A Kiváló testek Tompa Andrea hatodik regénye, és talán a legfullasztóbb mind közül, hiszen ebben szinte csak férfiak szerepelnek, akik vonzódnak egymáshoz, szeretik a másikat, de mindezt teljesen titokban kell tartaniuk a családjuk, a közösségük vagy a hatalom előtt (olvasd el a beszámolónkat a könyvbemutatóról, illetve hallgasd meg a Tompa-monográfiát jegyző Visy Beatrixot podcastunkban Kolozsvárról, hatalomról és testekről - a szerk.).
Az elbeszélés továbbírja Kolozsvár el nem beszélt történeteit, most például azokét, akik se a városnak, se a hivatalos történelemnek nem lehettek részei, mert mit lehet mondani férfiakról, akik férfiakat szeretnek?
A 20. századi maszkulinitásról a 21. században lehet elkezdeni beszélni, mert a férfiak se kizárólag leuraló, toxikus, elnyomó, megalomán történetek alakítói, legfeljebb azokat nem ismerjük.
Tompa nehéz feladattal nézett szembe: hogyan lehet férfiakról, férfitestekről, szexualitásról beszélni úgy, hogy a nyelvet, sőt a nézőpontokat is, a különböző hatalmak már nemcsak kisajátították, hanem azzal együtt felszámolták?
A hatalom helyett érdemes hatalmakról beszélni: a Kiváló testekben ugyanis nemcsak az uralkodó romániai államhatalmat, a Ceaușescu-diktatúrát érdemes ez alatt érteni, hanem a kulturális és vallási hagyományt, a társadalmi berögzültségeket, a családi előítéleteket is.
A hatalom nem kizárólag technológia, hanem gondolkodás is, amely hosszú-hosszú évtizedeken át alakítja az életeket.
Végeredményben a történelem az uralkodó hatalom elbeszélése, ezért is tűnik fontosnak Tompa Andrea folyamatos aprómunkája: megmutatni, hogy az el nem beszélt történeteink alakítanak minket, egyfajta narratív hatalomként írják az életünket.
200
Romániában a 2000-es évek elején szüntették meg a homoszexualitást kriminalizáló 200-as törvénycikkelyt.
Az 1930-as években megerősödő kisebbségellenesség a magyar, a zsidó és a homoszexuális kisebbséget támadta.
A második világháború után, 1948-ban az új hatalom a büntetőtörvénykönyv 200-as cikkelyeként szabadságvesztéssel büntetette a homoszexualitást, amit kapitalista dolognak tartottak, így osztály- és népellenesnek.
Az újabb, még brutálisabb fordulat, ami nagyjából az állam elleni terrorizmus szintjére emelte a homoszexualitást, 1968-ban következett be: innentől bárkit megfigyelhettek, lehallgathattak, listázhattak, bevihettek kihallgatásra vagy beszervezhettek.
Ez a Tompa-regény kontextusa: a hatalom fogott embereken keresztül kíváncsiskodik, hogy a mindenható pozíciója ne sérüljön. Helyette sérül mindenki más.
Fontos megemlíteni, hogy ezt a törvényt azután szüntették meg, hogy Románia megkezdte az Európai Unióhoz történő csatlakozásának tárgyalásait.
A tavalyi 30. Budapest Pride felvonulás fent említett narratív hatalomnak az összeomlását leplezte le: a testek elfoglalták a várost, közösen mutatva meg a szabadságot.
Idén az országgyűlési választások éjszakáján az örömtánc is a testek eksztatikus, felszabadult ünnepe volt.
Tompa Andrea regénye, a kolozsvári múltban játszódó Kiváló testek rólunk beszél, még akkor is, ha ehhez vissza kell nyúlnia a múltba.
Nyelvek: latin, tánc, test
Az elbeszélés különböző hátterű férfiak életébe vezet be: az első egy középiskolás srácéba, a második a kulturális és helyi nyilvánosságban meghatározó kritikus, a harmadik egy leendő festőművész. A történeteiken keresztül ismerünk meg további szereplőket, illetve a különböző szálak találkoznak is egymással.
Tompa ritka elbeszélőt választott magának: Publia Cornelia Tacitát az ókori történetíró női alakváltozatát, aki híres jelmondata szerint harag és részrehajlás nélkül beszéli el az eseményeket.
Nem így teszi Tacita, aki dühösen és elfogultan számol be az eseményekről.
Nem tehet máshogy, hiszen a történelmet kisajátították, neki erőszakkal kell visszaírnia az el nem beszéltek történeteit. Ő elbeszél, kommentel is, amiben semmi meglepő nincs, hiszen a regénybeli rengeteg titkos jelentés miatt, mindenkinek van egy azonosítható álneve a Securitate dokumentumaiban.
A munkás szülők fia, István különórára kell járjon a Miklós nevű tanárhoz, ahogy másoknak is. A latin nem könnyű nyelv, sok időt töltenek együtt, az ismerkedésük vonzódássá alakul át, és közösen nemcsak a latint, hanem a tánc és a test nyelvét is megismerik.
Miklós különleges tanáralkat, sokan járnak hozzá, szellemi mentor, aki hatással van a fiatalok életére, gondolkodására. Biztonságos szereplőnek tűnik státusza, illetve a vele együttélő Éva miatt is, akinek a szeme előtt is történnek az események.
A latintanulás, a tánc megismertetése, a furulyázás segít bensőséges kapcsolatot kialakítani Istvánnal, aki eleinte megijed a közeledéstől, de később nem utasítja azt vissza.
Az alapvetően hierarchikus tanár-diák viszony segít a fiúnak felfedeznie saját testhatárait.
Tompa ezt az érzékeny és bonyolult kapcsolatot nem romantizálja vagy szexualizálja túl, ismerkedésként, nem abúzusként érzékeljük, ahogy Miklós behálózza Istvánt.
A vélemény mint hatalom
A Kolozsváron játszódó történet nemcsak a homoszexualitás és hatalom viszonyáról, hanem a magyar kisebbségről is beszél, hiszen a szereplők általában több megkülönböztetett társadalmi csoporthoz is tartoznak.
Másnak lenni egy diktatúrában a teljes kiszolgáltatottságot és ebből következően a folyamatos veszélyt jelenti.
A Kiváló testekben a másságok versenyeznek egymással, újraértékelődnek, ha a politikai rendszer úgy tartja hasznosnak.
Kedves Gyula kritikus, újságíró, szerkesztő karaktere a Tompa-regény igazi ajándéka, aki az első jelenetében az újság számára egy hosszabb beszámolót készít a színhászfesztiválról az írógépével, és még egyet kézzel Tájékoztató tudósítás címen, Adorno aláírással.
Egy különleges napon, a születésnapján ismerjük meg a kissé mogorva Gyulát, aki a munkahelyén és a családi vacsoránál is érezteti mindenkivel, milyen fontos és megkérdőjelezhetetlen a személyisége, a gondolkodása. Meghatározó, klasszikus értelemben vett toxikus férfialak, aki kritikusként, újságíróként leginkább a hatalomgyakorlásban vesz részt.
A regény csodálatos nagyjelenetében a születésnapi asztalnál elinduló beszélgetésből és piázgatásból súlyos dolgok következnek, de ebben a maszkulin világban ez a normalitás, az apa körül forognak az események, ő határozza meg az érzelmeket, ő elől rejtik el titkaikat a szereplők. A hatalom soha sem egy, mindig másokhoz képest definiálhatjuk a hatalmunkat.
Underground és a férfiak
Brudy tehetséges, másodéves képzős, aki az egyetemi órákon kívül tud csak csoporttársaival akttanulmányokat készíteni, titokban. Ha az egyetemi oktatás tabusítja a testet, akkor se beszélni, se ábrázolni nem lehet azt, hiszen ezek határátlépések.
A fiatal képzőművészt a szabályok nem érdeklik, csak a munka, amit el kell végezni ahhoz, hogy művésszé válhasson.
Az ő fantasztikus egyetemi munkája során leszáll a föld alá, hogy bányászokat tanulmányozzon, illetve portréikat megrajzolja. A munka, a test és a művészet találkozása politikai tetté válik ebben a férfiközösségben, és alapvető kédésként merül fel, mit kell gondolni a fekete színről.
A voyeur maga a hatalom
A Kiváló testek izgalmasan megépített karakterekkel dolgozik, a dramaturgia viszi előre az olvasást, de igazán nyomasztóvá a rétegzettsége teszi: Tompa Andrea elbeszélése különböző, egymást át- vagy felülíró nézőpontok hálózatából áll össze, jelentésekből, amelyek a hatalom számára készülnek a 200-as törvénycikkely világában.
A testünk önálló szöveg, sokféle jelentéssel bír, amit sokféleképpen lehet olvasni.
A regényben nemcsak olvassák ezeket a testeket, hanem írják is, így minden esetben egy hatalmi-politikai gondolkodás részévé válik.
Ez sokszor vicces, ironikus vagy ijesztő, Tompa ügyesen bánik ezekkel.
Minden test kiszolgáltatott a megfigyelőnek, a voyeurnek, aki egyszerűen a helyzete miatt, a titok tudójaként hatalommal ruházódik fel (nem tudom kihagyni, hogy a társadalmunk most is a voyeurködésre épül, csak most már önként adjuk az adatainkat a hatalomnak). Ebben a világban nagyon sokakat szerveztek be, zsarolnak, fenyegetnek, tartanak fogva, hogy jelentéseket készítsenek. Minden jelentésíró valamiért cserébe dolgozik a hatalomnak.
A regénybeli testek a másikhoz való kapcsolódás pillanatában buknak le, vagyis mindig a másik kell ahhoz, hogy új jelentések alakuljanak ki. A homoszexualitás bármely elnyomó rendszerben olyan jelentés, amiről nem szabad beszélni, nem szabad megmutatni, nem szabad elfogadni.
A férfiak nem maguktól csúsznak le ereszcsatornákon, hanem azért, mert a hatalom gondolkodása nem enged meg mást.
Hatalom és férfiasság
A Kiváló testek egy titokzatos, sok szereplőt mozgató nagyregény, amiben a férfiak vonzzák és taszítják egymást, és találkozásaik minden esetben konfliktusforrássá válnak. Az elnyomó állam az uralkodó maszkulinitás logikájára épül, ezért a nők ezekben nem kapnak alakító szerepet, vagy ha igen, azt kijelölik számukra. A regénybeli Gyula és Miklós mellett senki nem szeretne nő vagy társ lenni.
Fülledt, átpolitizált férfivilágot hoz létre Tompa, amiben mindenki kiszolgáltatottá tud válni, hiszen kizárólag hatalomtechnikai logikák működtetik.
A maszkulinitásról is beszél ez a regény, ahogy egyébként a 19-20. század fontos regényei, de nem azért teszi, hogy megerősítse azokat, hanem azért, hogy felmutasson történeteket, amik nemcsak a történelemnek nem lehettek részei, hanem a maszkulinitásnak sem, már amennyiben ezeket szét lehet választani egymástól.
