Beck Judit csíkosban, mellette Gyarmati Fanni kendőben (kép forrása)

26 évvel ezelőtt a Kossuth Rádió akkori riportere, Mélykúti Ilona készített egy interjút Beck Judit festőnővel. Beck a Radnóti Miklóssal való kapcsolatáról beszélt az interjúban, ám a Gyarmati Fanni iránti tiszteletből nem engedte adásba, amíg Fifi élt, mert nem akart belegázolni a képbe, ami az asszonyról az irodalmi közvéleményben kialakult. Gyarmati 2014-ben, 102 éves korában halt meg. Mélykúti a nagymamáján keresztül került kapcsolatba Beckkel, aki a nyilvánosság előtt először beszélt a Radnótihoz fűződő „visszavonhatatlan és megakadályozhatatlan” szerelméről. Az 1989-es interjút a Kossuth Rádió adta le Tér-Idő című műsorában június 30-án és július 1-jén, két részletben. Kigyűjtöttük a beszélgetés legérdekesebb momentumait. A teljes interjút ITT tudjátok meghallgatni, a 14:34-kor kezdődő adásokra kell kattintani.

• Beck már egész korán megismerte Radnótit, mert Fifi a húgának az osztálytársa volt. Radótival sok közös barátjuk volt, barátok is lettek, de kezdetben szó sem volt a negyvenes évek elején lángra lobbant szerelemről.
• Mikor Beck és első férje a háború kitörése után hazatértek Párizsból, a vonzalom Radnóti és közte villámcsapásként jelentkezett. „A férjemnek mondtam, hogy ne nyugodjon bele, hogy én állandóan másba beleszeretek.” Férjével, dr. Gombosi Györggyel a hazatérés után elváltak, bár Beck félt a dologtól, mert a férfi öngyilkossággal fenyegetőzött. Fenyegetéseit végül nem váltotta be, és a válás után három hónappal már talált is egy új feleséget magának.
• Becknek és a férjének volt egy rajzgyűjteménye, amit Frankl Sándor könyvkötő paszpartuzott. A festőnő és Radnóti gyakran futottak egymásba Frankl műhelyében, ami a Duna Mozihoz vezető kis utcában állt, nem messze Radnóti Pozsonyi úti lakásától..
• Érdeklődni kezdtek egymás munkája után, Radnóti gyakran ellátogatott Beck műhelyébe, és a naplójában is többször megemlékezett a nőről.
• „Énnekem még egy-két fényképen is van olyan benyomásom, hogy ilyen módon csak énrám nézett” - meséli Beck, majd hozzáteszi, abban, hogy ő megörökítette a költőt, biztosan benne van, hogy ő milyennek látta igazából.
• Amikor Beck és Radnóti együtt voltak, a költőben nem volt nyoma az állandó szorongásnak, halálfélelemnek, ám a verseiben erősen jelentkezett: elég csak a Beckhez írt Két karodban című vers utolsó soraira gondolni. 
• Kapcsolatukat nem titkolták, a barátok is elfogadták őket. Fifi nagyon türelmes volt, mert szerinte minden költőnek kellett egy múzsa, ám Beckkel nem viselkedett mindig szívélyesen. Fifi a naplójában arról írt, hogy Judit teljes lelket kívánt.
• Radnóti mutatta be Becknek Major Tamást, aki a festőnő második férje lett
• Beck sosem gondolt arra, hogy Fifit és Miket szétválassza. Radnótival mindig megfogadták, hogy abba kell hagyni az egészet, aztán mégis mindig találkoztak.
• Beck az utolsó behívás előtt látta utoljára Radnótit. Majorral, aki akor már a férje volt, ellátogattak hozzá, volt papírjuk is, de a költő nem volt hajlandó „illegalitásba menni” „Majdhogynem jobban félt az illegalitástól, mint a munkatábortól. Nem tudtuk még akkor, hogy az milyen szörnyűség.”
• Szerelmük alig néhány évig tartott, de Beck úgy érzi, senki nem tudta őt úgy szeretni, mitn Radnóti.
  Az egyik levélben, amit a költő a munkatáborból küldött neki, Radnóti arról írt, hogy bár a feleségét hagyta el, úgy érzi, mégis Becket hagyta el. Beck ekkor megpróbált kilépni a kapcsolatból, mert úgy vélte, „minél messzebb van az ember, annál inkább csak egy pontra szabad visszagondolni.”
• Radnóti soha nem tudta meg, hogy a levél volt az oka a szakításnak, ráadásul Fifi rosszul is informálta: azt mondta férjének, hogy Beck a Majorral való házassága miatt zárta le a kapcsolatot. Beck úgy érzi, helyesen cselekedett. Szerinte nem fontos, hogy kihez íródtak a versek (Harmadik ecloga, Zápor, Két karodban), ő csak örül, hogy visszaadta Radnótit a feleségének.
• Gyarmati Fanni a szakítás után szemrehányó levelet írt neki, mert rossz néven vette, hogy a múzsa elhagyta a költőt. A két nő között nem voltak konfliktusok, bár tudták, hogy a helyzet tarthatatlan. Az élet viszont másként gondolta.