Wilson Raj Perumal neve egybeforrt a bundázással, mióta kitálalt a rendőrségnek az utóbbi évtizedek legnagyobb futballmanipulációiról. A modern foci legnagyobb fogadási csalójának elsőként Magyarországon megjelent könyve lerántja a leplet a mérkőzések világáról. (Bundamaffia címmel 2014-ben megjelent egy könyv, de abban Perumal törtvénytelen tetteit fedik fel, itt írtunk róla - vl)
A rendőrség 2011-ben, Helsinkiben tartóztatta le Wilson Rajt Perumált, azzal vádolva, hogy futballmeccseket manipulált egy szingapúri központi bűnszövetkezet tagjaként. Perumal, aki ekkorra már többször megjárta a börtönt, úgy döntött, ezúttal inkább együttműködik a hatóságokkal, és egykori társai ellen vall. Ezzel a döntésével ő lett a rendőrség elsőszámú informátora, aki feltárta a szingapúri szindikátus nemzetközi méretű csalásainak hátterét, tételesen sorolva neveket és szervezeteket. Perumált több riporter is megkereste, köztük az Invisible Dog produkciós iroda alapítói, Alessandro Righi és Emanuele Piano, akik ekkoriban éppen a bundázásról készítettek oknyomozó dokumentumfilmet. Az olasz újságírók először e-mailben, majd amikor Perumal tanúvédelmi program keretében Magyarországon telepedett le, személyesen is felvették a kapcsolatot a bundakirállyal, majd hárman úgy döntettek, együtt könyvformába öntik a kalandos élettörténetet.
Wilson Raj Perumal – Alessandro Righi – Emanuele Piano: A bundakirály – A legnagyobb fogadási csaló önvallomása
Twister Media Kft, 2015, 366 oldal, 3490 HUF
Fordította: Hegedűs Henrik, Mann DánielPerumal önvallomása valóban végigvezet egy mozgalmas élet állomásain: kellő nosztalgiával tekint vissza a gyermekkor idilli világára, amikor a kis Perumal még csak nézte, hogyan manipulálnak a kínai bukmékerek az oddszokkal, majd bemutatja azt is, miként érez rá a fogadási csalás ízére az akkor még tapasztalatlan, de ravasz fiú.
A könyv végigvezeti az olvasót azon a folyamaton, ahogyan Perumal egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a bundamaffia világában: képességei által az egyik legnagyobb, legtehetségesebb fogadási csalóvá válik. Perumal vallomásai alapján átláthatóvá válik a manipuláció rendszere. Olyan érdekfeszítő kérdésekre, mint például hogyan kell megkörnyékezni egy-egy játékost vagy bírót, vagy hogy hány labdarúgót kell megvásárolni egy csapatból ahhoz, hogy irányítható legyen a mérkőzés végeredménye, a regény pontos válaszokat ad. Mint ahogyan arra, hogy a magyar futball szereplői közül ki vett részt hasonló játszmákban.
Perumal önéletírása nemcsak azért érdekes olvasmány, mert a csalásokról egy olyan személy számol be, aki aktívan közreműködött bennük, hanem az írásokban egy szenvedélybeteg ember nézőpontjából követhetjük végig az eseményeket. Perumal fiatalon még követi a futballmérkőzéseket, vizsgálja a nagy csapotok játékstílusát, később azonban, ahogy egyre nagyobb szerepet vállal a bundamaffia életében, eluralkodik rajta a játékszenvedély: a futball kedvéért már nem néz meccset, fogadási szenvedélyét a többszöri börtönbüntetés sem töri meg, szabadulva újra és újra bekapcsolódik a csalásokba.
Perumal kendőzetlen, gyakran alpári stílusban idézi a különböző tárgyalások kivonatait, de nem csak a konkrét összegek megnevezése vezet be a csalás rendszerébe és a bundamaffia működése. A közvetlen, az élőbeszéd fordulatait használó szöveg az események részesévé teszi az olvasót, titkok tudójává avatja. Ez a beavatás azonban sokszor terhes, olvasás után nehéz szabadulni a kérdéstől, hogy a Perumálhoz hasonló személyek miatt lehet-e ma még önfeledten örülni egy-egy gólnak. Hogy aztán egy-egy mérkőzés időnként mégsem az előzetes tervek szerint alakul, és vannak játékosok, akik szóba sem állnak csalókkal, vigasz lehet a sportág elkötelezett szurkolóinak.
A bundamaffiában elért eredményeinek büszke bemutatásával párhuzamosan Perumal könyvében itt-ott a segítés narratívája is kibontakozni látszik. Hiszen Perumal mintegy jótevőként csak tisztességes jövedelemhez juttatta a keményen dolgozó játékosokat. Hiszen ő több alkalommal még akkor is átadta a megbeszélt összeget, ha azok nem is szállították a kért végeredményt. Továbbá 2011-ben úgy döntött, vádalkut köt a hatóságokkal, és a csalások felgöngyölítése érdekében megosztja tapasztalatait az arra hivatottakkal. Végül is mi más tenné bundakirállyá a bundakirályt, hogy ha a helyzet úgy kívánja, a magasabb cél, az újabb börtönbüntetés elkerülése érdekében a meccsek mellett saját magát is eladja.
A hazánkban otthonra talált Perumal a cím abszolút birtokosaként nyomozók hosszú sora után könyvében most a szélesebb közönség felé fordul. Hiteles formában közvetített vallomásait olvasva ugyanakkor felmerülhet, ezek vajon egyben hitelt is érdemlőek-e. Perumal szerzőtársai saját bevallásuk szerint próbálták leellenőrizni a szingapúri által elmondottakat. Bár a szöveg deklaráltan a tényfeltárás igényével jött létre, összességében talán mégis joggal nevezhetnénk fikciósnak. Hogy ki mit mondott kinek négyszemközt tanúk nélkül egy bárban, szobában, szállodában, a képzelet világába (is) utalja az eseményeket. Egy tanulság mindenesetre biztosan levonható a könyv elolvasása után: Wilson Raj Perumal folyamatosan manipulál. Könyvével vajon mit akar elérni?
Szerző: Melo Eszter
