- A regény műfaja nehezen behatárolható, leginkább magas irodalmi kosztümös horrorként írható le. Történései a romantika idejére, az 1800-as évek környékére tehetők, de művet átható társadalmi, politikai, közéleti és emberi történések időtlenek. Horrorként ölt testet a “véres valóság”.
- A regény több szempontból is kilóg az író korábbi munkái közül. Az eddigi művek hossz tekintetében végletesek: nagyon rövidek írások vagy éppenséggel nagyregények jellemezték az eddigi életművet. A tematika és a főhős személye is jól meghatározható, a nézőpont azonban folyamatosan változik, akárcsak egy sokszereplős egyenletben.
- Darvasi László történetéhez Kleist egykori tudósítása adta az ötletet, amelyben egy mocsárban élő elvadult emberről, az úgynevezett magyar sellőről vagy magyar maugliról ír, akit megtalálása után sikertelenül próbálták civilizálni. A mű öt korábbi, hasonló alakokkal, tematikával operáló novellájának összefésülésével jött létre.
- A regény egyrészt a hatalom mindent átható befolyásáról, visszaéléseiről szól. Ez az elemi erő nem csak a teljesen hétköznapi értékeket rontja meg, hanem még a szépséget is. A szereplők egy-két kivételtől eltekintve hétköznapi figurák, ők a véres események tanúi, elszenvedői.
- A mű másik témája egy felnövekedés-történet, amely apa és fiú, Jonas és Jakab viszonyát mutatja be. A szerzőt mindig is érdekelték az apa-fiú kapcsolatok, saját drámai tapasztalatai több novellájában visszaköszönnek. Az események itt az árulás motívuma köré szerveződnek, amely az író szerint minden szülő-gyerek kapcsolat sajátja:
A fiatalság lázadás, a fiatalság mást akarás, a fiatalság elmenés, a fiatalság a szálaknak a feltépése.
Egy diktatúrában azonban még ez a árulás is átértelmeződik, a hatalom eszközévé válik.
- A regény végén ott marad a kimondatlan kérdés: Vajon mi lesz Jakab sorsa? Olyanná válik ő is mint az apja? A lezáratlanság ebben az esetben írói szándék, amely nem csak a jövőt, hanem még az állandó motívum, a sellő létezését is kérdésessé teszi.
