Vannak tárgyak, amelyek többet jelentenek önmaguknál, amelyekért érdemes útra kelni. A Volvo, az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál, a Könyves Magazin és a Radnóti Színház közös kampányában idén ezeknek a fontos tárgyaknak a történeteit hallhatjátok.
Öt kortárs író – Borda Réka, Halász Rita, Háy János, Krusovszky Dénes és Marton Krisztián – mesél arról, mi történik, ha elveszítünk valamit, ami számít, és mit meg nem teszünk a visszaszerzéséért.
A novellákban a Volvo modellek értékei – a biztonság, a szépség, a hangzás, a hibrid meghajtás, és az intelligens kapcsolódás – elgondolkodtató emberi történetekké formálódnak, amelyeket érdemes meghallgatni.
A Radnóti Színház színészeivel hangoskönyv készült a novellákból, most ezt ajánljuk a figyelmetekbe! Itt meghallgathatjátok egyben az összes felolvasást:
Vagy külön-külön is mindegyiket:
Borda Réka: A furulya
Amikor Laura bekopogtatott az édesanyja, Anikó ajtaján – ha hihetünk a metronóm monoton ketyegésének – nyolc év, két hónap és tizenhat nap telt el az utolsó szóváltásuk óta. Anikó a legszebb kosztümjében nyitott ajtót, és olyan erős parfümöt fújt magára, amilyennel csak húsvétkor locsolkodnak a férfiak. Laura egyből tudta, hogy az anyja vagy ünnepként várta a találkozást, vagy kiérlelt bosszúként tekintett rá, amivel megmutathatta, hogy nélküle is remekül megvolt.
Olvass tovább itt. A novellát Berényi Nóra előadásában hallhatjátok:
Háy János: Új autó
Beálltam egy garázskijárat elé, mert annyira fáradt vagyok és nem akartam messzire állni, olyan kurva kevés a parkoló ebben az utcában. Oda álltam a ház elé, mert nem bírtam volna hazamenni, felcipelni azt a rohadt sok dolgot. Döntenem kellett, hogy a kerekesszékes helyre állok, vagy ilyen kocsikijáróhoz. De kerekesszékeshez nem akartam, mert nem akartam, hogy mindenki utáljon aki kerekesszékes, meg még azok is, akik mélyen együttéreznek a kerekesszékesekkel, meg persze az összes olyan autós, aki igaz, hogy utálja a kerekesszékeseket, de nem mert odaállni, mert félt, hogy elszállíttatják a kocsiját és látja ezt a kézenfekvő megoldást, hogy a bejárat előtt megállok azon a helyen. Te tényleg azt hiszed, hogy neked lehet, és már hívja is a közterületiseket vagy a rendőröket. Szóval, nem mertem.
Olvass tovább itt. A novellát Porogi Ádám olvassa fel:
Halász Rita: Holttér
Az idézést az ügyfélkapun keresztül kapom meg. Budapesti Rendőr-főkapitányság, VI. kerületi Rendőrkapitányság, Bűnügyi Osztály, Bűnüldözési Alosztály. Kiver a víz, a szívem gyorsabban ver, a lélegzetemet is visszatartom egy időre.
Elképzelem, ahogy az ügyvédem biztatóan rám mosolyog, ahogy lassan felállok a székről, kihúzom magam, megigazítom a hajamat. Tisztelt bíróság, kezdem majd lassan, kimérten. Tisztában vagyok vele, hogy a tettem kifogásolható, de kérem, hallgassanak meg. A válásunk, úgy tűnt, jól fog menni. Amikor a volt férjem lebukott, nem könyörögtem, nem rendeztem jelenetet, nem sírtam, nem omlottam a karjaiba. Sejtettem, hogy viszonya van, de én a lányunk osztályfőnökére, a fáradt tekintetű, elvált tanárnőre gyanakodtam, aki pár hónappal ezelőtt megcsináltatta a melleit, és nem a fiús kinézetű, hosszú combú lovas edzőjére.
Olvass tovább itt. Íme a novella Pálfi Kata előadásában:
Marton Krisztián: Ez élet-halál kérdés!
Konkrétan megőrülök, ha nem lesz meg nagyon gyorsan, fenyegetőzöm anyunak a gyerekszobám közepén térdig a ruhákban, amiket a szekrényből a földre hánytunk. Esküszöm, láttam valahol nemrég, próbálja menteni az irháját anyu, és pont úgy turkálja bizonytalanul a ruhahalom tetejét, mint aki át sem érzi, hogy szó szerint élet-halál kérdés, hogy megtaláljuk-e a nagybátyám Nirvana pólóját.
Olvass tovább itt. Katona Péter hangján szólal meg a szöveg:
Krusovszky Dénes: Csak olyan
A szúnyoghálós tolóajtó félig nyitva állt, Kaposi a kanapén ülve figyelte a rést, amin keresztül alighanem a környék összes ízeltlábúja megpróbál hamarosan bejutni. Legalábbis ő így képzelte, mintha lenne valami titkos érzéke a rovaroknak a nyitva hagyott ajtók-ablakok megtalálásához. Ha egy nyaralótulajdonos nem figyel oda, ezek a dögök rögtön ott teremnek, és kegyetlenül átveszik az uralmat, tönkreteszik a pihenést, az alvót felébresztik, aki ébren van, azt sunyin körülzúgjak, nyomasztó érintésükkel kiűzik az ember fejéből az utolsó valamirevaló gondolatot is. Mennyit szidta a gyerekeit, ha nem húzták be maguk mögött a szúnyoghálót, és persze sosem húzták be, mindig épp az a fél másodperc kellett valami másra, épp az a mozdulat nem fért bele, fontosabb, halaszthatatlan ügyeik akadtak.
Olvass tovább itt. A novellát Krisztik Csaba előadásában hallhatjátok:
