Tóth Edu, a Dumaszínház társulatának tagja már kiskorában is változatos érvényesülési formákat alkalmazott arra az esetre, ha nem venné észre valaki. Hogy kitűnjön társai közül, breakelt a tanáriban, majd lehányta az egyik pedagógus dolgozatait, nevelőapja nevében hívta fel tanárnőjét és úgy írt szerelmes verset, hogy lehetőleg a kiválasztott anyukája is örömét lelje benne. Hasonló esetekről, nevelőapja brutalitásáról és ellenpólusként szeretetet nyújtó édesanyjáról is vall gyermekkorának legnehezebb és legderűsebb pillanatait egyaránt felvonultató, a stand-upnál komolyabb Kutatás az ébrenlétben – Kedvenceim az „A” oldalról című könyvében (olvass bele ITT).
„A technika óráktól rettegek a legjobban. Pedig Timi néni türelme és rugalmassága nem ismer határokat. Amikor például katamaránt kellett készíteni, az enyémet úgy osztályozta, hogy legyen inkább fűszertartó, és akkor négyes alá.”
Vannak dolgok, amik nem változnak. Tóth Edut felnőttként is ugyanaz a szereplési vágy fűti, mint gyermekként. Meg akarja mutatni magát, és nem lehet nem tudomást venni róla.
Tóth Edu: Kutatás az ébrenlétben
Agave Könyvek, 2019, 304 oldal, 3680 HUF
Majdnem tíz éve stand-upol, facebookos rajongótáborával pedig évek óta megosztja magánéletének szellemes momentumait, és megkérdőjelezhető jelenségekre hívja fel a figyelmet, melyeket az utcán jártában tapasztal. Új könyvében ugyanakkor az eddigieknél jobban megmutatja magát a Miskolcon született, Pécsett felcseperedő Edu, hiszen őszinte kitárulkozás ez a hat-tizennyolc éves kor közötti, szerelemittas, de megpróbáltatásokat sem nélkülöző évekről. Ahogyan a szerző érzelemvilága, a kötet is alapvetően a nők köré épül. A kilencven novella mindegyike tisztelettel adózik az eseményekben legalább említés szintjén megjelenő nőknek, asszonyoknak, lányoknak, ezt jelzik a „néniesített” fejezetcímek is. Kivételt képez ez alól a szerző édesanyjáról szóló befejező írás, amely koronaként ékesíti a női nemre strukturált alkotást. A szeretetéhséggel küzdő fiú világának 90 eleme így alkot végül regényt, melynek kiindulásakor Tóth Edu váltócipőt viselő pécsi óvodás, az utolsó oldalon pedig már a ballagásra kapott Alcateljén verset küldő veszprémi gólya. A Kutatás az ébrenlétben ugyanakkor nem egy nőkről szóló novellagyűjtemény: legalább akkora jelentősége van benne a férfi szereplőknek - akik felé a humorista nehezebben nyitott, de attól még jelen voltak -, mint Jane néninek, Irénke néninek vagy Timi néninek.
Már az első írásban megjelenik előttünk Eduék szürreális családi háttere, és rögtön felismerhetővé válik brutális nevelőapjától való, az eseményfolyamon átvonuló állandó félelme, valamint édesapja délibábszerűen remegő képe, aki kilépett a család életéből és ismeretlen helyekről bejelentkezve ígérget fűt-fát a kisfiúnak, amiket persze nem tart meg. Külföldön él, kétes körökben mozog, hol itt, hol ott jelentkezik be telefonon. A kötet és Edu gondolatvilágának másik fontos tartalmi eleme ugyanakkor az az érzelmi állapot, amelyben kisiskolás osztálytársnői között lebeg szerelmes lázban, emellett az anyukák, kolléganők körében konstans népszerűségre áhítozik.
Tóth Edu: A standup-ban a fájdalom megöli a bulit
Tóth Edu standupos humorista megírta élete könyvét. A Kutatás az ébrenlétben ugyanis a hatéves Edunál indul és az érettségi bankettnél ér véget, miközben elmeséli a főhős filmbe illő megpróbáltatásait, melyeket a középszerűségtől való félelem, a nevelőapja brutalitása és édesapja hiánya hatott át. A...
Az egyes fejezetek mentén haladva látjuk felnőni Edut és úgy élhetjük meg vele mindennapjait, a rabló römi játszmát vagy rettegését nevelőapjától (mert összekecsapozta annak törölközőjét), mintha csak az előszobában hallgatóznánk; iskolai szerelmeit, mintha a tornasor elején állnánk; és a Simson motoron Bora néni kétméteres Imi fia mögött mi is ott kapaszkodunk, és reméljük, hogy Csanády Sanyi ellenében megvédi a srácokat.
Ha a könyv nagy részében egy kisgyerek szemszögéből is látjuk-halljuk, hogyan vívja meg napi harcait az ember, hogyan funkcionálhat valaki habarcsként egy családban, és nevetünk azon, hogyan mosott be a Lutra-albummatrica cserélgető szakkörön Rozgonyi Viktornak Eduárd, az írások között nem egyszer a bálkirály-választás kudarcánál súlyosabb események rajzolódnak ki, amelyek még az érzelmileg nem involvált olvasó számára is sokkolóak.
„Pécs, Pannónia Hotel. Reggel hétre legyek ott, mert Édesapa megígérte, hogy megszöktet. Indulunk Miamiba. Oda, ahonnan a legutóbbi pálmafás képeslapot kaptam tőle. Azt, amit több mint egy éve a párnám alatt tartok. Én időben megérkeztem. Ott álltam a recepció előtt, iskolatáskám a hátamon, mindent összepakoltam. De ő már nem tartózkodott az épületben. Még előző este kijelentkezett. Pár évig megint nem láttam.”
A gyerekek életéből gyakorlatilag evaporált édesapa okozta csalódások olyan nyomot hagynak a gyerek lelkén, hogy a bánat pusztán az események sallangoktól mentes leírásával is átsüt a könyv lapjain. Ám mielőtt teljes letargiába süllyedünk, szusszanásnak szellemes, könnyed epizódok érkeznek segítségül, amelyek ötvözik a helyzetkomikumot a gyermeki naivsággal.
„Ma reggel kiderült, hogy az Ervin eladja nekem a Super Nintendóját a kedvencemmel, a Street Fighter II játékkal együtt. Ervin kilencezer forintot kér, Anyu pedig egy fillért sem hajlandó adni érte, így elég nehezen megy az alkudozás. Addig is, amíg anyut jobb belátásra bírom, elkértem Ervintől, mert, ha majd Anyu látja, hogy nem csak egész nap, de még éjszaka is ezzel játszom, biztos tökre meggyőzi majd.”
A novellaláncolat az érzelmek kavalkádját válthatja ki az olvasóból: hol nevetünk, hol elszorul a szívünk, de pont ez a célja: megmutatni a stand-upos humorista életének kettősségét, felhős és napsütötte oldalát a nyolcvanas és kilencvenes évek kultikus jelenségei közé illesztve. Tóth Edu a családja képszerű megjelenítésével az érintettek miatt csínján bánt. Mint a vele készült interjúnkban elmondta:
„A nevelőapám sokkal brutálisabb a könyvben leírtaknál és bár az apámnak benne vannak a csúnya dolgai, de valójában sokkal szarabb arc ő is. Megköszönhetik, hogy ennyire finom voltam velük. A húgom és az öcsém miatt a nevelőapámról kedvezőbb képet festettem. Az apámról pedig azt a részét, ami akkor volt, az akkori perspektívából nézve írtam. Tehát, hogy megjelenik nálunk, Vergiliust idéz, vagy jacuzziban ül Spanyolországban. Ezt ő tudatosan adta elő, de amikor már a veszprémi időkben vagyunk, lehullott róla ez a máz és láttam, hogy igazából milyen. Amire gyerekkoromban azt hittem, hogy valamit jelentek neki, az csak hóbort volt. Tudom, mi volt az ára ennek az életvitelnek, amit ő folytatott. Mintha sikeres maffiózó lenne, de aki a fél életét a börtönben töltötte, az nem sikeres bűnöző.”
Az író tehát egyáltalán nem visszavágni, beolvasni akar gyermekkori sérelmekért, hiszen a könyv lapjai éppen annyi negatív érzelmet tükröznek, amennyit az akkori perspektívából ő gyerekként észlelt, a mondatok dühtől mentesek. A kötet nem vet fel kérdéseket, nem ítélkezik senki felett, bemutat és leírja a pécsi lakótömb, iskola, focipálya idilljét, amit naturalista, naiv szemlélettel az otthoni brutalitással szemben a szerző megtapasztalt.
A könyv lapjain a humorista lubickol a frappáns kifejezésmódok megválasztásában, egyik szellemes fordulat követi a másikat, egyenes, világos megfogalmazásával könnyen emészthető történetet kapunk, és még az is megkockáztatható, hogy többünkre katalizátorként hatva beindul sztorizgató énünk. Más kérdés, hogy Tóth Edu nem átlagos gyerekkorához és egyedi stílusú, mesterien megfogalmazott és összeállított interpretációjához képest mi mit tudnánk nyújtani.
Szerző: Rátkai Zsófia
