- Mártonffy Zsuzsa 2014 óta vezet blogot (www.orokbe.hu), ahol átfogó képet ad az örökbefogadásról: szakembereket, örökbefogadó szülőket, szervezeteket is megszólaltat.
- A könyv szerzője maga is örökbefogadó szülő, vér szerinti kislányuk mellé két kisfiút fogadtak örökbe férjével.
- A vér szerinti és az örökbefogadott gyerekek egyaránt vágyott gyermekek voltak, de fontos különbség, hogy míg a vér szerinti gyermek megérkezéséig egy talány, és nem sokat lehet tudni róla, addig a másfél évesen a családba érkező kisfiúk esetében már konkrétan az adott gyermekre mondtak igent. Persze az ő esetükben kimaradt a terhesség, az első másfél év, és az is fontos különbség, hogy nekik mások a vér szerinti szüleik. De aki örökbe fogad, annak ezt vállalni kell, ez egy „csomag”, amit el kell fogadni.
- A szerző feljegyzi azokat a beszélgetéseket, melyeket a fiaival folytat az örökbefogadásuk kapcsán. Ha a gyerekek felvetik a témát és beszélgetnek róla, azt lejegyzi, mert így követni tudja, hol tartanak a fejlődésben, ennek a ténynek a feldolgozásában.
- Mikor örökbefogadónak jelentkeztek, csak a szellemi fogyatékos gyermekeket és azokat zárták ki, akik nagy valószínűséggel nem érik meg a felnőttkort. Roma származású kisgyereket is elfogadtak, így gyorsan sorra kerültek.
- Azoknak a gyerekeknek, akik tíz év fölöttiek, vagy értelmi, illetve súlyos testi fogyatékossággal rendelkeznek, esetleg négyen vannak testvérek, szinte esélyük sincs az örökbefogadásra, ők felnőtt korukig a rendszerben ragadnak.
- Az állami gondozott gyerekek tíz százaléka örökbe fogadható, a többieknek van kapcsolatuk a családjukkal. Amíg a szülőkkel van minimális kapcsolatuk, nevelőszülőkhöz kerülhetnek, de nem adhatóak örökbe.
- Fontos, hogy a társadalom megismerje ezt a folyamatot, a szülővé válásnak ezt az útját. Az is, akit nem érint személyesen; ha másért nem, legalább azért, hogy ne tegyen fel felesleges kérdéseket, ha ezzel a helyzettel találkozik.
- A könyv személyes sorsokat mutat meg: nevelőszülőket, vér szerinti szülőket, örökbe fogadott gyerekeket, örökbefogadókat szólaltat meg, az ő egyéni történeteiket osztja meg az olvasóval.
- Ezek általában megrendítő történetek, főleg az örökbeadó anyák történetei, mert őket övezi a legtöbb előítélet, ezért gyakran „láthatatlanok”, keveset hallunk róluk. Az örökbefogadás egyre elfogadottabb, de az örökbe adó anyákat, szülőket még mindig sokan megbélyegzik.
- Az örökbefogadott gyerekek azzal a tudattal kezdik az életüket, hogy ők valakinek nem kellettek, és ez az érzés bennük van, soha nem radírozható ki. Az örökbefogadó szülőket felkészítik erre, a sajátos szituáció nem titkolható el, őszintének és nyitottnak kell lenni a gyerekekkel.
- Az elmúlt években sokat változott a szemlélet, régebben titkolták a gyerekek elől, hogy örökbefogadottak. Ma már az az általános, hogy a gyerek előtt ez a tény az első napoktól kezdve ismert, nem tabu róla beszélgetni, kérdezni.
- Az örökbefogadó tanfolyamon való részvétel a jövőben egy törvénymódosítás miatt nem lesz kötelező, Mártonffy Zsuzsa szerint viszont fontos a tanfolyam, egy jó gyakorlat, melyet kár veszni hagyni. Félő, hogy amennyiben nem lesz kötelező, épp azok nem fognak elmenni, akik tájékozatlanabbak. A tanfolyam kiváló szemléletformáló, és sorstársakkal, szakemberekkel való ismeretségeket alapoz meg, melyek fontosak lehetnek még évek múltán is.
- A kötet elsősorban blogbejegyzésekből született, de sok más történet is van benne, valamint tartalmaz egy gyakorlati útmutatót az örökbefogadás pontos menetéről.
