A varázslat elvárása nélkül, tiszta lappal érdemes olvasni a nyolcadik Harry Pottert

.konyvesblog. | 2016. augusztus 19. |

Július végén jelent meg a Harry Potter és az elátkozott gyermek című kötet, amely pillanatok alatt bestseller lett. A felnőtt Harryről szóló színdarab szövegkönyve várhatóan októberben jelenik meg magyarul Tóth Tamás Boldizsár fordításában, olvasónk azonban már hozzájutott az angol nyelvű kötethez.

A Harry Potter-könyvsorozat nagy kedvelőjeként természetesen figyelemmel kísértem J.K.Rowling munkásságát, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell kivárnom fordítást, eredetiben, az angliai megjelenést követően már birtokomba is került a Harry Potter és az elátkozott gyermek című - nyolcadik történetként aposztrofált - szövegkönyv.

Rowling, Joanne K. - Thorne, Jack - Tiffany, John: Harry Potter and the Cursed Child - Parts I & II (Special Rehearsal Edition)

Little, Brown Book Group, 2016, 343 oldal, 7653 HUF

 

Nagyon tartottam attól, hogy nem fogom kedvelni. Bevallom, első olvasásra bizony így is történt. Elkövettem azt a hibát, hogy ugyanarra a varázslatra számítottam, melyet az írónő a regényekben, hét köteten át, lépésről lépésre épített fel, és amelynek révén óhatatlanul én is a történet részévé váltam. Hasonló csodában reménykedtem ezúttal is, de ez nem következett be, számomra legalábbis.

Sokan nehezményezik a könyv eddigi olvasói közül a formát, nekem az pont nem okozott gondot, nagyon sok színdarabot olvastam életemben. Viszont elsőre egyáltalán nem értettem meg a mondanivalót, mert annyira más, mint az eredeti szériában. Ott egyértelmű volt a jó és a gonosz harca, meg az összes körülmény, ami elősegítette a végkifejletet; remekül felépített, zömében lineáris történetvezetéssel. Az Elátkozott gyermek ezzel szemben szinte teljes egészében napjaink gondjait tárja elénk, függetlenül attól, hogy varázslók vagy muglik vagyunk. Egyre komolyabbá váló apa-fia-konfliktusok, szinte teljesen egyértelműen megjelenő homoszexualitás, munkahelyi és házastársi problémák az egyik oldalon, megfelelni akarás, bizonyítási vágy, helykeresés, kamaszkori identitásproblémák a másikon. A felnőtt Harry legalább annyira „tökéletlen”, mint amilyen gyerekként volt, a gonosz pedig jelen van Voldemort távoztával is. Erőteljesebb a kötődés a muglik és a mágikus világ között, néhány egyértelmű utalás érzékelteti ezt.

Felnőtt emberként egészen más gondjaink vannak, mint gyerekként, ám Harrynek és barátainak az iskolás éveik alatt nem egészen gyerekproblémákkal kellett megküzdeniük. Az Elátkozott gyermek történetében pont az a lényeg, hogy a varázslók muglikkal közös oldala, szülői szerepek kerülnek terítékre. Szinte mellékes kérdés, hogy valójában ki a címszereplő, mert bár a vele kapcsolatos konfliktusnak óriási jelentősége van, mégis fontosabbnak érzem ezúttal a családi szálakat, és az alakuló barátságokat.

A sztori távolról sem annyira kidolgozott, mint egy regény, a karakterek is teljesen máshogy épülnek fel. Biztos vagyok abban, hogy rengeteg múlik a színészeken is, akik alakítják az egyes szerepeket. Ez így, szimplán olvasva, mind hiányzik, és biztosra veszem, hogy ez elsőre más olvasókat is zavar majd. Emellett nekem hiányzott még néhány kedvelt karakter, aki túlélte a hetedik részt.

Nem tudom még szeretni ezt a nyolcadik részt, de most már azt sem mondom, hogy nem fogom egészen addig újraolvasni, amíg teljesen a helyére nem kerül bennem. Ha egy szimpla fanfiction lenne, akkor J.K. Rowling egészen biztosan nem adta volna hozzá a nevét, és nem dolgozott volna maga is aktívan a történeten. Mindenesetre a varázslat elvárása nélkül, tiszta lappal érdemes olvasni a nyolcadik Harry Pottert, majd az ítélkezés előtt még aludni rá egyet, körülbelül így születhet erről a könyvről mindenkinek saját, valódi, konstruktív véleménye.

Szerző: Rozsonits Judit