Fotó: Valuska Gábor
Végy egy súlyos gyermekkori traumákkal küzdő, antiszociális és alkoholista nyomozót, helyezd egy hullákkal benépesített kietlen és jeges skandináv tájba, adj hozzá legalább egy könyörtelen sorozatgyilkost, vigyél a nyomozásba minél több váratlan csavart, fűszerezd mindezt elképesztő mennyiségű kávéval és kialvatlansággal – kissé leegyszerűsítve így hangozhatna a rendkívül népszerű skandináv krimi receptje. A Nesbø által megteremtett Harry Hole figurája, Camilla Läckberg idősíkváltásai, a társadalmi problémák hangsúlyos jelenléte mind fontos szerepet kapott Kőhalmi Zoltán első regényében, mely alapvetően egy skandináv krimi stílusparódiája. Bödőcs Tibor után egy újabb kiváló stand-up humorista próbálja ki magát az irodalomban, és az eredmény ezúttal is meggyőző, Kőhalmi ugyanis tud írni, és egyáltalán nem rosszul.
Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit - avagy 101 hulla Dramfjordban
Helikon Kiadó, 2019, 273 oldal, 3799 HUF
A regény már címével és borítójával is egyértelműen jelzi, hogy paródia. A norvég ø betű használata, a téli tájban guggoló szerző képe, a fülszöveg (a meg nem írt regényekről, és az Oslótól délre, Szentesen született szerzőről) mind biztosít arról, hogy a humor lesz az uralkodó minőség a kötetben. Ebben nem is kell csalódnunk, hiszen Kőhalmi közel háromszáz oldalas szövege tobzódik a poénokban, szinte követhetetlenül, mondatról mondatra ontja az újabb és újabb szellemességeket. Már maga a főhős, a notórius kávé- és kéregzuzmószesz-fogyasztó Bjørnsen is komikus alak, de az őt segítő, szekrényben élő tizenöt éves kamaszlány, vagy egy nyomozó bal agyféltekéjével dolgozó beszélő kutya is meglehetősen furcsa figurák. Nem csak a különc szereplők, de a rengeteg különleges helyzet és a fordulatos, fantasztikumba hajló cselekményvezetés is sokat hozzáad a könyv tömény humorához. A legfontosabb és legeredetibb dimenzió azonban az a nyelvi humor, mely szinte minden mondaton átüt. Kőhalmi ráadásul megteremti a tipográfiai humort, rendkívül sokféleképpen aknázza ki az ebben rejlő lehetőségeket. A fordított írástól a cirill betűkön át a morzejelekig minden megtalálható a kötetben, és a legtöbb esetben nem csak öncélú fegyver, hanem valóban árnyalja, mélyíti a szöveg humorát.
Kőhalmi Zoltán: Haragból sosem lehet humort csinálni
Fotó: Valuska Gábor Kőhalmi Zoltánt eddig alapvetően humoristaként, a Dumaszínház oszlopos tagjaként ismerhette a közönség, aki pályafutását a Rádiókabaréban kezdte, majd az Esti Showder gegcsapatában folytatta, mielőtt önálló stand-up előadói karrierbe kezdett. Most megírta első, A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit - avagy 101 hulla Dramfjordban című regényét, ami az itthon is töretlenül népszerű skandináv krimik paródiája.
A skandináv krimi mellett több zsánert is parodizál a szöveg, a klasszikusok (Háború és béke) mellett a populáris irodalom legnépszerűbb szövegeit, az Alkonyat-sorozatot, vagy a kisgyermekes szülők (rém)álmát, a Bogyó és Babócát is felismerhetjük egy-egy beillesztett bekezdésben: „Egy meleg nyári napon Lotte, a fésűscsápú korhadékmoly kislány vidáman nézett ki háza ablakán. Éppen arra járt Kristoffer, a lapp erdeicsótány fiú, Hedda, a paréjpoloska kislány és Kasper, a nagyfoltú szegélyeslapbogár fiú.” Az egyértelműen felismerhető szövegparódia aztán egy japán regényből szökött szamuráj felbukkanásával véres fordulatot vesz, de az erdő vidám és naiv állatkái erről nem vesznek tudomást: „Takarodjatok az utamból vakarékok, vagy kettéhasítalak benneteket! – kiáltotta Udzsihito. Nahát! – ugrott nagyot ørømében Hedda.– Egy csodaszép kard! Ez aztán a kincs!” A zsánerparódiák az alaptörténetbe, egy szerteágazó, sokszor követhetetlen krimi paródiájába íródnak bele, így a paródia a paródiában bonyolult szerkezetét hozzák mozgásba. De ha mindez nem lenne elég, Kőhalmi irodalmi tudását más szinten is megcsillantja, a cselekmény kibontakozásába építi egy regény megírásának történetét és a szöveg működésének alapjait. Gyilkossá válik a Narrátor, a nyelvtannáci szektát vezérlő Korrektor, de képbe kerül a Szerkesztő és az Író is. A nyomozás így már nem csak Dramfjordban zajlik, hanem metaszintre emelve a szereplők saját megalkotóik, a történetüket létrehozók kapcsán is nyomoznak. A fordulatos történet és a posztmodern csavar, valamint a rengeteg szereplő ellenére Kőhalmi nagyon jól kézben tartja a szálakat, a szerkezetet, az már más kérdés, hogy az olvasó egyszeri olvasásra mennyire képes követni azt. És persze, hogy kell-e egyáltalán követnie, vagy a hatás enélkül is garantált.
A szöveg első halottja egy (krimi)író, majd egy zenész, és így tovább - a művészek kiemelt szerepet kapnak. Nem csak a már említett irodalmi szövegek és műfajok, de a társadalomnak ez a csoportja sem ússza meg, hogy paródia tárgyává váljon, s így láthatóvá váljanak gyenge pontjai. A történet egy pontján a kisvárosban elterjed a Lila Kød nevű drog, melynek használójából óhatatlanul előtör a művész. A drog rendkívül addiktív, Bjørnsen nyomozó (aki a művészet minden formáját megveti, a művészeket pedig gyűlöli) egyszer csak arra lesz figyelmes, hogy a következőképpen kezdődnek a véres kocsmai verekedések:
„Kørbenéztem a kocsmában. Csak most jøttem rá, miért éreztem magam rosszul, amikor bejøttünk. Mindenki elmélyülten alkotott valamit. Néhányan jegyzetfüzetbe kørmøltek, az oszlop melletti asztalnál pedig zavart tekintetű drogos formált gyurmából szobrokat, mikøzben négy másik fazon próbálta lerajzolni. (…) - Szórakozol? Én sem mondtam, hogy utánozni kell, te barom. a benyomás számít, a művésznek azt kell ábrázolnia, ahogy ø látja a világot. – Mit akarsz itt ábrázolni? A formák csak eszkøzøk az érzések kifejezésére! – Ne szólj be a formáknak! – ugrott fel az asztaltól a harmadik, és kést rántott. – Pont a dolgok struktúráját kell megragadni. A képnek a maga lényegét kell nyújtania. – A lényegnek semmi köze a struktúrához, te rohadék! A művésznek a tárgyak rejtett nyelvét kell felfedni! – kiáltotta a gyurmázó drogos. A negyedik alak felborította az asztalt.”
Kőhalmi humora meglehetősen szofisztikált, könyve viszonylag művelt olvasót feltételez, másként valószínűleg nem kel életre az egymást érő poénok egy része. A szerző rendkívül kreatív, könyve okos, nyelvi megoldásai és leleményei nagyon sokrétűek. A könyv, melyben a letartóztatottakat nyaralási fotók végtelenített nézegetésével igyekeznek vallomásra bírni, ahol a hagyományőrzők kiégetett tehénlepényről hallgatják a zenét, a viccek, a humor végtelen tárháza, de ez a rengeteg ötlet és invenció zsibvásárszerű zsúfoltsággá áll össze, így olvasása során, bármilyen jól szórakozik is, gyakran elfárad az olvasó. Ennek ellenére érdemes nekifutni, mert felejthetetlen perceket szerez. Nagyon vicces kötet, mégis erőfeszítést követel, így aztán félő, hogy azok, akik ezt a két dolgot nem tudják elképzelni párban, néhány oldal után a sarokba vágják majd.
Szerző: Kolozsi Orsolya
