„Hogy hogyan írjon valaki könyvet, szöveget stb., az sokak fejében úgy él, mintha az volna a kérdés, hogy a tükörtojást hány percig kell sütni” – írja Tompa Andrea egy Facebook-posztban, ahol részletesen kifejti, hogy íróként milyen előítéletekkel találkozik a munkáját illetően. A szerző még egy nappal korábban posztolt arról, hogy egy olvasó azzal a kérdéssel kereste meg online, hogy milyen tanácsokat tud adni egy amatőr írónak. Ebben röviden írt arról, hogy a sok olvasás és kitartás segíthet valakinek íróvá válni, viszont egy átfogóbb probléma is felmerült ennek kapcsán.
„Aligha kérdezi meg valaki egy szakmai oldalon, hogy hogyan legyen orvos, vagy mérnök, könyvelő, kertépítő, kutyakozmetikus vagy atomfizikus, zongoraművész, de akár festő. Talán mert nem gondolja azt, hogy erre két mondatban, bekezdésben lehet válaszolni. Sejti, hogy tanulás, iskolák tartoznak az oda vezető úthoz.
Hogy hogyan írjon valaki könyvet, szöveget stb., az sokak fejében úgy él, mintha az volna a kérdés, hogy a tükörtojást hány percig kell sütni.
Bár biztos erről is vannak mélyebb teológiai viták, nem tudom” – írja a szerző a Facebook-posztban.
Sokan nem látják, mennyi tanulás és munka jár ezzel a szakmával
Tompa szerint az írókkal és az írással szemben is él egyfajta előítélet, miszerint azt könnyedén és gyorsan el lehet sajátítani, és szinte bárkinek megvan a lehetősége, hogy kiváló író váljon belőle. Bár utóbbit feltehetőleg nem vitatja Tompa, inkább arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan nem látják, mennyi tanulás és munka jár egy ilyen szakmával, arról nem is beszélve, hogy az íráson túl más feladatokat is teljesítenie kell egy szerzőnek:
„Írni, gondolják sokan, hasonlít tán a reggeli vakarózáshoz vagy emailek irogatásához. Jár hozzá jó kis henye élet, amiben az ember (az a bizonyos író) nem ért jobbára semmihez, hát ezt csinálja és mindehhez ügyesen forgolódik itt-ott, valamiért megveszik, amit csinál(t), pedig egy nap csak keveset dolgozik, azt is pizsamában.
»Én is szeretnék délig pizsamázni«, mondta egyszer nekem valaki, aki életét banki sürgölődéssel töltötte.
Én erre nem válaszoltam azt, hogy én is szeretnék reggel 9-kor kiskosztümben autóban száguldani a munkahelyem felé, mert őszintén nem szeretnék (főleg a száguldást) (…). Szeretnék ebből a pizsamázásból megélni, igen”.
Az írás egy szakma, szögezi le Tompa a posztban, és felidézi másfél évtizedes oktatói tapasztalatait, amelyben dramaturgként rengeteg fiatalon megfigyelhette, hogy vajon mi is juttat el valakit addig, hogy alkotóként élhet. Az író szerint ez az elveken alapul, hiszen, ha valaki minden ellentmondás ellenére is „játékosabb életet akar”, és képes ezért éveket, évtizedeket áldozni, annak lesz jövője az adott szakmában. De még ha kívülről nem is látszik, ezek az emberek rengeteget tesznek azért, hogy alkotóként élhessenek.
„Végül is lehet, hogy az irodalom (írása, vagy maga az írás) tényleg csak délig pizsamázás, sőt, délutánig. Nem kell, hogy bárki tiszteletét vagy elismerését kiváltsa, de ahogy a bankár szakmához is érteni kell, úgy egy könyv megírása sem foglalható össze postafordultával.
Mondhatni, ez egy szakma, mondatokat, szöveget írni, bár egyáltalán nem szeretek így gondolni egy regényre”
– szögezte le Tompa a posztban.
Tompa Andreának nemrég jelent meg legújabb regénye Kiváló testek címmel, amely hét könyve volt nálunk, illetve a kötetbemutatón is ott voltunk. A regény kapcsán Kolozsvárra is ellátogattunk, hogy interjúban beszélgessünk a szerzővel besúgásról, politikáról és a tánc erejéről. Pár hónapja jelent meg Visy Beatrix Megtalált történetek című monográfiája, amely Tompa életművébe ad egy részletes betekintést – vele is podcastben beszélgettünk a kötetről.
Fotó: Kiss Gábor
