Sorozatunkban állandó szerzőink szubjektíven mutatják be azokat a könyveket, amelyek a legnagyobb hatással voltak rájuk, amiket nem tudtak letenni, amik elolvasása nélkül nem lennének azok, akik. Jöjjön hát a csodálatos Wostry Ferenc válogatása, aki volt olyan kedves és még néhány kérdésünkre is válaszolt.
.jpg)
Te otthon papucsban is ilyen arrogáns vagy, mint kommentekben?
Mélyen magadban sejted a választ, kiscsákó.
Mihez nem értesz?
...
Tízes skálán mennyire szereted az olvasókat?
Minden a számok függvénye. Kezdődjön kettessel a személyi száma. Mik a méretei?
A forgatókönyvírás mellett nem gondolkoztál egy regény megírásán?
No comment, egyelőre. ;)
Film vagy könyv?
Nem tudok dönteni. Az előbbi kérdés ide belefolyik - time will tell.
Balatoni kikapcsolódás Ellroyjal vagy belezés Argentóval?
Argento introvertált, Ellroy szuper extrovertált. Természetesen az utóbbi nyer: három nappal később egy ismeretlen városban ébrednék egy tizennyolc éves korát éppen hogy csak betöltött brünett mellett úgy, hogy abból a három napból semmire sem emlékszem.
Miért nem írtál soha magyar szerző könyvéről?
A szívemhez közel álló műfaji területeken a magyar irodalom csak kullog - az egyéb területek meg nem érdekelnek, illetve francnak sincs kedve tucatjával írni a lehúzós kritikákat. Egyébként nem igaz, hogy sosem elemeztem még hazai író könyvét, a Nemere egy-két korai munkájáról már írtam. - Nemere eszméletlen jó ponyvaregényíró volt huszon-harmincvalahány éve.
(aki kérdezett: Valuska&Wendy)
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
James Clavell: Tajpan (Tai Pan)
A legfantasztikusabb városról, Hongkongról, megszületésének borzalmas fájdalmairól szól (a dokumentarista hűségtől pánikszerűen tartva a távolságot, végül is Clavellről beszélünk). Tele van hatalmas vitorláshajókkal, tengerjáró bárkákkal, és ezektől nekem ugyanolyan érdekesen bizsereg ott lent, mint mikor Michelle Wild önfeltáró kalandjait bámulom a vidijón. Igazi, hamisítatlan, nagybetűs EPOSZ: larger-than-life figurák háborúznak egymással majd ezer oldalon át, a férfiak szupermacsók, a nők csodabukszák, vérben, intrikában és szexben fetrengők.
Ja, és ezért a négy mondatért is imádom:
"Some men are saints. Some are happy being meek and humble and unambitious. Some men are born content to be second-best. I can not be."
Harry Harrison: A technicolor időgép (The Technicolor Time Machine)
Producer a végzettségem, és sosem olvastam olyan könyvet, amely Harryson fantasztikusan vicces sci-fijénél jobban visszaadta volna egy forgatás őrületét, az egók összecsapásának abszurditását, a percenként előforduló balesetek által keltett káoszt, és mindennek ellenére (vagy éppenséggel ezek miatt) a kreatív folyamat már-már szexuális vonzerejét. Szinte mellékes, hgy egy időgéppel ezer évvel korábbra utaztatott nagyköltségvetésű hollywoodi produkció hányattatásairól szól... :) Lesz róla kritika.
Cormac McCarthy: Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen (Blood Meridian Or The Evening Redness In The West)
„Ha még annyira tele volt is rejtelmekkel a világ nem úgy a határai mivelhogy nem volt se szélte se hossza s laktak benne még annál is rettenetesebb lények és olyan emberek is akiknek más és más színű volt a bőrük meg oly teremtmények akiket ember szeme nem látott még és mégsem voltak idegenebbek mint a tulajdon bennük dobogó szív – lakozzék bár benne akármi vadon és abban fenevad bármilyen.”
A Vérmeridián a huszadik század második fele amerikai prózájának legjelentősebb regénye. Csak első blikkre revizionista western. Ami fontosabb, hogy szent szöveg.
Ezért nincsenek McCarthy regényeiben vesszők és idézőjelek és a párbeszéd belefolyik a leírásba. Lehet ezt részéről különcködésnek tekinteni, az is, persze, a csak látszólag szerény emberben rejtőző rettenetes ambíció kilökődése, a Biblia és más monolitikusok sorába való erőszakos beférkőzésre tett stiláris merénylet. McCarthy nem hagyja, hogy a tradíció, a történelem az útjába álljon. Nem csoda, hogy Everett Fox, a The Five Books of Moses az eredeti héber dikciót és a modern szóhasználatot előhívó újrafordítója munkájának előszavában McCarthynak külön megköszöni, hogy a szakrális szöveget ismét bevezette az amerikai modernitásba. Ő meg má’ csak tudja.
Stephen King: A holtsáv (The Dead Zone)
Bár a Holtsáv King legjobb könyve - urambocsá remekműve -, még a rajongói között sem mondhat magáénak kimagasló népszerűséget. Elhomályosítja a Ragyogás jéghideg rettenete, a Borzalmak városának klasszikus hangulatú, mégis posztmodern tökéletessége vagy az Az epikus lovkraftizmusa. Mondhatni, a Holtsáv túlságosan emberközeli és felemlegetett társainál kevésbé kommersz ahhoz, hogy a King-geekek kollektíve kamatyolhassák.
Már hősünk neve is: Johnny Smith, egy vicc. Az abszolút átlagember neve, kovácsjános, ilyen álnévvel jelentkeznek be arrafelé a kurvázós családapák a dzsuvás motelekbe. Persze Kingnek ezzel a névvel illetve a név viselőjével terve van. Istenként fogja a legkegyetlenebb szenvedésekben megmeríteni, oktalanul, kénye-kedvére, mert hiszen épp ez a Holtsáv egyik alapvetése: hogy hát milyen isten az, aki csak próbaképpen élvezkedik az egyén legszörnyűségesebb fájdalmában, pszichikaiban és fizikaiban egyaránt.
Robert Merle: Csikóéveink (En nos vertes années)
Merle Francia história-ciklusának második része, a történelmi kalandregény és a fejlődésregény tökéletes elegye. A tinédzserkor legpontosabb megidézése: amikor mindennek nekimentél volna vagy mindent megbasztál volna - mindössze a helyszín lehet szokatlan, Franciaország a kora reneszánszban. A kedvenc ifjúsági regényem, amely valójában egyáltalán nem ifjúsági regény - így csak akkor adjuk a kölkök kezébe, ha már tudja, honnan jön a gyerek... vagy még később...
James Ellroy: White Jazz
Lázas, véres tombolás, egyes szám első személyben előadva - elkárhozás-regény és reménykedés-a-megváltásban-regény, white man's burden az ötvenes évek Los Angelesének perverz urbánus poklában, a rossz szex, a nekrofília, a sorozatgyilkolás és a kiútkeresés rettenetes eposza. A huszadik század amerikai krimiírásának csúcsa, egy őrült zseni tollából.
Greg Iles: A fekete kereszt (Black Cross)
A legjobb II. Világháborús kommandós regény, brutálisabb és minden létező szempontból messzebb megy el, mint műfaji társai. Lebont minden potenciálisan pozitív tulajdonságot azokról, akiknek a történet hőseinek kellene lennie, és megmutatja, hogy a misszó teljesítésének érdekében gyakran a legszélsőségesebb morális határokat is át kellett lépni. Elképesztő, hogy ez volt Iles legelső könyve.
Edgar Rice Burroughs Tarzan-ciklusa
Ahonnan a huszadik század szórakoztató irodalma kibújt. Százezrek próbálták utánozni, kalandregényírás terén mégsem ér senki Burroughs nyomába. Nemsokára a teljes szériát kielemzem.
Ursula K. LeGuin: A Szigetvilág varázslója (A Wizard of Earthsea)
Egyedi hangulat, a legkisebb részletekig átgondolt mitológia és varázslatos történetszövés elegye. Nyoma sincs a fantasy-re oly jellemző, klisékben való fetrengésnek, LeGuin szuverén, izgalmas világot és figurákat teremt, így sorsuk tragédiája magával ragadja az olvasót. Valódi varázslat, műfaji csúcspont.
