentálná egy viharral, vagy egy jégesővel azt, ami éppen zajlik. Nyilván csak mi vagyunk azok, akik odaképzeljük ezt a kapcsolatot, hiszen amikor a vihar egy semleges pillanatunkban érkezik, akkor talán észre sem vesszük. Ha viszont valamilyen különleges pillanatban csap le ránk, akkor rögtön felkiáltunk, hogy lám, lám, már az ég is…

Említette, hogy amikor a 13 éves főszereplője nem kap válaszokat bizonyos kérdésekre, akkor ezt az űrt, ezt a hiányt a képzelete tölti ki. Az ön írói képzeletét mi indítja be, egy hang, egy kép, esetleg egy újságcikk?

Ez kiszámíthatatlan. Például abban, amit most írok, volt egy tetten érhető pillanat. Egyszer autóval utaztam, éppen nagyon szép nap volt, a hegytetőt hó borította. Akkor megszólalt az utastársam és azt mondta, nézd csak, azt a hegyet úgy hívják, hogy... És kimondta a hegy nevét. Mire eszembe jutott valami, ami azon a hegyen sok-sok évvel azelőtt történt. És akkor ott tényleg beindult valami. Elkezdtem visszaemlékezni arra az epizódra, ami egyébként egy bűncselekmény volt. A véletlen akkor és ott összehozta azt a fatális találkozást olyan emberek között, akiknek igen csekély esélyük lett volna egyébként arra, hogy azon a napon és azon a helyen összefussanak.

Érdekelne, hogy íróként milyen közegből érkezett. Tehát, hogy volt-e olyan személy a családjában, aki korábban már írással foglalkozott, illetve akinek az életében a könyvek nagy szerepet töltöttek be?

Semmi ilyesmi. Szinte írástudatlanok családjából származom, a nagyszüleim még a nevüket sem tudták leírni. Apám csak az első négy-öt elemit járta ki. Paraszti családból származom, nem voltak könyveink. Viszont anyukám, amikor olykor elment a közeli városba, hozott nekem könyveket, ő ugyanis jól tudott olvasni. Téli estéken, amikor több idő volt rá, felolvasott, de nemcsak a saját családjának, hanem még a szomszédok is odagyűltek. Egy kis lámpa fényénél olvasott. Ez minden bizonnyal

meghatározó mozzanat lehetett számomra.

Nem volt tévénk, még áramunk sem. Nagyon megérintettek, meg is hatottak azok a pillanatok, amikor esténként ezeket a történeteket olvasta. Egyrészt a történetek tartalma miatt, másrészt a gesztus miatt is, ahogyan ő azokat a könyveket fölolvasta.

-

Hogyan élte meg a családja ezek után, amikor sikereket ért el a könyveivel?

Az sokkal később történt már. Már majdnem ötvenéves voltam, amikor először publikáltam. Anyukám akkor már Alzheimer-kórban szenvedett. Valójában ez hihetetlenül paradox dolog, hiszen végül soha nem szerzett tudomást róla. Soha nem tudta meg, hogy könyveim jelentek meg.

Azt vettem észre, hogy az íróknak nagyon ambivalens a viszonyuk a műveik adaptációival szemben. Érdekelne, hogy hogyan látja A visszaadott lány filmfeldolgozását. Mennyire érzi a magáénak?

Nagyon örülök a filmnek, és nem tekintem úgy, hogy a könyv egyfajta elárulása lenne. Részt vettem a forgatókönyv írásában, így nagyjából tudtam, hogy milyen film készül A visszaadott lányból. De nyilván az is helyes, hogy a rendező éljen a maga alkotói szabadságával – a filmben például az anyák jobbak, mint a könyvben. De ez nyilván belefér a rendezői szabadságba.

A tolmácsolásért nagy köszönet Frivaldszky Márknak!

Kapcsolódó cikkek
...
Beleolvasó

Visszaadható-e egy gyerek?

Egy kiskamasz egyik napról a másikra elveszít mindent - az otthonát, a legjobb barátnőit, a szülei feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt. Olvass bele A visszaadott lány történetébe!

...
Kritika

Gyönyörű regény a lányról, akinek két anyja volt

A visszaadott lány lírai szépségű, mégis kegyetlenül őszinte szembesítés elhagyásról és elhagyatottságról, érzelmi hullámvasutakról és ellentmondásokról, a sokszor egekbe emelt, ugyanakkor megkérdőjelezett sisterhoodról. Ez a hét könyve.

...
Hírek

Olaszul is megjelenik Gyurkovics Tamás Migrén című regénye

Olaszországban Emicrania - Storia di un senso di colpa címmel jelenik meg áprilisban Gyurkovics Tamás regénye.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket. 

Hírek
...
Beleolvasó

„mennyi elmondhatatlanság” – olvass bele Kabai Lóránt posztumusz kötetébe

...
Gyerekirodalom

Jennifer Garner gyerekeknek tartott felolvasásokat szerte az Egyesült Államokban

...
Beleolvasó

Andy Warhol gépírónőjét magába szippantja a hatvanas évek New Yorkja

...
Zöld

Orvos-Tóth Noémi könyvével van tele egy horvát könyvesbolt kirakata

...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

...
Zöld

Az ír nomádok meséiben a pitypang napként ragyog

...
Hírek

Puskás Panni regényét jelölték az Európai Unió Irodalmi Díjára

...
Szórakozás

A Bábel megfilmesítéséről nyilatkozott Kuang

...
Hírek

Sally Rooney új regénye ősszel érkezik

Gyerekirodalom
...
Gyerekirodalom

Kormos Istvánnak avatnak emléktáblát az Esterházy Péter és Gitta Könyvtárnál

Ki ne ismerné Vackort az első béből? Kormos István a magyar gyermekirodalom meghatározó alakja, József Attila-díjas (1955, 1972) és Radnóti-díjas (1977) költő, műfordító.

...
Gyerekirodalom

Derűs és hasznos könyvecske ad tanácsot, mit csinálj, ha szembejön egy medve

Ha szembejön egy medve beszélgetésre hív az emberek és állatok kapcsolatáról, Linda Bondestam magával ragadó illusztrációi pedig bemutatják az erdő mélyén leskelődő veszélyek és a mesélés öröme közti különbséget. Olvass bele!

...
Gyerekirodalom

Janikovszky Éva a rendszerváltás utáni felfordulást egy kamasz szemén át mutatja be

Olvass bele Janikovszky Éva 1990-ben keletkezett elbeszélésciklusába, mely könyv alakban most jelenik meg először.  

Még több olvasnivaló
...
Nagy

Virginia Woolf impresszionista ecsettel festi meg Mrs. Dalloway világát

Újraolvasó rovatunkban ezúttal Virginia Woolf legismertebb regényét, a Mrs. Dallowayt poroltuk le, természetesen Tandori Dezső fordításában.

...
Zöld

Árnyékmunka, dühös emberek, no meg a hírek – a legjobb pszicho könyvek 2024 tavaszán

Ki az a 21 magyar, aki forradalmasította a pszichológiát? Hogyan bánjunk a dühös emberekkel? Miért leszünk boldogabbak, ha nem olvasunk híreket? És miként hatnak az életünkre a titkok? 

...
Nagy

Rushdie, Gagarin, Pamela és Kobe – a legjobban várt életrajzi újdonságok 2024 tavaszán

Színész- és sportlegendák, az első űrhajós és az egyetlen, Kínából megszökött ujgur író, világhírű művészek gondolatai életről, halálról, alkotásról. A legizgalmasabb (ön)életrajzi megjelenéseket szemléztük.

...
Kritika

Alan Moore tálalásában a képregényiparnak átható ondószaga van

Alan Moore korszakalkotó képregényes legenda, ami nem gátolta meg abban, hogy páros lábbal szálljon bele az alkotókat kizsákmányoló iparba és az infantilis rajongókba. A Megvilágosodások a hét könyve.

...
Nagy

Putyin háborúja, viking nők és európai gőg Mexikóban – történelmi non-fiction 2024 tavaszán

Milyen birodalmi hagyományt folytat Putyin a nők elleni erőszakkal? Milyen színes történeteket rejtenek az Andrássy út házai? Milyen események vezettek a ma háborúihoz Izraelben és Ukrajnában? Hogyan fulladt vérbe az európai gőg Mexikóban?

...
Kritika

Terézanyut felfalta és megemésztette Kovácsné

Rácz Zsuzsa visszatért, hogy szórakoztatóan beszámoljon arról a rohadt nehéz útról, amin egy nőnek végig kell mennie: a Kovácsné kivan című regényben elmeséli az anyává válásának történetét. Ez a hét könyve.