Gyerekként a kedvence egy The Sweet Pickles című állatos mesekönyv volt, amelyben minden szereplőnek - teszi hozzá most - volt valamilyen pszichológiai defektusa: a jak képtelen volt befogni a száját, a zebra nem tudott felelősséget vállalni, az iguana pedig bizonytalansággal küzdött, összességében mégis nagyon helyes mesének tartotta. Aztán volt az életében egy olyan periódus, amikor titokban kellett olvasnia, mégpedig a Harry Pottert - otthon ugyanis nem engedték meg neki, de kamaszként ez nem tartotta vissza attól, hogy elolvassa.

A mormon családból származó Westover életét John Stuart Mill Three Essays on Religion című műve változtatta meg. Akkoriban ugyanis "küzdött a saját hitével", és arra próbált valami megoldást találni, hogyan tudná tiszteletben tartani az örökségét, mégpedig úgy, hogy ezzel együtt a saját meggyőződését se adja fel. Mill könyve segített neki abban, hogy alaposan átgondolja a dolgokat. A legtöbbször viszont nem ezt a könyvet olvasta el, hanem Joan Didion On Self-Respect című esszékötetét, amelyet zseniális műnek nevezett.

Legutóbb amúgy Jennifer Egan új könyve, a The Candy House nevettette meg, és ez volt az a könyv is, amelyen elsírta magát. A regény egy asszonyról és a nő két lányáról szól, és Westover azt mondja, volt olyan rész, amely annyira megérintette, hogy olvasás közben le kellett tennie percekre a könyvet.

Az író három olyan életrajzi könyvet is megnevezett, amelyek hatottak a saját írásaira: ezek közé tartozik Hilary Mantel Giving Up the Ghost című kötete, Heather Macdonald magyarul is megjelent H, mint héja című könyve, és Elaine Pagelstől a Why Religion? című kötet. A kérdésre, hogy melyik könyv esetében tett úgy, mintha elolvasta volna, Thomas Piketty A ​tőke a 21. században című könyvét említette, hozzátéve: nagyon sokat olvasott róla, de magát a könyvet végül nem fejezte be.

És hogy melyik könyvet olvasta el csak azért, mert népszerűnek számított? Westover itt két címet is említett: az egyik Az Éhezők viadala, a másik pedig A szürke ötven árnyalata volt. Elmesélte, hogy néhány éve egy barátjával fogadtak, hogy elolvassák ezeket a könyveket, szimplán csak azért, mert akkora bestsellerek voltak annak idején. Az Éhezők viadala még csúszott is, de A szürke ötven árnyalatából mindössze harminc oldalig jutott. "Azt hiszem, elvesztettem a fogadást" - tette hozzá. És persze vannak olyan kedvenc könyvek az életében, amelyekkel mindig meglepi az embereket. Mivel az utóbbi időben nagyon foglalkoztatja a technológia, és a technológiának az emberekre gyakorolt hatása, ezért itt két témába vágó könyvet említett (Jaron Lanier: You Are Not a Gadget, Mark O'Connell: To Be a Machine).