Az Aegon Művészeti Díjat tizenkettedik alkalommal adták át idén, Krasznahorkai László kapta Báró Wenckheim hazatér című regényéért. Az irodalmi díj szervezői évek óta elkészítenek egy izgalmas riportfilm-füzért a tízes listájuk szereplőiről, így a 2017-es győztes mellett mindenki arcot és szót kap. Az olyan irodalomkedvelőknek, mint mi, tök jó szórakozás látni, hogyan gondolkodnak kedvenc szerzőink. A tíz interjúról rövid blokkokban számolunk be, a filmet először június 8-án a Premier Kultcaféban lehet megnézni 17:30-tól. A filmet készítette: Márkus Kata, Ruszthi Zsolt és Winkler Nóra. Jönnek a bemutatott szerzők ABC-sorrendben.
Íme a trailer:
Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája, Pesti Kalligram
Az idei Libri irodalmi díjat elnyerő szerző, Jászberényi Sándor A lélek legszebb éjszakája című kötetével került versenybe, és gyorsan megerősítést nyer a tény, hogy konfliktuszónákból újságot írni marha nehéz, például Kairóból azért kellett eljönnie, mert figyelmeztették, hogy a liberálisoknak (értsd: nyugatiaknak) el kell tűnniük. 2015-ben Ukrajnában, Irakban és Szíriában dolgozott haditudósítóként, közben Szaúd-Arábiával kezdett üzletelni. Egyébként nem szereti, ha az irodalomban érdekképviseleti csoportok jönnek létre, ami hatással van az esztétikai ítéletekre is. Íróként az érdekli, hogy meg tudjon írni dolgokat, de ez inkább probléma, mint szórakozás: “Nem beszélek róla, ha nem muszáj, hanem csinálom”. Nem a geek- vagy a hipszterkultúra a valóság szerinte, hanem az, amikor két csapatszállító páncélozott jármű ötvenkaliberes puskákkal elzárja a városba tartó utat. Azt is elárulja, hogy golyóálló-mellényben, alsónadrágban és pólóban készült lefekvéshez, miközben a 10 emeletes panelházra folyamatosan érkeztek a gránáttámadások. Rászóltak, hogy itt le is veheti a mellényt, mert ha komoly találat érkezik, akkor úgyis mindegy. Még el sem kezdődött a valódi krízis, ez csak az eleje a migrációnak, mert folyamatosan menekülnek az emberek a háborúk és az elsivatagodás miatt, mert egyszerűen nem tudnak ennyi embert etetni ott. Ebben a válságban az irodalmi hagyományra való reflektálás másodlagos, elsősorban az élettel kell foglalkozni. (vl)
Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér, Magvető Kiadó
Krasznahorkai László szerint a piaci nyomás az egész irodalmi és művészeti életet egyként sújtja, a jelenség összetettségét ugyanakkor jól mutatja, hogy ha meg nem sújtaná, akkor az a pénz sem lenne az irodalmi életben, ami emiatt most megvan. Szerinte az olvasó sokszor úgy képzeli, hogy az író elgondol egy történetet és kitalál személyeket, holott erről szó sincs. Ezek létező karakterek, csak még nem léptek át azon a határon, amitől azt mondjuk rájuk, hogy létezők. Felidéz egy esetet, amikor egy pultnál ácsorogva valaki megkocogtatta a vállát, majd hellózott egyet: „Az egy Halics volt. A Halics volt”. Krasznahorkai vérfagyasztónak nevezi az ehhez hasonló élményeit, és azt mondja, gondjai vannak az előre megérzett jövővel, ami egyúttal óvatosságra is készteti. Bizonyos dolgokat fél ugyanis leírni, mert attól tart, hogy bekövetkeznek. (ro)
Kun Árpád: Megint hazavárunk, Magvető Kiadó
A Boldog Észak című regényével Aegon-díjat nyert Kun Árpád, aki ezúttal önéletrajzi elemekben bővelkedő autofikciójával került képbe. A Norvégiában élő szerzővel Parászka Boróka készített dokumentumfilmet, amiből láthatunk képsorokat, illetve rendhagyó módon meginterjúvolták a szerzőt is. Megtudjuk, hogy lanyhuló harc van benne a kulturálatlan norvég étkezéssel szemben, de a szaros pelenkákról, ketchupról és Párizsról is sokat megtudunk az interjúból, aminek érdekessége, hogy megmutatja Kunt munka közben az öregek otthonában. A könyvei alapján nem meglepetés, de ki is mondja, hogy soha nem szeretett betagozódni, szereti az idegenséget, a magáét és másét is, de a nagy kíváncsisága miatt szereti Norvégiát is. (vl)
Németh Gábor: Egy mormota nyara, Pesti Kalligram
Újságíró édesapjától Németh Gábor korán megtanulta, hogy mondatot pénzért is el lehet adni, évtizedekkel később írt is egy könyvet Mondatok pénzért alcímmel (Ez nem munka, Kalligram, 2017). Ahogy arról a hatvanadik születésnapján és az Aegon shortlistre került kötete kapcsán készített interjúnkban is beszélt, nehezére esik szerepszerűen magára venni az íróságot, az írásnak csak a folyamata jó, különben meg kitalálhatatlan, hogy ez még egyszer ugyanolyan intenzitással meg tud-e történni valakivel. Byron naplójában a mormota helyett mogyorós pele szerepel, ami szintén rendkívül hosszú téli álmot alszik (ti. alvásilag rokon a mormotával), kész szerencse, hogy a fordító változtatott, különben NG kénytelen lett volna Egy pele telére keresztelni a könyvet. A videóban villantott szakáll egyrészt a trehányságból fakad, másrészt egy titkos filmszerepből, a helyszínvadászi, szigorúan távolított én pedig egészen a Napraforgó utcáig kirándul, ami valójában egy illúzió, a másfajta Magyarország illúziójának emléke. (re)
Spiró György: Válogatott esszék 1979-2016, Magvető Kiadó
Ha nem író az ember, akkor nyilván valami műszaki jellegű foglalkozást űz – mondja Spiró György, aki 16 éves koráig fizikus és zeneszerző akart lenni. A döntés messzeható következményeit mindenesetre jól mutatja, hogy ha valaki mégis úgy dönt, magyar író lesz, akkor Spiró szerint kizárja magát a világból, és beleszorul egy kicsi nyelvbe. Ám számolhat azzal is, hogy olyan kalandokban lesz része, melyekben nemíróként esélye sem lenne. Vele legalábbis ez történt. A rendszerváltás környékén felmerült az is, hogy Bächer Ivánnal felcsapnak szakácsnak (majd munkát vállalnak egy óceánjárón), ám hamar kiderült, hogy mind a ketten túlképzettnek számítanak, így esélyük sem lett volna arra, hogy felvegyék őket a tanfolyamra. (ro)
Szabó Róbert Csaba: Alakváltók, Jelenkor Kiadó
Szabó Róbert Csaba jól érzi magát Marosvásárhelyen: „Nem rég vagyok itt, 12 éve. Belenőttem a helybe”. A Látó folyóirat szerkesztése mellett irodalmi rendezvényeket is szervez, ennek kapcsán pedig mindig megkérdezik tőle, mi alapján hívja meg a vendégeit. „Akiket én is szeretek olvasni. Legalább én jól érezzem magam.” Persze szóba kerül a marosvásárhelyi pogrom; erről egyszer egy szegedi diákcsoportnak mesélt, és nagyon elérzékenyült, mintha vele történt volna meg, ő is részese lett volna: „Tényleg van ennek a helynek egy kemény varázsa”. Könyve címére utalva azt mondja, hogy az alakváltók tulajdonképpen mi vagyunk, akik próbálunk nap mint nap túlélni, és résen lenni, amikor a hatalom a saját érdekeit követve mindig más arcát mutatja. Nagy örömmel töltik el a magyarországi események, az, hogy az emberek kimennek tüntetni. Romániában ez megszokott dolog, szinte minden évben van egy nagyobb tüntetés. Ha demokráciát akarunk, akkor bátran ki kell menni az utcára, teszi hozzá. (ro)
Szilasi László: Amíg másokkal voltunk, Magvető Kiadó
Az író mindig dolgozik, amikor nem dolgozik, akkor is - kezdi egy ténymegállapítással Szilasi László, aki három elbeszélést tartalmazó kötetében három ismert irodalmi alakot írt meg. A friss diplomás tanár Dantét kezd el fordítani, majd ő lesz A Babits. Szomorúnak Bessenyei Györgyöt választotta, aki a fél életét a Monarchia központjában, Bécsben húzta le, majd haza kellett jönnie Bivalybasznádra, ahogy Szilasi mondja. Jókai Mór lett a harmadik megénekelt író, aki a szabadságharc leverése után egy Miskolc melletti kisfaluba költözött, ahol kitalálta a teljes életművét. Szilasi szerint ez volt a magyar értelmiség fénykora. Deák Ferenc kitalálta politikailag a Kiegyezést, Jókai meg alátámasztotta irodalmilag. "Azért az nem olyan nagy baj, ha az osztrákok győznek le, és kanalizálják neked a szaros városaidat". Szilasi betegségéről, a teljesen váratlanul érkező agydaganatáról is beszél, hogy mennyire ki van szolgáltatva a központi idegrendszerének. Ennek a tapasztalatnak a megírásán dolgozik. (vl)
Térey János: Őszi hadjárat, Jelenkor Kiadó
Az összegyűjtött verseivel az Aegon 10-es listájára kerülő Téreyvel rögtön felkavarják az állóvizet: kiderül, hogy Kosztolányi és Babits sem nagybetűkkel kezdett mindent verssort, míg Ady például igen. Ez egy koszorú a hagyomány ravatalán Térey szerint, vagyis csomagolás, vagyis semmi! A vers egy teremtett világ, egy másik valóság, soha nem önéletrajzi, legfeljebb személyes. A beszélgetés legérdekesebb pontján Térey azt mondja, hogy amikor arról kérdezik, mit gondol a műfajokról, az olyan, mintha a vallásáról vagy a szexuális szokásairól kérdeznék. Nagyon unja már, hogy három éve, a Legkisebb jégkorszak megjelenése óta mindig ugyanazt kérdezik tőle. Most fejez be egy regényt, minden mondatért küzd: egy fiatal színész én-elbeszélése. Őszintén kiszakadt belőle, hogy tizenévesen mondhatta volna valaki neki, hogy financiálisan milyen a helyzet, és hogy ő úgy lépett be az irodalomba, mint egy templomba, de marhára nem úgy van, viszont mindenkit megnyugtatott, hogy még két-három könyvet biztosan ír. (vl)
Tóth Krisztina: Világadapter, Magvető Kiadó
A verseskötettel a legjobbak között szereplő író szereti azokat a szavakat, amik többet jelentenek önmaguknál, így lett cím például a Világadapter vagy a Pillanatragasztó is, utóbbit egyszer foglalkozásnak is megadta, mert igyekszik mindennapi pillanatokat rögzíteni. A fia születésekor kezdett gyerekkönyveket írni, de most az 5 éves kislánya újra kedvet hozott a gyerektörténetek írásához. Eleinte nem szeretett kiállni emberek elé, nem szeretett felolvasni, nagyon izgulós volt. Az írók és költők többsége introvertált ember, miközben az olvasók sokkal többet igénylik az íróval való találkozást. Jobban szeretne elrejtőzni a könyv mögé, mert inkább az beszéljen helyette. Tóth Krisztina mindig azt a könyvet akarja megírni, amit nem tud megcsinálni. Ezért szeret nyitni, újat csinálni újra és újra. A nagyon hirtelen váltásokban nem hisz, de mindig tovább kell menni a korábbiakhoz képest, el kell kanyarodni.(vl)
Zoltán Gábor: Orgia, Pesti Kalligram
A mindenkori budai idillben nemcsak a nyilasterror áldozatainak, de a bűnöseinek leszármazottjai is felbukkannak. Együtt áll velük sorba az ember a boltokban, a piacon. Ők is emlékeznek, nekik is meséltek valamit, azt viszont, hogy bárki tudja, mi is történt valójában, akár a bűnösök, akár az áldozatok oldaláról érkezett, nem akarta senki. Sokáig ZG sem tudta, olyannyira nem, hogy összemosódott benne a derék Káló esperes, és Kun páter alakja, aztán elkezdett egyre mélyebbre ásni, épp, mint gyerekkorában a homoklapáttal a városmajori játszótéren. Az Orgiában leírtak egy működő nagyvárosban történtek, ahol játszottak a színházak, volt adás a rádióban, és ahol egy időre az öldöklés is a működés részévé vált. Amikor a szélsőjobboldali Orsós professzort hazatért a katyńi tömegsírok feltárásából, ahol a németek felkérésére vett részt, arra jutott, hogy ha valaha ilyesmi történik itthon, okosabbnak kell lenni. Nem maradhatnak tetemek, mint ahogy nem is maradtak (kivétel például a Maros utcai kórház és az Alma utcai szeretetotthon), „a Duna egyszerűen erre való, hogy vigye a hullákat”. (re)
Rostás Eni - Ruff Orsolya - Valuska László
