Végre egy nagyon őszinte és nagyon vicces könyv arról, milyen fiatal lányként elkezdeni a randizást és a szexuális életet. Radhika Sanghani első regénye, a Virgin nem fél hitelesen ábrázolni a szexet és a női testet, még akkor sem, ha közben tabutémákat kell érintenie. Szűznek lenni nem ciki, a lányok szemben támasztott elvárásokkal viszont gondok vannak, vallja a szerző, aki szerint nem az a kínos, ha beszélünk valamiről, hanem az, ha hallgatunk. Bemutatjuk a Virgint és Radhika Sanghanit, akivel a budapesti könyvbemutatója előtt beszélgettünk.
Ellie 21 éves, végzős egyetemista és még szűz. Mivel ezt hihetetlenül kínosnak találja, elhatározza, hogy legkésőbb a diplomaosztóig lefekszik valakivel. Elkezdődik hát a nagy hajsza a tökéletes, vagy legalább valamennyire elfogadható pasijelölt után. Nagyjából ennyi derül ki a Virgin fülszövegéből, meg persze még az, hogy Ellie viccesebb, mint Carrie Bradshaw, és szókimondóbb, mint Bridget Jones.
Bevallom, ez a leírás először inkább elriasztott a Virgintől. Tudom, hogy csak jól bevált marketingfogás, mégis mindig lelomboz, ha egy könyvet más regényekhez hasonlítanak: hát semmi új nincs a nap alatt? A történet sem tűnt túl érdekesnek: az teljesen rendben van, hogy valaki 21 évesen szűz legyen, de ha ebből ekkora problémát csinál, akkor csak egy igazi szerencsétlen lehet, aki háromszáz oldalnyi nyafogás végén majd persze megtalálja a szőke herceget – köszönöm szépen, ezt már ismerem. Nagyon szkeptikusan kezdtem olvasni a könyvet, de mire a végére értem, már nem maradtak kétségeim: egyszerűen odavoltam a Virginért, és azonnal meg is írtam a barátnőimnek: ezt el kell olvasnotok!
Radhika Sanghani: V!RG!N
Fordította:Pete-Pikó Erzsébet, Libri, 2014, 364 oldal, 3490 HUF
Talán ez a lelkesedés is túlzás, hiszen a regény nem mond semmi olyat, amit eddig ne tudtunk volna. Nincs benne semmi új tanulság az életről, a nőiségről, a felnőtté válásról vagy a szüzesség elveszítéséről: mégis, az a kendőzetlen, tabudöntögető őszinteség, amellyel ezekről a kérdésekről beszél, nagyon meg tudja fogni az embert. A regény szarkasztikus humora pedig gondoskodik arról, hogy a Virgin tényleg letehetetlen olvasmány legyen.
Ellie egy kimondottan csinos huszonéves lány, aki egyáltalán nem az a mimózalelkű típus: sőt, nagyon is talpraesett, szókimondó és vicces – mégis egyfolytában szorong. Szorong, amiért nincs pénze vintage ruhákra, amiért túl nagy az orra, amiért fogalma sincs, hogyan tudna hatékonyan megszabadulni a szeméremszőrzetétől, és persze szorong amiatt, hogy végzős egyetemista létére még sosem feküdt le senkivel. Ellie szüzessége ugyanis egyáltalán nem tudatos döntés következménye: egyszerűen csak így alakult. Valahogy nem érkezett meg az életébe az igazi, sőt, még az a „határeset” sem, aki valamelyik egyetemi buli során részegen szobára vitte volna – pedig Ellie most már ezzel a megoldással is boldogan kibékülne. A fiúk valahogy mindig megérzik a tapasztalatlanságát, és néhány csók után lelépnek: hiszen egy lány szüzességét elvenni mégis csak felelősség, amit ők nem akarnak vállalni. Ellie-t pedig a folyton a szexről áradozó csoporttársak között egyre inkább frusztrálja, hogy hazudnia kell az „én még soha” ivós játékban, és hogy még egy nyomorult Chlamydia-teszt elvégzésére sem jogosult.
Álljunk meg itt egy kicsit. Egy felnőtt, egyetemista nő legfőbb vágya, hogy esélyes legyen elkapni egy kellemetlen nemi betegséget? Nem óriási hülyeség ez? Nem hihetetlen? De bizony hülyeség, és hihetetlen is. Ugyanakkor mégis nagyon is hihető és igaz. Tegye fel a kezét, aki még soha nem vágyott butaságokra azért, hogy beilleszkedhessen valahová. Egy olyan világba pedig, ahol mindent áthat a szexualitás, nagyon nehéz szűzként beilleszkedni. Ráadásul manapság a női test minden egyes porcikájáról meg van határozva, hogyan is kellene kinéznie ideális esetben, ez pedig a párkeresést nehezíti meg. Minduntalan felmerülnek a kérdések: mit fog szólni a pasi, ha a kelleténél vastagabb a combunk? Ha egyszerű, agyonmosott pamutbugyit viselünk? Ha a kozmetikus elszúrta az intimgyantánkat? És főleg: mit fog szólni ahhoz, ha ezek miatt szorongva nem tudunk olyan fesztelenül viselkedni az ágyban, mint a pornósztárok? Ezt a nőket (és a férfiakat is) megbénító összetett elvárásrendszert a médiakultúra alakította ki, részben éppen a romantikus filmekkel és regényekkel: éppen itt az ideje, hogy a megsemmisítése is ugyanebből az irányból induljon el. A Virgin erre tesz kísérletet.
„Egy őszinte, hiteles könyvet akartam írni arról, hogyan éli meg ma egy fiatal nő a szexuális élet elkezdését” – meséli Radhika Sanghani, amikor a Virgin megírásának ötletéről faggatom. Radhika 25 éves, Londonban él, és újságíróként dolgozik: a Telegraph Wonder Woman című rovatának szerzőjeként főként a nőket érintő közéleti és mindennapi kérdésekről ír. Hőséhez, Ellie-hez hasonlóan ő is a University College Londonban végzett angol szakon, a kettejük közti azonosság azonban ennyiben ki is merül. Ellie teljes mértékben kitalált figura, ugyanakkor minden, ami a regényben vele történik, valóságos eseményeken alapul: a szerző a barátnői történeteit dolgozta fel a Virginben, melyet eleinte kizárólag terápiás céllal kezdett el írni. Egy buszbaleset traumatikus élménye elől menekült az írásba. Csak a maga és a barátnői szórakoztatására találta ki Ellie történetét, és sokáig eszébe sem jutott, hogy akár publikálhatná is. Mikor elkészült, mégis megmutatta egy könyvügynöknek, aki fantáziát látott benne. Innentől kezdve minden nagyon gyorsan történt, néhány hónappal az utolsó mondatok leírása után már a kezében tarthatta a kész könyvet, majd máris jöttek a külföldi könyvbemutatók: Európa, Amerika, Japán. A hirtelen jött siker őt is nagyon meglepte, de nagyon örül neki.
A Virginben direkt próbálta kerülni a kliséket, különösen a hagyományos happy endet.
„Nincs bajom a romantikus könyvekkel és a tündérmesei véggel, de nem akartam egy sokadik ugyanolyan történetet írni. Úgy gondolom, egy huszonéves lány esetében egyáltalán nem realisztikus, hogy mindjárt az elején megtalálja az igazit, akivel aztán boldogan élnek, amíg meg nem halnak.”
Radhika Sanghani szerint amúgy is általános probléma, hogy a regények, sorozatok nem a valóságot ábrázolják. Csak a szerelemről, randizásról szólnak, nem mennek bele a „piszkos részletekbe” – vagy ha mégis, mint mondjuk a Szex és New Yorkban, a hősöket akkor is idealizálják: Carrie-ék csillogó élete elég messze van a legtöbbünk által megélt valóságtól. Vannak azért kivételek is, Radhika például nagyon szereti a Lena Dunham-féle Csajokat: ez a sorozat tényleg nem szépít, nem finomkodik, hanem a tabutémákat sem kerülve megmutatja, milyen fiatal lánynak lenni New Yorkban. Dunhamet egyébként azért is kedveli, mert a legtöbb híres nővel ellentétben nem próbál meg tökéletesnek látszani, hanem egyszerűen jól érzi magát a bőrében, és ez nagyon fontos üzenet.
A Virgin kínos szexjeleneteit először nem volt nehéz megírnia, hiszen nem is gondolt arra, hogy rajta és a barátnőin kívül bárki is olvasni fogja őket, a szerkesztéskor azonban meggyűlt a baja ezekkel a részekkel, és szíve szerint rengeteg dolgot finomított volna.
„Végül nem húztam ki semmit, mert arra jutottam, hogy klassz dolog tabukat döntögetni, és olyan dolgokról is beszélni, amik természetesek bár, mégis kínosak. Mert a legkínosabb szerintem az, ha valamiről hallgatunk, hiszen a szégyenérzet mindig a hallgatásból táplálkozik. Megjelennek a tabuk, a stigmák, bűnösnek kezded érezni magad azért, amilyen vagy, és ez nem jól van így. Csak akkor tudunk változtatni, ha nyíltan beszélünk a problémákról, ez segíthet elfogadtatni, hogy igenis normális az is, ami a közgondolkodás szerint nem tökéletes."
Már készül a Virgin folytatása: ebben nagyobb hangsúlyt kap majd Ellie munkahelye, és a karrierindítás problémaköre. Hősünk új kihívásokkal szembesül: hogyan lehet megélni egy gyakornoki állásból Londonban úgy, hogy közben még bulizni is akarsz, hiszen annyira fiatal vagy? Ellie szerelmi életének további alakulásába is bepillantást nyerhetünk: a lány már sokkal magabiztosabban mozog a randizás világában és végre elkezdi élvezni a flörtölést. Nehézségekben, kínos sztorikban ebben a részben sem lesz hiány, ugyanakkor összeborulós happy endre továbbra se nagyon számítsunk – árulta el a szerző.
Ellie a regény végére nem találja meg a tökéletes férfit, viszont megtanulja – legalább részben – elfogadni önmagát, és többek között arra is rájön, hogy teljesen mindegy, hogy valaki szűz-e vagy sem, sokkal fontosabb, mennyire tudja (az elvárásoktól függetlenedve) egyszerűen csak élni és élvezni az életet. Ez a tanulság nem valami nagy újdonság, mégis, nagyon, nagyon fontos. Radhika Sanghani olvasmányos és vicces könyvén keresztül pedig remélhetőleg ez az üzenet sok fiatal lányhoz eljut majd – nem csak a szüzekhez. A Virgin ugyanis nagyon sok olyan kérdést felvet, ami minden párkereső nőt érint: ha férfi-női egyenjogúság van, kinek illik fizetni a kávézóban? Hogyan válasszunk óvszert a patikában, ha nem ismerjük a párunk méreteit? Hogyan mondjuk meg egy férfinak, hogy menstruálunk, anélkül, hogy kínos lenne? A regény nem ad kész válaszokat ezekre a kérdésekre, inkább arra figyelmeztet: bárhogyan is cselekszünk az ilyen helyzetekben, nem kell kellemetlenül éreznünk magunkat, mert a helyünkben más sem viselkedne ügyesebben. Ahelyett, hogy valami nem létező normához próbálnánk igazodni, a legjobb, ha természetesen kezeljük a képtelennek látszó szituációkat is. Ha a végén esetleg mégis felsülünk? Nos, akkor legalább lesz egy jó sztorink a következő csajos estére.
