Stephen King: A holtsáv (The Dead Zone)
Albatrosz könyvek, 1986, 528 oldal, Ford.:Fencsik Flóra
Stephen King-sorozat, Albatrosz-sorozat
Bár a Holtsáv King legjobb könyve - urambocsá remekműve -, még a rajongói között sem mondhat magáénak kimagasló népszerűséget. Elhomályosítja a Ragyogás jéghideg rettenete, a Borzalmak városának klasszikus hangulatú, mégis posztmodern tökéletessége vagy az Az epikus lovkraftizmusa. Mondhatni, a Holtsáv túlságosan emberközeli és felemlegetett társainál kevésbé kommersz ahhoz, hogy a King-geekek kollektíve kamatyolhassák.
Már hősünk neve is: Johnny Smith, egy vicc. Az abszolút átlagember neve, kovácsjános, ilyen álnévvel jelentkeznek be arrafelé a kurvázós családapák a dzsuvás motelekbe. Persze Kingnek ezzel a névvel illetve a név viselőjével terve van. Istenként fogja a legkegyetlenebb szenvedésekben megmeríteni, oktalanul, kénye-kedvére, mert hiszen épp ez a Holtsáv egyik alapvetése: hogy hát milyen isten az, aki csak próbaképpen élvezkedik az egyén legszörnyűségesebb fájdalmában, pszichikaiban és fizikaiban egyaránt.
Johnny Smith-t életének éppen abban a szakaszában éri súlyos baleset, amikor a legboldogabb: szerény, egyszerű élete megállapodni látszik, szereti a tanári állását, szerelmes szép kolléganőjébe, talán még feleségül is venné, ha nem jönne szembe vele két randalírozó, kocsicsonkázó hülyegyerek az éjszakai országúton, és nem törnék darabokra a testét, össze az agyát.
Johnny kómába kerül, öt évig fekszik a megyei kórházban, a teste elsorvad, a fejében azonban megindul egy megmagyarázhatatlan folyamat - amely talán már gyerekként is birizgálta őt, de csak a baleset hatására virágzik ki -, és amikor csodával határos módon felébred a mélyalvásból, olyan különleges képességre tesz szert, amely végképp megakadályozza, hogy akármilyen szinten beilleszkedjen a társadalomba.
Ő, az egyszerű ember, aki egyszerű életet akart magának, ez a dzsoniszmisz, léleklátóvá válik. Amikor megérint másokat, meglátja a legszörnyűbb és legszebb titkaikat, múltjukat és jövőjüket. Ki akarna ilyesvalakit a maga közelében? A világ eltaszítja, kitaszítja, és csak akkor szólítja nagyritkán, vissza a magányból, az elvesztett öt év árnyékából, kilépni a vallásos fanatikus anyja őrülete emlékének fertőző miazmájából, az elveszett szerelme emlékéből, vissza az izolációból, amikor szüksége van rá, amikor meghurcolt megváltóként szüksége van a képességére, mert csak ez a képesség tud bizonyos borzalmakkal megharcolni.
King hívő ember. Gyűlöli a szervezett vallást, és a hite a lehető legpragmatikusabb. Ő az Ószövetség véres, irgalmat nem ismerő istenében hisz, és a Holtsáv ennek a hitnek a legegyértelműbb kinyilatkoztatása. Isten mártír messiást csinál Johnny Smithből, egy olyan emberből, aki önszántából sosem vállalta volna a szerepet. A nagyvadak ellen küldi, eszköz lesz csupán a kezében, legyen szó akár egy gyerekeket illetve fiatal nőket ölő sorozatgyilkos elfogásáról, tömeghalállal végződő tűz hiábavaló megjósolásáról vagy a végső szent cél, a világpusztulást előidéző elnökjelölt megállításáról - amely utolsó próbatétel nyilvánvalóvá teszi, hogy Johnny Smith összes addigi szenvedése, testi deformációja, szerettei elvesztése, a társadalomból való kitaszítása csak a felkészülést segítő edzés volt.
Az egyén törékenysége ütközik az univerzum összetett céljaival, amelyek persze létezhetnek is meg nem is. A világmindenség bizonytalan ujja nyomja agyon Johnny Smith-t, akinek nem kell a súly, nem kell a felelősség, nem kell ez a véghetetlen fájdalom, nem kell az a tudat, hogy a boldogság másoknak megadatik, míg ő széjjelhullik, elenyészik. Lénye sikítva térne ki mindez elől, de nem lehet, a sors vonszolja ebbe a pusztító katarzissal végződő görög tragédiába, amely a maga megrázó módján a II. Világháború utáni amerikai irodalom egyik legjobb könyve.
