Sem az asztalnál ülők, sem a hallgatóság nem volt könnyű helyzetben Bak Róbert kedd esti könyvbemutatóján az Írók Boltjában, ugyanis úgy volt szó az Ameddig elhiszem – első és utolsó versek című verseskötetről, hogy a szerző nem volt jelen. Sajnos érthető módon, hiszen a főként újságíróként, könyvkritikusként és irodalomrajongóként ismert Bak az ALS nevű gyógyíthatatlan betegségben szenved, ami az akaratlagos izmok fokozatos elgyengülésével, majd elsorvadásával jár. 2022-ben diagnosztizálták. Barátai és munkatársai igyekeztek elmondani a versekről azt, amit talán ő is fontosnak tartana megosztani a kötetéről.
Kritikusból költő
Bak Róbertet egészségügyi trauma vezette rá az írásra, de irodalommal régóta foglalkozik. A Telex könyvkritikusa, a moly.hu-n giggs85 néven sokan ismerik, de kritikái jelennek meg az Ekultúra és a szeged.hu oldalakon is. Elképesztő tudásnak a birtokosa, saját bevallása szerint csak tavaly 250-nél több könyvet is elolvasott – persze ehhez a józan ésszel szinte felfoghatatlan számhoz sajnos nagyban hozzájárult az is, hogy a betegsége miatt túl sok mindennel már nem tudja eltölteni az idejét.
„Azt hiszem, aki annyit olvas mint én, az mindenképpen eljátszik a gondolattal, hogy valamikor írni fog valamit, és ez nálam sem volt másként. Azonban úgy éreztem, hogy ameddig nincs meg bennem az a kellő magabiztosság, ami az íráshoz kell, nem vágok bele. Összességében mindig is prózai alkat voltam, de már jó ideje rendszeresen eszembe jutottak olyan rövid, versszerű szövegek, amelyek hasonló témákat jártak körül, mint a könyvemben szereplő darabok. (…) A betegségem aztán elég sok felesleges időt adott, és arra jutottam, hogy miért ne írnám le, ami eszembe jut” – mesélt Bak Róbert a kötet keletkezéséről a Telexnek adott interjúban még februárban.
Ebben azzal is szembenéz, hogy személyében nem az új József Attila született meg, „aki ír, annak az ilyesmit illik helyén kezelni”. De mindig is azt gondolta, hogy nem érdemes az asztalfióknak írni, ezért szerette volna, ha ki is adják, ha összegyűl egy kötetre való vers.
Ez sikerült is. Bak Róbert először Hartay Csabának, Szöllősi Mátyásnak és Áfra Jánosnak mutatta meg az írásait, és mindenkitől azt a visszajelzést kapta, hogy jók a versei. A megjelentetést az & Ampersand kiadó vállalta, a kötet Bíró Norbert rajzaival kiegészülve jelent meg – amelyek ugyanazt a töredékességet mutatják, mint sokszor maguk a szövegek.
Megrázó és felszabadító egyszerre
A kötetbemutatón Járvás Péter irodalmi blogger vezetésével Szöllősi Mátyás író és Kiss Barnabás, a kiadó vezetője beszélgettek. Szöllősi elismerte, már várta, hogy Bak Róbert mikor fog a rengeteg recenzió „hozományaként” saját írásokkal előállni. Szerinte a versek egyszerre megrázóak, szikárak, már-már dokumentarista jellegűek, de ezzel egyidőben az is érződik rajtuk, hogy az írás milyen felszabadító hatással van a szerzőre.
Elhangzott az is, hogy nagyon egyértelműek a keretek a műben, eleve ritkán találni olyan verseskötetet, ami egy tízpontos felsorolással kezdődik az ALS betegségről.
A verseket és Bak Róbert költőként való működését a betegség és a halállal való szembenézés kontextusában lehet és kell értelmezni, és ez semmit nem vesz el a szövegek irodalmi értékéből.
Nem vállalkozik többre, mint ami komfortos és nem téved olyan területre, ami idegen. Nem beszéli túl, terjedelmileg sem, nem használ nagy szavakat, letisztultan fogalmaz. És olykor még képes arra is, hogy humorral nézzen szembe a véggel.
Már a kötet alcíméből is látszik – első és utolsó versek –, hogy mi a tét: Bak Róbert barátai, ismerősei mellett biztosan sokan lesznek olyanok, akik a téma miatt fogják elolvasni a verseket, de a könyvbemutatón elhangzott, hogy a kötet a líraolvasásra is ráirányíthatja a figyelmet. A fogadtatással kapcsolatos gondolatait maga a szerző így fogalmazta meg az említett Telex-interjúban:
„Minden bizonnyal lesznek olyanok, akik azért olvassák el, mert kedvelnek (legyenek rokonok, barátok vagy ismerősök), lesznek olyanok, akik azért, mert nyomon követnek az irodalmi életben (akár itt a Telexen, az Ekultúrán vagy a Moly.hu-n), meg persze lesznek olyanok is, akik az utóbbi időben előtérbe kerülő ALS miatt fognak érdeklődni.
Én azonban nemcsak nekik ajánlanám ezt a művet, hanem mindazoknak, akik a szívüket és az eszüket is szeretik használni olvasás közben.”
