Brett Forrest: Bundamaffia
Candover Kft., Budapest, 2014, 288 oldal, 3490 Ft
Bizonyos focimeccseket elcsalnak. Sokakkal ellentétben a Bundamaffia című könyv egyáltalán nem csodálkozik erre rá, hanem részletesen bemutatja az egyik legfontosabb történetszálát az elmúlt évek egyik leghangosabb, az egész világot behálózó bundabotrányának, ami Szingapúrból indult el, és amit egy időben Magyarországról is irányítottak. Rengeteg meccset manipuláltak, így magyar meccseket is. Az egyikre konkrétan emlékszem: 2009-ben a Debrecen játszott a Liverpool ellen az Anfield Roadon egy gyanús meccset. Pár évre rá eltiltották a magyar csapat kapusát két évre.
Az amerikai újságíró, az EPSN szabadúszójaként dolgozó Brett Forrest egy helyen azt nyilatkozta, hogy a világ focimeccseinek 10 százalékát manipulálják, de emiatt az összes meccs tisztasága megkérdőjeleződik. Az Interpol adatai szerint évente ezermilliárd dollárt játszanak meg a fogadók futballmérkőzéseken, de az ázsiai bukmékerek szerint a valóság ennek az összegnek a többszöröse, mivel sok helyen féllegálisan vagy illegálisan lehet csak fogadni.
Wilson Raj Perumal
A Bundamaffia című riportkönyv egyik főhőse Wilson Raj Perumal, aki Szingapúrból indult, de egy ideje Magyarországon él. A könyv egyik fejezetében az újságírót Budapesten a Morrisons 2-be, a Spoon hajóra, a Művész kávézóba és a Romkertbe viszi, de a Facebook-oldala szerint jelenleg Debrecenben él, és néha lefotózza, milyen eredményeket játszott meg a Tippmixen (nem hülyeség figyelni a tippjeit, haha). Annak ellenére, hogy az amerikai szerző könyvében felbukkan a magyar szál is, mi elenyésző szerepet játszunk az egész világot behálózó szervezett bűnözésben. A Liverpool-Debrecen meccs mellett többször leírja a szerző, hogy Magyarországon aktív volt a szervezet, sőt a REAC-ot is kiemeli. A rákospalotai csapatnál öt játékos is a klubelnök, a később a bundabotrány miatt öngyilkosságot elkövető Kutasi Róbert ellen vallott. (A magyar bundatérkép egyik lehetséges felépítése.)
Chris Eaton Fotó: Ajpek Orsi
A könyv másik főhőse egy 62 éves férfi, Chris Eaton (interjú a Sportgézán), aki előbb rendőr, majd az Interpol Központi Műveleti Főosztályának vezetője, később a FIFA biztonsági tanácsadója volt a dél-afrikai világbajnokságon. Soha semmi köze nem volt a focihoz, véletlenül keveredett bele a bundázás világába, amikor lebuktatta Robin Boksicot. Eaton örökké nyomozó marad, most épp Katarban a sport tisztaságáért létrehozott szervezet vezetőjeként dolgozik. Katar nagy valószínűséggel azért nyerte meg a 2022-es futball világbajnokság szervezését, mert több FIFA-tagot is megvesztegetett. A könyv viszonylag keveset foglalkozik a legnagyobb nemzetközi futballszervezetekkel, a FIFA-val és az UEFA-val, de abból a kevésből is az derül ki, hogy a szervezetek csak viszik a pénzt az átláthatatlan szervezetükbe, és egyáltalán nem érdekük a tisztánlátás.
Perumal és Eaton macska-egér harca a Bundamaffiában nincs olyan izgalmasan megírva, mint Al Pacino és Robert De Niro kettőse a Szemtől szemben című Michael Mann-filmben, pedig a két karakter alkalmas lenne rá. Perumal a jólétért küzd, Eaton az igazságért és az erkölcsért. Örök harc az övék, a bundázás pedig úgyis a rendszer része, vagyis legyőzhetetlen.
Szingapúr az egyik legerősebben fejlődő gazdasági világváros, aminek a focijáról semmit nem hallani. Perumal a baráti körben kezdett el fogadásokat szervezni, manipulálta a meccseket. Ez utóbbi azért nem volt nehéz, mert ott a fociban nem volt pénz, alig kerestek valamit a játékosok, így amikor Perumal megkereste őket azzal az ajánlattal, hogy 60 ezer dollárt kereshetnek egy vereséggel, az óriási lehetőség volt. Perumal csalt és fogadott, egyre több pénze lett, de azokat eljátszotta a Bajnokok Ligája vagy a Premier League meccsein. Perumal sztorija elég érdekes: magasra akart jutni, de közben összeakaszkodott nagyobb halakkal, elkapták a rendőrük, külföldre menekült, börtönben ült. De mindig kikötött a bundázásnál, mert ahhoz értett. Egyszer például annyira kétségbe esett, hogy nem fog összejönni a meccs manipulálása, hogy a csapat legjobbjára egy hokiütővel rátámadt egy parkban, és eltörte a térdét.
Az online fogadás megváltoztatta a szerencsejáték és a futball világát is. Ha mindenre lehet fogadni, akkor mindennel lehet pénzt keresni. Ha minél több apróságra, piros lapra, fejes gólra, különbségre és a gólok időbeni elosztására is lehet fogadni, akkor mindezekkel lehet pénzt keresni. A Bundamaffiában említenek egy Triádot, ahol azért dolgozik nagyjából száz ember, hogy mindegyik folyamatosan pár ezer dolláros tételben fogadjon, fel ne tűnjön valakinek a csalás. Egy-egy kisebb meccsen is milliókat lehetett akasztani.
A nagy ligákban nehezebb elképzelni a bundázást, de itt sem példátlan, emlékezzünk csak vissza a Juventus néhány évvel ezelőtti lebukására. Az igaznak tűnhet, hogy minél alacsonyabb szinten jegyeznek egy bajnokságot vagy nemzeti csapatot, annál könnyebb rávenni bárkit a bundázásra, mert ehhez alulfizetett és motiválatlan játékosokra van szükség. A Bundamaffia egyik története szerint Perumal egyszer a Chelseanél sürgött-forgott, de amikor direktben rákérdezett néhány játékosnál a bundázásra, kinevették. Ő 60 ezer dollárt ajánlott egy elcsalt meccsért, de a játékosok ennyit kerestek hetente fontban. Nem volt értelme kockáztatniuk.
Még egyszer mondom, mindenre lehet fogadni. Barátságos utánpótlás meccsekre, magyar másodosztályra, ausztrál harmadik ligára. Vagyis világviszonylatban közel láthatatlan meccsekre. Perumal ezt ismerte fel, mert soha nem a nagy meccsekre utazott, hanem olyan, kevésbé látványos meccsekre, amiken a játékosoknak jól jött a pénz. Később a bundázást egészen profin szervezett keretek között folytatta Football 4U nevű cégében: meccseket szervezett futballszövetségeknek, sőt bírókat is delegált, akik általában nagyon jól tudták a dolgukat. A törökországi Antalyában megrendezett teljesen jelentéktelen tornán 7 tizenegyest ítélt meg a bíró két mérkőzésen, hogy meglegyen a gólszám. A másik iszonyú vicces történetben egy Argentína-Bolívia U20-as meccsen már a hosszabbítás 12. percében jártak, amikor a bíró befújt egy tizenegyest. Az egyik legfoglalkoztatóbb, egyébként világbajnokságokon is fújó bírónak, Ibrahim Chabiounak az évek alatt 500 ezer dollárt fizetett Perumal.
Például szerződéseket kötött afrikai és ázsiai országok futballszövetségeivel, hogy meccseket szervez nekik. Togó úgy állt ki Bolívia ellen, hogy nem is a válogatott játszott, pedig mindenki azt hitte, de Perumal megvett tizenegy ismeretlen fiatalabb játékost és elvitte barátságos meccset játszani, majd fogadott a vereségre, és nyert is egy csomó pénzt is.
A könyv olvasása közben folyamatosan azon gondolkodtam, hány teljesen értelmetlen barátságos magyar focimeccset láttam, amiken teljesen váratlanul megmagyarázhatatlan dolgok történtek. Látszólag egyiknek sem volt semmi értelme, valakinek a világon mégis rengeteg pénzt hozhattak.
A Bundamaffia legjobb sztorija, hogy megpróbáltak elcsalni finn első osztályú meccseket. Perumal megkörnyékezte a Veikkausliigában (finn első osztály) szereplő Rovaniemen Palloseura csapatát, és annak zambiai csapatkapitányával, Christopher Musondával nagyon jó munkakapcsolatot épített ki. A baj csak az volt, hogy még arra is alkalmatlanok voltak, hogy ha 4-0-ra el kell veszíteniük egy meccset, akkor ez sikerüljön. Rejtő Jenő se írhatná szebben.
Az olvasmányos könyvben nem is a fenti történetek a legszórakoztatóbbak, hanem az egész bűnszervezetet irányító Wilson Perumal egyszerre naiv, nagyravágyó, okosnak látszó, de mégis esendő karaktere. A férfi nagyon korán megértette, hogy kell megszervezni a bundázást, majd a legtöbb pénzt kivenni a meccsekből, mégis a szerencsejáték-függőségébe bukott bele. Perumal ugyanis imádott fogadni olyan meccsekre, amikben nem volt benne a keze, de általában ezeken nagyon sokat bukott.
Jó tanács a végére: Forrest könyvéből kiderül, hogy az afrikai országok csapatainál sokkal inkább számíthatunk bundázásra, mert ők általában sokkal kevesebb pénzt keresnek, vagyis nekik egy-egy ilyen torna komoly pénzkereseti lehetőség is. Egyébként a FIFA felhívta a figyelmet arra, hogy a harmadik körben sokkal óvatosabban fogadjon mindenki.