Fotó: Valuska Gábor
Az álarc, a maszk motívuma végigkíséri Arany János életét és életművét, a közéleti szerepei mögül ki-kilép a talányos költő. Erre a megközelítésre épül az Arany-emlékév támogatásával létrejött kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, mely május 15-én nyílik Önarckép álarcokban címmel. A tárlat a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára és Régi Könyvek Gyűjteményével együttműködésben jött létre, mely a költő kéziratos hagyatékának nagy részét is őrzi. A toposzoktól terhelt Arany-kép felbontásán túl szándéka, hogy az aranyi életművet, és Arany személyiségét nem pusztán egy szűk értelmiségi réteg vagy egyetlen generációs csoport, hanem minél szélesebb közönség számára emberközelbe hozza.
Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója a nyitó kisfilm kapcsán, melyben különböző országok magyarországi nagykövetei mondanak el egy-egy sort Arany Családi köréből, múltbéli fantomfájásról beszélt, majd megígérte, hogy a teljes filmváltozatban a vers egészében is meghallgatható lesz. A kiállítás főrendezője, Kalla Zsuzsa irodalomtörténész szerint a PIM a legnemesebb feladatát teljesíti azzal, hogy Arany emlékezetét megtartja a kulturális hagyományban. Nagy kihívás volt a kiállítást a 21. század erőteljesen vizuális kultúrájával összebékíteni, hiszen a megváltozott vizuális környezetben a múlt tárgyai izgalmasak lehetnek ugyan, de megterhelő lehet minden egyes darabot megismerni, ezért próbáltak ebből a koncepcióból elmozdulni. Ebben nagy segítséget jelentett az is, hogy az irodalomtudomány az elmúlt évtizedekben sokkal erőteljesebben fókuszál a szövegre, mint a költői életrajzra. Míg a Petőfi-kiállítás esetében az életrajz kapott kiemelt szerepet, itt Arany szövegei köré szerveződik a kiállítási anyag, hiszen ezek a szövegek sokkal inkább jelen vannak a nemzeti emlékezetben, mint a kevésbé ismert életrajzi mozzanatok. A költészetéből kiemelkedő figurákat Arany János álarcaiként értelmezve tették meg a kiállítás vezetőinek, megpróbálva elmozdítani azt az Arany-képet, amely a középiskolai oktatás kapcsán mindenki számára ismerős lehet, anélkül, hogy eltávolodnának tőle.
Hihetetlenül izgalmas a tárgyanyag, amely közül több meglepőnek, idegennek hathat. A kiállítás erős vizualitását az is adja, hogy olyan tárgyakat látunk, amelyeket ma nem láthatunk, és nem ismerjük őket. Az is lehet, hangsúlyozta Kalla Zsuzsa, hogy tévképzeteink vannak a kor vizualitásról, tárgyairól, a felvezető ellenére mégis meglepő a 3D szemüveg, amivel különböző városok tágas terei elevenednek meg. Fontos koncepció volt az is, hogy ne képről-képre és kéziratról-kéziratra haladjunk, videók, animációk, képernyőről vetített versmondás, számítógépes, interaktív játékok teszik izgalmassá a kiállítást.
A közönség bevonását segítő interaktív pontokról Sidó Anna beszélt - ezek a kisiskolások, de a felnőttek és az idősek számára is izgalmas élményt jelenthetnek. Az első teremben 3D-s vetítés hozza közelebb Arany életének helyszíneit és tárgyait, melyeknek nagy része szeptembertől a nagyszalontai megújuló múzeumban lesz látható. A második teremben a Toldi-ötpróbát lehet kipróbálni, egy erőkar húzogatásával lehet legyőzni a dühös bikát, vagy elhajítani a malomkövet. Az érezni arany számítógépes játékkal pedig a harmadik teremben azt lehet megtapasztalni, hogy Aranynak milyen sokféleképpen sikerült leírnia egy-egy érzelmet. Mára már statisztikákkal alátámasztott tény, hogy Arany a legtöbb szavú költőnk - a negyedik teremben található interaktív játék keretében örökbe is lehet fogadni egy-egy szót. Az interaktív pontok része Ruszthi Zsolt kisfilmje, mely kilenc interjúalany válaszát örökítette meg a kérdésekre, melyeket a képernyőről lehet kiválasztani. A kérdések között szerepel például, hogy volt-e humora Arany Jánosnak, írt-e szerelmes verset és hogyan fordított Shakespeare-t.
A tér nem konvencionális használata, a terem síkjainak elmozdítása is hozzájárul a középiskolai Arany-kép elmozdításának szándékához, a képek elfordítva láthatóak, az asztal átkerül a függőleges síkra. Ez a gesztus az emlékkiállítások metaszintjét jelzi, a reflektálást arra a tudásra, ami az évek során felhalmozódott. A képi világért felelős Mihalkov György szerint az asztallap vízszintes síkra helyezése praktikus célt is szolgál, hiszen kényelmesebben megtekinthető egy-egy kézirat, terítő. A falakra helyezett árnykép pedig a bennünk élő Arany-képre utal. Az első teremben található Bolond Istók és Toldi-ellentétezés a különböző aranyi korszakok leképeződései: míg a Bolond Istók a fiatalkor csapongásai és szenvedélyességét juttatja eszünkbe, a Toldi az egyetlen olyan epikus történet, mely igazán idilli, hősies megoldást kínál, annak ellenére, hogy Arany sokkal bonyolultabbnak látta a világot, mint ahogy azt művében leírta. A Bolond Istók önironikus, sötét szövege és A nagyidai cigányok a szabadságharc elvesztését követően íródott, a keserű humor nemcsak Arany lelki alkatáról árulkodik, hanem a veszteség traumájának feldolgozásáról is.
A képekhez és kéziratokhoz készült audioguide Arany életpályájának izgalmas pontjairól is beszámol. Az itt elhelyezett képzőművészeti alkotások nem illusztrálnak, hanem azt jelzik, hogyan reflektáltak a különböző műveire a különböző korok képzőművészei. A kiállítás terét nemcsak a zöld és piros falak jelzik, hanem a szintkülönbség is, hiszen a kéziratok megtekintése és a szövegalapú megközelítés a korábbi térből elemelkedve, egy pódiumra fellépve válik lehetségessé. A zenebox is egy különváló térben kap helyet, mert bár kevésbé köztudott, Arany dalszerző is volt, autodidakta módon tanult meg kottát írni és olvasni, gitározott, zongorázott, és saját, valamint Petőfi verseit is megzenésítette. Ezeket a dalokat új hangszerelésben lehet meghallgatni Szörényi László irodalomtörténész hétfői megnyitó előadását követően, Dresch Mihály és Ferenczi György közreműködésében.
Szerző: Tamás Etelka
