Szerb Antal irodalomtörténete is arra bizonyíték ifj. Lomnici Zoltán, a Századvég jogi szakértője szerint, hogy a nemzeti irodalmat elnyomja a világirodalom. Mivel ezt az SZDSZ oktatáspolitikájából vezeti le, majd a nemzeti ünnepek kiüresedéséről beszél, ezért nem nehéz beleérteni AZ ÖSSZEESKÜVÉST. Szerinte "Szerb Antal világirodalmi kötete többszörösen vastag, mint a magyar irodalomról szóló monográfiája. Számomra ez is szembeötlő volt már gimnazista koromban. És ez volt az ajánlott irodalom az irodalomórákhoz”. Egyébként Szerb Antal kikerült idén a Nemzeti Alaptantervből.
Szerb Antal Magyar irodalomtörténet című munkája nem először került a kritikák kereszttüzébe, a szélsőjobboldal már korábban be akarta tiltani, még az Országgyűlésben is felszólaltak ennek ügyében. Nehéz összemérni vastagsági alapon a magyar és világirodalmat, értelme sincsen sok. Ebben az esetben különösen érdekes, hogy a világirodalom is a magyar irodalom része, amennyiben a fordításirodalmat is beleértjük, hiszen az összes nagy világirodalmi klasszikust magyar nyelven olvastuk, olvassuk.
Pedig olyan ártatlanul indult ez az irodalomtörténet: 1932-ben az Erdélyi Helikon folyóirat pályázatára nevezett Szerb Antal a Magyar irodalomtörténet című munkájával, ami egyszerre adott lehetőséget a politikai támadásokra és lett borzasztóan népszerű könyv. Erről bővebben Nyáry Krisztián írt:
A Szerb-monográfiát jegyző Havasréti József szerint 1934-ben a kötet megjelenése miatt kellett egy nappal meghosszabbítani a könyvhetet. Szerb egy idézete szerint érezte, hogy megosztó könyv lesz:
„Egyébként szorgalmasan dolgozom a magyar irodalom történetén. (Van-e ilyen egyáltalán? kérded.) Eléggé szórakoztató, remélem, nagy visszhangja lesz.”
Az ehhez hasonló összegző irodalomtörténeti munkák mindig a kánonalkotás szempontjából közelítenek az irodalom egészéhez, de sokféle kánon van, amelyek versengenek egymással. A nehéz az, hogy az ilyen kánonok kialakulása mindig identitáspolitikai kérdésekkel is együtt jár, mint azt ifj. Lomnici válasza is megerősíti.
Lehúzó kritikákat kapott Szerb a könyvért, kifogásolták nyelvhasználatát és stílusát, 1942-ben az Országgyűlésben a könyv betiltása mellett érvelt a szélsőjobboldali Nemzeti Front képviselője, Palló Imre, aki elmondta, hogy „a magyar szellem, a magyar irodalom nagyságai” elleni támadásként értelmezte a könyvet, amely „az örök magyar szellemi értékeken rombolást követ el”. Szintén a Havasréti-interjúban hangzik el: "Szerb zsidó származása mellett Palló és a nyilas sajtó fő érve az volt, hogy irodalomtörténete gúnyosan, tiszteletlenül ír a nemzeti irodalom nagyságairól, és emiatt alkalmatlan arra, hogy a magyar tanulóifjúság a kezébe vegye a könyvet." (ITT a teljes interpellációt el lehet olvasni)
Egyébként a szocializmusban csak cenzúrázva lehetett megjelentetni a szovjet irodalomról szóló részek miatt.
Szerb Antalt 1943-ban, majd 1944-ben hívták be munkaszolgálatra. Többször megpróbálták megmenteni a Sopron melletti Felsőrákosról, majd Balfról, de nem akarta barátait elhagyni. 1945-ben nyilasok verték halálra.
