Egy kapcsolat, amelynek feladata, hogy kioltsa magát

.konyvesblog. | 2015. március 02. |

Legyen ez egy coming out: amikor az ember belekezd egy pszichoterápiába, fogalma sincs arról, mi fog történni. Meghallgatja a baráti beszámolókat, utánaolvas a szakirodalomnak, esetleg megnézi a Terápiát, de valójában, nincs – miért is lenne? – felkészülve arra, mi vár rá. Mert jó esetben a hosszú évek (!) alatt egy egészen különleges kapcsolat alakul ki páciens és terapeuta között, amely azonban (elvileg) mindig szigorúan a terápiás tér és idő biztos keretei között élhető meg. Éppen ezért is annyira magával ragadó olvasmány Irvin D. Yalom Minden nappal közelebb című könyve, amely – ha hihetünk a fülszövegnek – a világon elsőként nyújt betekintést egy páciens és terapeuta közös – megható, kínkeserves, vicces, gyarló – munkájába, és kettős nézőpontból, folyamatában tárja fel egy terápiás kapcsolat alakulását.

Irvin D. Yalom: Minden nappal közelebb

Fordította: Mesterházi Mónika, Park Könyvkiadó, 2014, 352 oldal, 3315 HUF

 

Ne ijedjünk meg: nem egy újabb, vulgárpszichológiai okoskodásokban bővelkedő gyöngyszemről van szó, amely meg akarja lovagolni a mind népszerűbb, gyorstalpaló személyiségfejlesztő-önismereti iparágat. Távolról sem. A Minden nappal közelebb valóban különleges könyv, amely végre – éppen 40 évvel az eredeti megjelenése után – magyarul is olvasható, Mesterházi Mónika igényes, lendületes, gördülékeny fordításában. Garancia erre egyfelől a „levélregény” egyik szerzője, Yalom, akinek neve a csoportterápiás módszereinek és az egzisztenciális pszichológia elméletének kidolgozójaként, illetve pszichoterápiás környezetből merítő, számos (hol jobb, hol rosszabb) novellájának és regényének köszönhetően (például A Schopenhauer-terápia, az Amikor Nietzsche sírt, A magyar macska átka, a Szerelemhóhér és más pszichoterápiás történetek) nemcsak pszichológusok körében ismert. Garancia másfelől a többek között „skizoidként” címkézett, természetesen álnéven szereplő „Ginny”, a páciens írói tehetsége is, aki számolatlan kudarcba fulladt terápiás kísérlet után (bioenergetikai, nudista vagy épp „pszichológiai karate” csoport, és még sorolhatnám), kezdő íróként, „írásgörccsel” toppan be Yalom rendelőjébe, megingathatatlannak tűnő bizalommal a terapeuta iránt. A csoportterápia rendíthetetlen híveként a férfi első körben egyik csoportjába hívja Ginnyt, aki viszont képtelen feloldódni abban a közegben. A karrierje kezdetén álló, mindig új utakat kereső Yalom ezért felajánlja a fiatal, nem kifejezetten jómódú nőnek, hogy ingyen elvállalja egyéni terápiáját, ha cserébe Ginny minden ülés után beszámolót ír érzéseiről („afféle jegyzet legyen az alvilágból” – írja Yalom az előszóban). Irodalmár felesége javaslatára Yalom végül úgy dönt, ő maga is lejegyzi benyomásait, az írásokat pedig félévente kicserélik és elolvassák. Yalom célkitűzése szerint ezzel nemcsak Ginny „írásgörcse” oldódik majd, hanem a mások előtt nehezen nyíló nő személyiségváltozása is megkezdődhet, sőt, reményei szerint a terapeuta emberi beszámolói olvastán a nő iránta érzett irreális rajongása is alábbhagyhat.

Ez tehát a könyv kiindulópontja, amely már önmagában kérdések sorát veti fel: nem árt-e egy terápiás kapcsolatban (kapcsolatnak) a terapeuta ilyen fokú önfeltárulkozása? Keretszegés-e a terápiás „itt és most”-on kívül visszajelzést adni, feltárulkozni? Milyen hatással van az írás a terápiás beszédre, és viszont? Mennyiben tekinthető hiteles, öncenzúrázatlan forrásnak a beszámoló, ha tudjuk – és a páciens és a terapeuta is tudja –, hogy azt elolvassa a másik? Hogyan cserélődnek a szerepek, mikor válik (válik-e?) a páciens a terapeuta terapeutájává? Yalom valóban nem riad vissza attól, hogy leírjon mindent, amit érez: beszámolóiból így nem marad ki az sem, hogy vonzónak látja a nőt, imponálni akar neki, azt akarja, hogy műveltnek lássa, máskor azon morfondírozik, ébreszt-e benne a nő szexuális érzéseket, később egy kollégája megjegyzését is megemlíti, aki szerint Yalom beleszeretett Ginnybe, és elbizonytalanítja, mikor egyszer a felesége megzavarja kettejük „viszonyát”.

Ugyanilyen kendőzetlenül ír arról is, ha éppen halálra untatja egy-egy ülés, ha taszítónak látja Ginnyt, vagy épp tehetetlennek érzi magát a nő lehúzó depressziójával szemben, ahogy a saját lendületét, tehetséges meglátásait és sikeres munkáját sem palástolja soha. Nem fél leleplezni saját egoizmusát, és – írói tehetsége láttán – hajlandó felismerni Ginnyben egykori, írásra áhítozó önmagát. Hasonló őszinteség jellemzi Ginny visszajelzéseit is, aki – beszámolói alapján – messze nem az a rajongó, kritikátlan, tekintélyelvű páciens, akinek Yalom sokszor láttatni engedi, írásmódja pedig sokkal költőibb, elvontabb (ezt persze Yalom is látja majd), ahogy ő maga fogalmaz, sokszor metaforái mögé bújik. Játékos, melankolikus, vicces, sivár vagy éppen lelkes írások váltják egymást, kívülállóként pedig döbbenten rakjuk össze az egymást követő beszámolókból egy-egy ülés egymásnak olykor tökéletesen ellentmondó értelmezését (érdekes lehetett volna összevetni a szó szerint elhangzottakkal, hogy objektíve mi történhetett).

A terápiás kapcsolat kiegyenlítetlenségét több mozzanat is jelzi, például Yalom egyes szám harmadik személyben beszél a páciensről, mintha esettörténetet írna, Ginny ugyanakkor mindvégig magázva, közvetlenül szólítja meg (az első beszámolócsere után, látva ezt, Ginny is megpróbál tudatosan harmadik személyben beszélni „Yalom doktorról”, de néhány alkalom után észrevétlenül siklik vissza a magázásba). Sokat mondó az is, hogy míg a kisebb-nagyobb terápiás sikereket Yalom főként bravúros meglátásaival és értelmezéseivel magyarázza, Ginnyben sokkal inkább a terapeuta „emberi” gesztusai hagynak mély nyomot (hogy vonzónak, nőiesnek látja, nevet a viccein, stb.). E felismerések azonban, mivel számukra is világossá lesznek, beépülhetnek a terápiás folyamatba. És miközben beszámolóról beszámolóra követjük nyomon a terápia már-már szükségszerűnek tetsző hullámmozgását – egy jól sikerült alkalom után szinte törvényszerű a visszaesés –, a mindkét fél számára fájó lezárással, a szemünk előtt lassan kibontakozik egy férfi és egy nő, terapeuta és páciens kapcsolata, annak minden gyengédségével, esendőségével, agressziójával, érzékiségével, humorával együtt. S hogy mit nevezünk terápiás érzelemátvitel- és viszontáttételnek, s mit őszinte szeretetnek két ember között, hogy mi „igaz” a szexuális vonzódásból, a féltékenységből, a szerelmi három- vagy akár négyszögből, azt minden olvasó, ki-ki a saját szájíze és tapasztalata szerint maga ítélje meg. Egy azonban biztos: egészen különleges könyvet olvashatunk páciens és terapeuta egészen különleges kapcsolatáról.

Szerző: Marczisovszky Anna

 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!