Képek egy naplemente-függő naplójából - Maradj otthon #20

Képek egy naplemente-függő naplójából - Maradj otthon #20

Szeptember végén elhagytuk a poros belvárosi lakást, és kiköltöztünk a természetbe, egy olyan falu üdülőrészére, ahol nincsen se bolt, se buszmegálló, se semmilyen szolgáltatás, vannak viszont madarak, vízpart, őzikék és jó levegő. A döntés nem volt egyszerű, hiszen a váltás miatt sok mindent fel kellett áldoznunk, de már annyira telítődtünk Pesttel, hogy megléptük a költözést. Hogy jól választottunk-e, azt mi magunk sem tudtuk igazán, itt lenni már az első napokban nagyon jó volt, de az ingázás eléggé kimerített. Amióta viszont életbe lépett a veszélyhelyzet és örökké itthon vagyunk, nagyon élvezzük azt az életformát, amit az elszigeteltség és a természet közelsége nyújt.  Mondhatni az ember nem is lehetne jobb helyen karanténban.

Forgách Kinga | 2020. április 08. |

-

Tulajdonképpen éppen a költözés miatt már az ősszel elkezdtünk ráállni egy gyökeresen másfajta életmódra. A mindennapos boltba rohangálás helyett nagybevásárlásokat csináltunk, kajarendelés helyett főzni kezdtünk, és megtanultam kenyeret sütni is. Ha ilyen szempontból nézzük, a mostani helyzet nem ért készületlenül. A vidéki rutinunk egészen működőképes most is, a járvány óta csak azzal egészítettük ki, hogy a kenyeret kovásszal készítjük, a kertbe zöldségeket ültettünk, és még a horgászásba is belevágtunk. Szóval amennyire csak lehet, megpróbáltunk önellátóvá válni és tényleg a lehető legkevesebb emberrel találkozni.

A fentiek mellett kialakult még egy új szokásom, amit még eddig nem vallottam be senkinek: mindennap megnézem a naplementét.

Amióta itt vagyunk ugyanis alapvetően változott meg az időhöz való viszonyom és ennek része lett, hogy a napomat az egymásba folyó teendők helyett a Nap felkelése és lenyugvása tagolja.

Ez valami olyasmi persze, ami triviálisnak tűnhet, hiszen az egész világ működését az éjszakák és nappalok váltakozása határozza meg. Számomra azonban ez a körforgás a hetedik kerületi lakásban ülve korábban csak az óramutató által létezett, és csak most vált igazán valóságossá. Itt sokkal inkább érzékelem az időt, az évszakok váltakozását és a természet ritmusát, ez pedig mást súlyt ad a napjaimnak. Így alakult ki, hogy mindennap kimegyek sétálni, amikor látom, hogy kezd narancssárgára váltani az ég alja.

-

Maradj otthon
Hetek óta készülünk arra, hogy a COVID-19 vírus miatt megváltozik az életünk. Néztük a vuhani és az olasz eseményeket, majd megérkezett hozzánk is a koronavírus. Felelősen egy dolgot tehetünk, otthon maradunk. Ez az új rovat vagy játszótér is azért indul el, mert az otthonmaradás nem jelentheti azt, hogy az életnek meg kell állnia. A sorozatunkban elmeséljük, mi miket csinálunk otthon kultúafogyasztás címén: könyvekről, filmekről, zenékről, kiállításokról, cikkekről. Itt találod meg a rovat cikkeit>>

-

A naplemente a kultúrtörténetben összeolvadt a giccs fogalmával, amit bizonyos szempontból értek, másrészről viszont igazságtalannak tartok. Sok esztéta próbálta már megfejteni, hol a határ a giccs és a művészet közt, ahogy azt is, mi a baj egyáltalán a giccsel.  Elég csak Bartis Attila A vége című regényébe belelapozni és rögtön előkerül a naplemente, ahogy szóba jön a téma: „Aztán a Dózsa György úton hazafele Apám elmagyarázta, hogy a giccs a művészet ellentéte. A buták művészete. Az összes naplemente, meg patakból ivó őzike hazugság. Nem szó szerint hazugság, hiszen naplemente is van, az őzek is isznak. Művészetként hazugság. Mert az örök idill illúzióját akarják kelteni.” A giccs sokak szerint tehát valamiféle hazugság. A giccses képek és versek olyan idillt hazudnak, ami nem létezik, és ami éppen ezért nem állja meg a helyét a művészet birodalmában, akkor sem, ha egyébként sokan kedvelik. 

A giccs közhelyes, álnok, átverés, valami olyasmi, amivel a tömegeket meg lehet etetni, amit zabálnak a fogyasztói kultúrában, ami öncélú, felszínes és túlzó.

Bartis az apja halála után újraírta A végét - Könyves magazin

Fotó: Vörös Dávid/New York Művész Páholy Facebook Tizennégy év telt el azóta, hogy Bartis Attila kultkönyve, A nyugalom megjelent. Azok a gyerekek, akik a regény megjelenésének évében születtek, ma már gimnazisták, emlékeztet az eltűnt, zord, rohanó időre a New York Kávéházban a Magvető igazgatója, Nyáry Krisztián. Balról kávészag, jobbról aranyfüst, középen tükör.

Ennek a szimbóluma lett a naplemente. Ezt figyelem én minden nap és ezt próbálom megfejteni. A naplemente számomra a változást testesíti meg. Megigézve nézem, ahogy pillanatról pillanatra változnak a fények, a színek, a kontúrok, ahogy átalakul az ég és a víztükör. És megdöbbenve állapítom meg mindig, mennyire más minden egyes alkonyat.

-

A naplementét utánozni akaró műalkotások lehetnek giccsesek, de maga a naplemente nem. Az univerzum a naplemente által szembesít azzal, hogy a természet részei vagyunk, és ilyenkor lehetőséget kapunk arra is, hogy értékeljünk, mi az, amit ma megtettünk, elvégeztünk, hova jutottunk most, hogy eltelt 24 óra az életünkből. A mostani járványhelyzet és a karantén szerintem megadja a lehetőséget, hogy az időről gondolkodjunk. Hogy meglássuk az unalom arcát, hogy megtanuljuk beosztani a napjainkat, hogy kitaláljuk, mihez akarunk kezdeni az időnkkel most, illetve akkor, ha majd ennek vége lesz. 

Ha valaki készen áll rá, hogy szembenézzen az életidejével, érdemes a naplementével kezdeni. Bármilyen giccsesen hangzik is ez.

 

 

Kapcsolódó cikkek
...
Nagy

Az életünk maga egy mozi - Maradj otthon #19

Életem első húsz éve úgy telt, hogy bár rengetegszer költöztünk és jó pár kihívást kellett helyén kezelnünk, egy stabil közösség, sűrűn szőtt háló volt az öcsém és körülöttem, ami legfőképpen Anyukám érdeme volt. 

...
Nagy

Aki a hajat uralja (karanténhajvágás) - Maradj otthon #18

Anna Youtube-tutorialokat nézett, például a How to Cut Your Man’s Hair címűt. Megnézzük együtt is, elképzeljük, hogyan vágjuk le a hajamat, felmérjük az eszközparkot: nincs fésű, az olló annyi idős, mint én. Megmosom a hajam, vizes vágás lesz.

...
Nagy

A kutya szeparációs szorongása - Maradj otthon #17

Ott Anna két kutyával a karanténban olvasta el a friss Nobel-díjas, Olga Tokarczuk regényét, és rájött, hogy fél az emberektől.

KÉPALÁ 2020
...
Nagy

Elindult a KÉPALÁ pályázat - Neked mit mesél a fotó?

...
KÉPALÁ - Testőrök között

Győry Domonkos: Papamobil [Képalá]

...
KÉPALÁ - Apa

Papp Ágnes: Vízidő [Képalá]