Nyár elején kis túlzással balatoni krimit olvasott a fél ország: Szlavicsek Judit Végzetes kékszalag című új kötete a negyedik helyen debütált a Bookline júliusi listáján, és Zajácz D. Zoltán retró Balatont idéző bűnügyi történeteire is sokan voltak kíváncsiak, a Moszkva, Balaton a kilencedik helyen kezdett.
A Balaton természetesen nem csak az utóbbi években lett kedvelt helyszín, ha krimikről van szó. Ötvös Csöpi ikonikus balatoni helyszíneken eredt a bűnözők nyomába (létezik külön Facebook-csoport a konkrét helyek beazonosítására), és korábban is számos krimiszerző helyezte a cselekményt a tó környékére. Ilyen volt Kristóf Attila 1975-ben megjelent A csónakázó gyilkos, Baráth Katalin A türkizkék hegedű, Kondor Vilmos A másik szárnysegéd című krimije, de a tónál játszódik Kellei György Az elátkozott villa című kötete is.
A sort még folytathatnánk, de úgy tűnik, a tó ma népszerűbb krimihelyszín, mint valaha. Mit lát a Balatonban Szlavicsek Judit, Dorosz Dávid és Zajácz D. Zoltán? Őket kérdeztük.
Mesés tájak, mikroközösségek, különc nyomozók
A skandináv krimi népszerűsége itthon töretlen, és bizonyos jellemzői a kortárs magyar krimikben is megtalálhatók. Az egyik az, hogy nagyon fontos a helyszín bemutatása, a könyvek néha turisztikai kiadványba illő leírásokat adnak a tájakról, és a magyar olvasók nemcsak a fagyos északi tájak és az elhagyott faházak, hanem a téli, ködös Balaton és az üres, Kádár-korabeli üdülők képét felidézve is imádnak borzongani.
A másik fontos közös pont – és ez természetesen nemcsak a nordic noirra jellemző –, a különc detektív karaktere, aki néha maga is törvényt szeg, és akinél a múltból hozott traumák és korábbi rossz döntések miatt a nyomozás személyes történetté válik.
A nordic noirhoz hasonlóan a gyilkosságok gyakran kisebb közösségekben történnek:
a nyaralók, a luxusvillák, a Balaton környéki települések egyedi összetételű társadalmában, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol ez nem jelent védelmet a bűntől.
Akárcsak a skandinávok, a balatoni krimik szerzői is szeretnek erős női karakterekkel dolgozni és társadalmi kérdéseket érinteni.
Szlavicsek Judit: Mindig van egy olyan aktuális társadalmi helyzet, ami nagyon foglalkoztat
Szlavicsek Judit 2020-ban kezdte el a Balatoni krimik című sorozatát, amiből már a negyedik kötet jelent meg idén. A regényekben Kardos Júlia, egy magányos nyomozónő ered a gyilkosságok és az eltűntek nyomába, miközben ő maga is múltja feldolgozatlan eseményeivel küzd.
Közben a Balaton sötét, kíméletlen arca is megmutatkozik az elhagyatott partszakaszokkal, a szürke, téli napokkal, a nádasokban talált holttestekkel.
A szerző kilenc éve él a Balatonnál. Korábbi Balaton-élményeit így írja le: „kellemes, egyhetes, nyári, nagyon kötetlen, nagyon laza és rövid, amire aztán mindig lehet vágyakozni”, majd amikor a tóhoz költözött, azzal szembesült, hogy mennyivel összetettebb élmény ez a tó annak, aki itt él.
Szlavicsek Judit (fotó: Bolega Niki)
Amikor elkezdett az első krimijén, a Légy/Otton dolgozni (első változata online jelent meg, folytatásokban West coast címmel), nem is volt kérdés, hogy a helyszín a szerző tágabb értelemben vett otthona, Keszthely és környéke lesz.
„A helyszín azért működik ennyire, mert mindenkinek van Balaton-élménye, Magyarországon belül ez a tó minden szempontból megkerülhetetlen”
– mondja. Mindegyik könyvét igyekszik más-más balatoni régióba helyezni, folyamatosan mozgatni a szereplőit.
Az olvasónak lesz egy „itt már jártam, ott nyaraltam, itt voltam építőtáborban, ott volt az első randim” élménye. Ad egy pluszt az, hogy ismerik a helyszíneket, az is előfordul, hogy elmennek oda, ahol a könyvek játszódnak.
A skandináv helyszínek, tájak és időjárás önmagukban képesek hozni azt a baljós, nyomasztó és feszültséggel teli atmoszférát, ami egy jó krimi elengedhetetlen kelléke, ezért a skandináv krimiszerzők ebből a szempontból helyzeti előnyből indulnak, mondja Szlavicsek Judit.
„Nem lehetetlen megkísérelni megteremteni ezt egy balatoni helyszínnel sem, de nagyobb kihívás, ez kétségtelen, de talán épp ezért szép feladat.”
„A balatoni környezet hemzseg az elhagyatott, elvadult és elszigetelt helyszínektől, ahogy sok sajnos az elhagyatott épület is, ezek mind remek alapot szolgáltatnak egy feszültséggel teli jelenethez, én magam sok időt töltök ilyen helyszínek, épületek felkutatásával, bejárásával, hogy minél autentikusabban tudjam átadni a helyszín atmoszféráját” – folytatja.
„A nordic noir másik fontos attribútuma a társadalmi problémákra való erős fókuszálás, ami számomra is elsődleges.
Én minden krimimet úgy írom, hogy mindig van egy olyan aktuális társadalmi helyzet, probléma, ami nagyon foglalkoztat, vagy mindannyiunkat éppen akkor az országban.
Enélkül nincs értelme írni, de ez az én személyes szerzői hozzáállásom, és semmiképpen nem a műfajjal szembeni elvárás.”
Dorosz Dávid: A Balaton hatalmi kérdés
„A nordic noir lényege számomra nem az északi hideg vagy a táj, hanem az, hogy mindig többről szól, mint egy bűntényről – társadalmi tüneteket tár fel” – mondja Dorosz Dávid ellenzéki politikusból lett krimiíró. „Ezt a feszültséget érzem a balatoni közegben is:
a napfényes képeslap mögött ott a múlt, a társadalmi különbségek és az elhallgatások rendszere.
Engem íróként az érdekelt, mi történik, amikor a nyár és az ismerősség mögött valami egészen más sejlik fel.”
Dorosz Dávid
Mindenki lelép című kötetének középpontjában a hatalom és egy rejtélyes gyilkosság kapcsolata áll: egy baráti társaság egy balatoni villában ünnepel, másnap pedig a környéken rendőrök tűnnek fel, akik egy lezuhant holttestet vizsgálnak, pontosan a villa alatt.
„A politika és a regényírás nagyon sok szempontból hasonló, hiszen mind a kettő arról szól, hogy meg kell érteni az emberek motivációját és hátterét”
– magyarázza. Hozzáteszi: „Amikor elkezdtem ezen a könyvön dolgozni, teljesen egyértelmű volt, hogy a Balaton, és azon belül Tihany lesz a helyszín, hiszen a könyv maga az az elmúlt 15 évünk, és lényegében a NER irodalmi látlelete.”
A szerző szerint az éppen aktuális hatalmi elit mindig is ki akarta sajátítani a Balatont: „Ez így volt a monarchia időszakában, így volt a Horthy-rendszerben, így volt a Kádár-korszakban, és most is így van. Tehát lényegében a Balaton egy hatalmi kérdés is, és éppen ezért tökéletes helyszíne és alapja egy kemény társadalmi kérdéseket feszegető thrillernek.”
Annak, hogy a Balaton ennyire jól működik krimihelyszínként, a szerző szerint három összetevője van. Az első az, hogy nagyon sokan, akik a Balatonnál pihennek, beach readként olvassák a Balatonnál játszódó könyveket. A második az, hogy a balatoni regények elviszik az olvasókat a Balatonhoz, van egyfajta országon belüli eszképista lenyomata ennek a jelenségnek, harmadrészt pedig az, hogy a magyar társadalom jelentős részének személyes élménye van a Balatonról valamelyik életkorában.
A társadalmi problémák megjelenítéséről a szerző így gondolkodik: „Olyan történetet írtam – és a most a készülő második könyvemben is olyat írok –, ami nagyon egyértelműen reflektál arra, ami a környezetünkben zajlik.”
Nagyon jó tendenciának látja, hogy a krimikben egyre inkább előtérbe kerülnek az erős, magukért kiálló és a saját traumáikat maguk módján feldolgozni tudó női, illetve nehéz társadalmi helyzetben élő karakterek.
Ez véleménye szerint fontos része annak, hogy hogyan fejlődik tovább a krimi, és milyen lehetséges jövőbeni útjai vannak.
Zajácz D. Zoltán: A retró Balatonon összeért két világ
Zajácz D. Zoltán nyolcéves kora, az első Agatha Christie olvasmányélménye óta a krimik megszállottja. A Véres Balaton-trilógia, a Gyilkos Balaton és a Moszkva, Balaton szerzőjének könyvei a hetvenes-nyolcvanas évekbe, a pártüdülők, hivatalnokok úttörőtáborok világába visznek vissza.
A Véres Balaton-trilógia egy gyerekkori ötletből született: 1979-ben, 13 éves korában két hetet töltött a zánkai úttörővárosban.
„Akkor már krimiket olvastam, és elgondolkodtam azon, hogy mi lenne, ha eltűnne innen egy külföldi gyerek.
Amikor hazamentem a tábor után, befűztem apám írógépén egy papírt és nekiálltam az erről szóló regénynek. Persze 30-40 oldal után elfogyott a lelkesedésem” – meséli Zajácz D. Zoltán. Amikor már felnőttként nekiállt élete első krimijének, ezt az alapötletet vitte tovább.
Zajácz D. Zoltán (fotó: Szalmás Kriszta)
A könyveiben a helyszín és az idősík – a nyolcvanas évek – egyszerre működik.
„Szinte nincs olyan ember Magyarországon, akinek ne lenne emlékképe a Balatonról, ezenkívül ki akartam használni a tó sajátos geopolitikai helyzetét, hogy a legvidámabb barakk voltunk a szocialista táboron belül”
– mondja a szerző.
„Szocializmus van, nincsenek szabad választások, háromévente lehet csak nyugatra utazni. Nagyon-nagyon sok a korlátozás, ugyanakkor nyaranta a Balatonnál megjelenik a nyugati világ az NSZK-ból érkező turistákkal, akik odahaza átlagemberek, de itt az élet császárai, mert a pénzük sokkal többet ér. Összeér a két világ, és számomra ebből a szempontból nagyon izgalmas a retró Balaton” – folytatja.
Többször kérdezték tőle, hogy tudatosan követte-e a „Balaton, retró és krimi” receptjét, de Zajácz D. Zoltán nem a '80-as évek miatti nosztalgiahullám miatt választotta ezt a korszakot. Csak azt akarta, hogy a nyomozóinak ne legyenek még olyan modern eszközeik, mint a DNS-elemzés, a térfigyelő kamerák vagy a mobiltelefoncella-információk követése, és klasszikus módszerekkel kelljen nyomozniuk. Tanúkat kikérdezni és logikával, mozaikokból összerakni az ügyet.
A rendszer kritikája – a kiváltságokat élvező, Balatonon jachtozó, Mercedest vezető elvtársak kivételes helyzete miatt – Zajácz D. Zoltán regényeiben „kívülről” érkezik: a nyomozó, Adorján Máté diplomatagyerekként Franciaországban nőtt fel, és látja, hogy ott egészen másképp működik a világ, a Moszkva, Balatonban pedig már szinte egy ilyen rendszerváltó hangulat van, '87-ben.
„A szocialista krimi mint műfaj létezett, de akik abban a műfajban alkottak, bármilyen jó könyveket írtak is, nem láttak ki a rendszerből, hiszen benne éltek. Most, 40 év távlatából már tudom ezt kívülről, távolról szemlélni”
– összegez.
