Henri Gonzo és a Papírsárkányok: Rájasimogató
Dalszöveg: Henri Gonzo
Megjelenés éve: 2023
Nem sokkal azután, hogy kijött a Crocodile Juice Bar című harmadik Fran Palermo-lemez, a Covid befagyasztotta a koncerteket. Henri Gonzo szorongásoldóként versek megzenésítésébe fogott, futni kezdett, rengeteget olvasott és megírta az első magyar nyelvű dalszövegeit. Aztán zenekart toborzott, és 2023 tavaszán, a Papírsárkányokkal karöltve kiadta a Cementkert című albumot.
A Cementkert szépen komponált szabadtüdős merülés. Mágikus realizmusból és avantgárdból, Ravelből és inszomniából is bátran inspirálódó, a hazai dalszerzői hagyomány legfölső polcára való korong.
A tizenkettedik, Rájasimogató című tétele pedig olyan, mintha Kassák Lajos összeállt volna a Pink Floyddal, hogy pankhimnusszá írjanak át egy elborult Dickens-novellát. Ebben a távolról Arthur Rimbaud Kóborlásaim című költeményét is megidéző szabálytalan, szimbolista szonettben impresszionista Insta-sztorik villannak fel. Testre szerelt halszemoptikával járunk be valamiféle szindbádi szuburbiát, ahol magától értetődő, hogy „egy banánhéj polipszerűen úszik a betonon / Beethovent hívják kaputelefonon”.
A Papírsárkányok szövegeiben Csoóri Sándor, Julio Cortázar, Hajnóczy Péter, Nemes Nagy Ágnes és Petri György komiszul egymásra kacsint. Ez a múltról és magányról, vízről és városról szóló szinesztéta világ azonban, ahol csontok hegedülnek, agarak ugatnak a ventilátorba, „a sztratoszféra ecsetlángja” pedig „sóhajfekete”, csakis Henrié. (vn)
Hiperkarma: Felejtő
Dalszöveg: Bérzcesi Róbert
Megjelenés éve: 2000
Ahogy egy nyári koncertszezon, úgy ez a lista is elképzelhetetlen lenne a Hiperkarma nélkül. Bérczesi Róbert dalai mára több generációt kísértek végig a felnövekvés, az identitás- és igazságkeresés útjain. A Hiperkarma korai albumai semmivel nem szólnak kisebbet 2024-ben, mint 20 évvel korábban. Az asszociatív, sokszor “trip-szerű” szövegek nem annyira jólformáltak, irodalmi igénnyel kimunkáltak, mint például a Kispál és a borz egyes szövegei, hatásuk mégis (vagy talán éppen ezért) ugyanolyan átütő. Tudatfolyam-szerűen körülírt élethelyzetek, pontosan nem artikulálható érzések kavarognak ezekben a Bérczesi dalaiban.
A dialógus-szerű önmegszólítás visszatérő megoldás a Hiperkarma szöveguniverzumában. A dikciónak ez a módja egyszerre fenntartja, de oldja is az akár a buli mámorából, akár a visszaemlékező pozícióból fakadó bizonytalanságokat.
Akármerre mész, felejtőt találsz / eltűnsz innen, akármerre jársz / Mindig ez fogad, / Hogy belehalunk
Részben a Felejtő is értelmezhető önmegszólításként, ám itt valamivel összetettebb a képlet. Míg a szöveg elején a beszélő kifejezetten megszólít egy társaságot (“Sumák lázadók, véreresszemű senkiháziak”), néhány sorral később már közösséget vállal azzal (“mind belehalunk). Egy házibulira utaló jelenetben kívülről látunk valakit (a konyhában ül, a hamutartóból dekket szedeget stb), aki aztán szintén (vagy újra?) beleolvad a közös sors vagyis a halál által létrehozott közösségbe.
Sok más Bérczesi szöveghez hasonlóan, a Felejtő beszélője is közvetítői szerepből szólal meg. A központi szervező elem a titok vagy üzenet, amely ebben az esetben a banalitással határos módon a mulandóság. A legnagyobb bravúr pedig az, hogy a Hiperkarmának sikerül ezt az üzenetet is közhelyektől mentesen elénk tárnia. (zsb)
HIÚZ: Ez ennyi volt
Dalszöveg: István Gergely
Megjelenés éve: 2022
A HIÚZ dalai nem megfejtésre valók. Inkább bólogatni jó rájuk, utazni velük és hagyni, hogy feltöltsenek. István Gergely és Hegyi Olivér duójának 2022 későnyarán megjelent Félig szabad című bemutatkozó lemeze ugyanis harmincnégy perc belenyugvás és derű. Hangos és sztoikus ‒ egyszerre Japandroids és Marcus Aurelius. Az Érzés klipjében a kempingbicaj csomagtartójára kötött akusztikus gitár vagy a két játékos kölyökkutya a szavaknál is pontosabban írják le a HIÚZ impresszionista útonlevés-dalainak pózok nélküli poézisét.
A zenekar tagjai 2009-ben barátkoztak össze, az Ez ennyi volt pedig a maguk mögött hagyott hosszú évtizedből mutat fel pár elmosódott Polaroidot – ezt erősíti fel a melankolikus szintivel aládúcolt, egyszerűségében tökéletes refrén: „Elteltek a tízes évek”.
Ennyi volt? Dehogy, ez a dal ugyanis korántsem csak nosztalgia: az utolsó strófa indie-siratóból posztspleen-himnusszá varázsolja ugyanis. Amúgy a verzékben is apró csodákra lelhetünk. A „Nem értem, hogy mitől, / de még mindig felemel, / ahogy a lehugyozott padkán / várjuk, hogy múljon az idő” például egyszerre becketti, örkényi és kafkai. Sűrű. Ha az első sort kitakarom, pár szótag híján egy Közép-Európát hibátlanul leíró haikut kapok. És, hát mennyire közép-európai az is, hogy nem stimmelnek a szótagok. (vn)
Holi: Roadmovie
Dalszöveg: Hegyi Olivér
Megjelenés éve: 2021
Az 50-es listára fel lehetett kerülni egy dalregénnyel! Az animációs rendező, Hegyi Olivér, HOLI Roadmovie című dala ösztönös naivitással kezd bele az elbeszélésbe:
"Az életem legutóbbi 15 évének
Csak elhanyagolható részét teszik ki aktív élmények
Olyanok, mikor a dolgoknak valódi súlya van
Vagy valakivel egynek érzem magam egy adott pillanatban".
Ennél a dalnál jobban semmi sem reagált a közösségi médiában található oversharingre, vagyis a túlzott megosztásra. Nem elég, hogy a dal pillanatáig azt sem tudtuk, ki HOLI, de ha végighallgattuk a 18 percet, akkor már mindent értünk. Naplóírás, merengés, emlékezés a dal témája, ami így együtt mégis egyfajta teremtés is.
A Roadmovie-nak elbeszélői hangja magányosan sétál már tizenöt éve, de ezt szinte melankolikus örömmel teszi, mert érezhetően az őt körülölelő zajban és ingergazdag környezetben tud igazán magányos lenni. Ezt a maga szélsőségességében otthonos érzetet változtatja meg "Zsófi, tipik bölcsész, és tényleg: magyar szak, ELTE".
Egy dalt, de egy regényt se lehet elmesélni, de a fordulatokban gazdag történetben felbukkan Kiss Tibi, egy hosszúölelkezés, majd Zsófi kinyitja a táskáját, előveszi a szintijét. Gondolhatnánk, hogy végül minden érzelmes dal a megnyugvást keresi, de nem HOLI, aki előbb egy álommal, majd egy trippel mossa össze a történetet:
"A fellegekben úszok, zöld és lila fényeket haluzok
Zsófival lassúzok, az ajkait falogatom
A Velencei Karnevál ehhez képest falunapok
De nem akarok átmenni egy ilyen pajzán szexregénybe
Elindulunk bedrogozva a lila és zöld fénybe
Találunk egy klassz dombot, ledőlünk egy nagy fa keresztnél
Rossz érzéseket nem találok, pedig én keresnék
Egy velencei díszlet előtt fekszünk az égbe fenn
Jóéjt puszit ad az arcunkra az örvénylő végtelen..."
"Nekem a lelkem a mű" - mondja a dal egy pontján HOLI, és a Roadmovie ezzel ügyesen reflektál az elmúlt 10 év irodalmi trendjére, az autofikcióra, ami elmossa a határokat fikció és valóság között, a szerzőt helyezi a középpontba. (vl)
Heaven Street Seven: Úristen
Dalszöveg: Szűcs Krisztián
Megjelenés éve: 2012
Szűcs Krisztián első dala a Remember John Lennon című, az unokatestvérével közösen jegyzett szerzemény volt. Ebből is sejthető, hogy hősünk életét a kiskamasz korában az édesanyjától kapott Beatles-lemez döntötte el.
A legtöbben talán a Heaven Street Seven dalszerző-frontembereként ismerik őt, pedig írt szöveget a Budapest Bárnak, a Carbonfoolsnak, a NEO-nak, Péterfy Borinak, Soerii & Pooleknek, a Supernemnek és Yonderboinak, rögzített lemezt a The Twisttel és a NAZA-val, zenésített meg és írt át Háy János-, valamint Szálinger Balázs-verseket, neki köszönhetjük a Rühös Foxi jó néhány súlyos tételét, 2022-ben pedig Vízválasztó címmel jelent meg az első szólólemeze.
A Húszezer éjszakás kaland című daláért 2015-ben, az év könnyűzenei szövegírója kategóriában Artisjus-díjban részesült Szűcs Krisztián sorai gyakran filmszerűek, sosem adják könnyen magukat és ritkán hiányzik belőlük az (ön)irónia.
A 2012-ben megjelent, (eleddig utolsó) Felkeltem a reggelt című Heaven Street Seven-album zárótétele, az Úristen ebben a fénytörésben is különleges darab. Meg amiatt is, mert a korábban a HS7 által is megénekelt, a popzene tán legtöbbet tárgyalt toposz, az extázist, álmot, szerelmet, csalódást ígérő, a tabuk áthágásának, a vágyak beteljesítésének lehetőségét kínáló éjszaka helyett a jellemzően csak az előzők árnyékában, azok folyományaként, a másnap megpróbáltatásainak számba vételével ábrázolt reggel adja a szöveg elrugaszkodási pontját. Az akusztikus gitárral kísért finom és fennkölt dalban ez a napszak „gyönyörű”, és bár különféle mitológiai archetípusokkal összefüggésben felsejlenek ugyan az éjszaka harcai, az Úristen inkább az újjászületés békéjét bontja ki.
Mielőtt a dal végén visszatérő, majd mantraszerűen ismétlődő kezdősorral transzcendens síkra emelné a (rá)ébredést, Szűcs Krisztián szelíd belenyugvással dekonstruálja a rocksztár-imágót: „Egy láthatatlan hadsereg szelíd katonája szerettem volna lenni. / Nagymamám kisunokája vagyok.” Vagy talán irónia volna ez is? (vn)
Isten Háta Mögött: A leányzó fekvése
Dalszöveg: Pálinkás Tamás
Megjelenés éve: 2010
Pálinkás Tamás mély érzéseket játékba hozó, erős képekkel dolgozó dalszövegei sem hiányozhattak a listánkról. A leányzó fekvése ott indul, ahol „elfogy a bánatpénz”, és „múlik a fáradtság”, majd szépen építkezik egészen az csúcspontot képező, a hangszerelést tekintve is energikusabb utolsó szakaszig.
Az Isten Háta Mögött nevű együttes 1999-től 2015-ig volt a magyar könnyűzene izgalmas színfoltja, akik nehezen behatárolható, egyedi stílusuknak köszönhetően nemcsak az alternatív rock kedvelőinek gyártották a számaikat, hanem a metalt vagy éppen a popot preferáló közönséget is meg tudták szólítani. A listán szereplő dalukat nemcsak figyelemfelkeltő címe miatt, hanem izgalmas képeiért, gondolatiságáért is szeretjük. „Ha a véred ellen mész, / hogy nyernél teret már / ez a lány csak annyit kér / hogy használd de ésszel / és ha vérzel abból neki is adj / mert a kettő is csak egyekből áll” – áll a zárórészben.
A cím alapján akár vidámabb szöveggel is lehetne dolgunk, de a melankolikus sorok és a hangzásvilág is inkább azt látszanak erősíteni, hogy „a földünk pokoljárt”. (bs)
Jazzékiel: Lepke
Dalszöveg: Jakab Péter
Megjelenés éve: 2015
Nem könnyű Jakab Péter egyenletesen magas színvonalú, stílust stílus után belakó, borongós univerzumából egyetlen szöveget emelni ki. A Lepke viszont nemcsak az egyik legszebb Jazzékiel-dal, de a címe (és bizonyos értelemben a tartalma) a szövegíró-frontemberre jellemző, Hegyi Áron zongorafutamaihoz vagy Czitrom Ádám gitározásához hasonlóan száz közül is egyből megismerhető költői világépítést is megsejteti.
Jakab dalszövegei ugyanis jól megragadhatók a szüntelen metamorfózis metaforájával, az eddigi életműben azonban mintha a lepkévé válással ellentétes folyamat lenne nyomon követhető. Elvégre az első másfél presszó hip-hopos lemez izgága szárnyalásától a sötét siratókon és absztrakt balladákon át a bábszerű bezárkózás felé vezetnek az utak. A magány mindahány Jazzékiel-dalban konstans kísért, az egyre komorabb hangfüggöny mögül azonban (mintha csak éjjeli molyok falnák őket föl) egyre inkább kikopnak a szavak.
„Cigarettázzunk,
Nincs akarat,
De adok egy hálót:
Fogj madarat,
Kirepült belőlem,
Feketén, mint az árny.
Hajnal van, fél hat,
És egy lepke volt a lány”
– szavalja a szóban forgó számban Jakab Péter félszegen. És ez a takarékos, sűrű sorokból építkező, a Másokat szeretni című 2015-ös lemezen hallható versszak könnycseppként hordozza magában az óceánt. Meggyőzően mutatja, miként képes Jakab Péter parázsló rémálmokból, derengő délibábokból, lélektan-marionettből és légies Kassák-allúziókból ácsolni össze a senki másra nem hasonlító akasztófa-szikár, látnoki lírikát. (vn)
Kaukázus: Rézcső
Dalszöveg: Kardos-Horváth János
Megjelenés éve: 2006
A Kaukázus zenekar pályája több szünetet és egy majdnem teljes tagcserét is túlélt. Habár korántsem one man show, a Kaukázus esszenciáját, hangulatát egyértelműen az állandó tag, az énekes-dalszerző Kardos-Horváth János határozza meg. Jellegzetes hangja és melankólikus, olykor szatirikus szövegei könnyen az ember fülébe másznak. Legnagyobb slágerük talán a 2008-as Szalai Éva lett – a mai napig nincs olyan alter buli, ahol legalább egyszer ne menne le ez a szám. Eggyel korábbi a 2006-os Teszkó, amiből szintén rádiósláger lett keserűen ironikus szövege ellenére is. Ugyanerről az albumról (Amerika nem hazudik) származik a Rézcső című szám is. Ahogy az egész albumot, úgy ezt a számot is a nagyon visszafogott hangszerelés és a szuggesztív, tömör költői képek jellemzik. Az azonos mondatszerkezetekből felépülő szöveg mantraszerűsége Weöres Sándor verseit idézi. A körkörösség, a változékony állandóság mindent egybemosó élménye, a mulandóság csendes tudomásulvétele mind Weöres versvilágát idézik. A kontempláló elbeszélő szemében a hétköznapiságukban szinte láthatatlan tárgyak (mint a címbeli rézcső, vagyis egy egyszerű vízvezetékcső) is képesek üzenetet – ez esetben a mulandóság üzenetét – közvetítetni. A szöveg a legkülönbözőbb élményeken, tárgyakon, benyomásokon keresztül rögzíti az idő múlását, miközben nem hagyja figyelmen kívül a kiszabott időn belüli változás, újrakezdés lehetőségeit sem: “Az a gyár, ami kifüstölte magát, termelhet újra / Az a gép, ami egyszer felszállt, mehet még egy útra”.
A refrénként visszatérő sorpár azonban nem hagy kétséget a lassú erózió belénk kódolt, mindannyiunkat felemésztő erejéről: “Az a ránc, ami előbukkan, soha nem megy vissza / Az az ősz, ami veled hullik, a hajszálvékony titka”. (zsb)
Kispál és a Borz: Tiszai pu.
Dalszöveg: Lovasi András
Megjelenés éve: 2003
Egy pillanatig nem volt kérdés, hogy a Kispál és a Borz szerepelni fog a listánkon, azt azonban távolról sem volt könnyű eldöntenünk, hogy Lovasi András melyik szövegét válasszuk. Az egészen biztos, hogy a Tiszai pu. kezdősora az egyik legemlékezetesebb dalindításuk. „Jó nagyfarkú négerekkel állni a szélbe / Vagy védhetetlen gólt lőni a tv-be” – hangzik el, de van itt minden ebben a lendületes számban James Deantől a MÁV-on és a megboldogult Maléven át egészen Schobert Norbiig.
A Pécsett alapított együttes már 1987-től szórakoztatja az alternatív rock kedvelőit. Bár 2010-ben bejelentették feloszlásukat, és a Sziget Fesztiválon 45 ezer ember előtt el is búcsúztak, 2022-ben visszatértek.
„Vagyok olyan erős, mint egy erős ember / Megmentelek kicsi világ / Zuhanok de szárnyam lesz ez a kabát” – énekli Lovasi a rockos hangzásvilágú Tiszai pu. klipjében, amit 20 évvel később is bármikor szívesen lejátszunk, ha egy kis világvégére vágynánk. (bs)
Kollár-Klemencz: Csak a szavak
Dalszöveg: Kollár-Klemencz László
Megjelenés éve: 2016
Kollár-Klemencz László a klezmer, a sramli, a ska, a cigány- és egyre inkább a régizene izgalmas ötvözetét kínáló univerzumának fontos eredői a Sex Pistols és a szentendrei neoavantgárdok, a Muzsikás és az újhartyáni lagzis élmények is. Így aztán csodaszép, identikus pillanat lehetett, amikor az énekes, dalszerző, író pár éve, egy könyvbemutatón az egykor a felmenői által vezetett Öreg Banda utódzenekarával játszotta el a Szájbergyereket.
A Boann nevű gimnáziumi formáció után a kilencvenes évek fővárosi kultzenekarában, az Andersenben folytató Kollár-Klemencz sokáig animációval és rajzolással foglalkozott, mígnem egy sárga színű, szertelen, rajzolt borjú (igen, a Kistehén) újból a zene felé csábította őt.
Izgalmas volt követni, ahogy az ovisoknak szóló lakodalmasrocktól a melankóliát vidéki abszurddal házasító tánczenén át Kollár-Klemencz időtlen balladákig, zsiványfohászokig, siratókig és bordalokig érkezik, miközben egyre inkább a kisközösségek megtartó erejét, valamint az erdő titokzatos energiáit állítják középpontba a szövegei.
A 2016 őszén megjelent Rengeteg című lemez nyitódala, a Csak a szavak pointillista kocsmakesergőként nyargalja be a Szentendrei járás emberi jelenlétről tanúskodó zárványait. Váratlan vakuvillanásoknak, vagy inkább a térséget jól ismerő, gumicsizmás sztalker imbolygó zseblámpafényének hatnak a tűz pattogását idéző sorok. És ebbe az egyszerre naturalista és látnoki indulóba még az is belefér, hogy a hallgatóra kacsintva befejezésként, az alább olvasható, kétszer elismételt, hétszótagos sorokból építkező passzusban a dal szellemesen világítson rá önnön működésmódjára is:
„Ezek a rövid szavak,
Csak ezek láthatnak ott,
Ahol ennyire sötét
Csak a szavak látnak ott.” (vn)
Hogyan állt össze a lista?
Listát írni istenkísértés és embert próbáló feladat. Listát írni kockázatvállalás és vitaalap, konfliktushelyzetek sora, listát írni mégis a legjobb játékok egyike. Listát készíteni igazságkeresés, ugyanakkor listát készíteni mindig igazságtalan, nem árt észben tartani, hogy egyetlen lista sem tökéletes.
A hazai dalszövegírói hagyomány gazdag, a kétezres évektől errefelé is. Törekedtünk rá, hogy a rajongói komfortzónánktól a lehető legmesszebb merészkedjünk a lista összeállítása során, de biztosan maradtak még a mélyben kincsek.
A módszertanról: mindhárman, akik részt vettünk a lista összeállításában, delegálhattunk a longlistre számokat, amelyeknek aztán vakvokssal, 1-től 5-ig tartó skálán értékeltük a dalszövegeit, kommentekkel nyomatékosítva a szavazatainkat. A hosszúlistánkra 213 dal került, vagyis több mint tíz óra zene. Mivel arra törekedtünk, hogy minél szélesebb merítést mutassunk meg, úgy döntöttünk, egy szövegírótól csak egy dal kerülhet a kiemelt félszáz közé, így aztán mindegyik szerzőtől a legmagasabb pontszámú dalt választottuk ki, pontegyenlőség esetén pedig a delegálóra bíztuk a döntés meghozatalát (ha több formációba is írt szöveget valaki, akkor a szóban forgó daloknak egymással is farkasszemet kellett nézniük).
Így alakult ki az a mezőny, aminek öt részletben, ábécérendben mutatjuk be a tételeit. Találkoztok majd ismerős dalokkal, de a lista talán egy-egy új felfedezést is tartogat. A zenekarokat abc-rendben közöljük.
Az összeállítás elkészítésében részt vettek Zsembery Borbála (kritikus, tanár) és Rédai Gergely (tanár), akik az Arany-köpés dalszövegelemző műsor vezetői, valamint Vass Norbert (kíváncsi punk, író, kritikus). A szócikkek megírásába a lista összeállítóin kívül Bakó Sára, Borbély Zsuzsa, Szabolcsi Alexander, Tasi Annabella, Valuska László segített be.
