„Megismerkedésünkkor Alaine 79 éves volt, régóta nyugdíjas, én pedig ötvenéves múltam, köztisztviselőként dolgoztam, főiskolára jártam. Idős kora ellenére mégis ő volt az, aki új fejezetet nyitott, új lendületet hozott az életembe: a lényével, a terveivel, az energiáival!” – írta Ablonczy Anna visszaemlékezésének első részében, amelyben többek közt arról számolt be, hogyan lett Polcz Alaine naplóinak ismeretlen gépírónője, majd hogyan vált ezáltal bizalmasává és segítőjévé a Mészöly-hagyaték elrendezésében.
Az Alaine és Annácska – Egy barátság története című sorozat második részében a szerző a napokban újabb emlékeket osztott meg Polcz Alaine-ről. Például, hogy mennyire impulzív, magabiztos és közvetlen előadó volt, hogy milyen aktív és megnyerő volt még nyolcvanéves kora után is, hogy milyen könyveken dolgoztak együtt életének utolsó éveiben, vagy, hogy tanatológusként hogyan készült fel, illetve készítette fel környezetét a saját halálára.
"Akinek ilyen fennkölt barátja van, mint én..." - Mészöly Miklós és Polcz Alaine levelei - Könyves magazin
A Jelenkor Kiadó a tervek szerint szeptemberben jelenteti meg Mészöly Miklós és Polcz Alaine 700 darabból álló levelezését A bilincs a szabadság legyen címmel. A levelekből nemcsak a házaspár, de szocializmus és a rendszerváltás időszakának mindennapjait is megismerhetjük. A kötetből a Jelenkor közölt négy levelet, amelyek a kapcsolatuk elején, 1948-ban és 1949-ben íródtak.
„Tudta, látta, hogy a meghalásban is vannak különbségek, ezért fontos, érdemes felkészülni rá, nyíltan beszélni róla, és elrendezni a dolgainkat. Tudatosan készült a sajátjára, mindent előkészített, a halotti ruhától kezdve az utolsó vacsoráig, le is diktálta, hogy minket, a barátokat és a környezetét is felkészítse. Mintát akart adni az olvasóinak is. A hamvasztó koporsóját is előre megvette, a hálószobájában tartotta, és figyelte a hatást, ki hogyan reagál, ezzel is segítve, nézzünk szembe azzal, hogy mi is meg fogunk halni, nem kell annyira félni tőle.”
A visszaemlékezésben ezeken túl szó esik még álmokról, tervekről és a hagyaték gondozásáról, de szóba kerül a fiatal, céltudatos Polcz Alaine is, akit még a szerző is csak a könyvekből, a naplóból és a levelekből ismerhetett meg, de aki persze ott volt az idős íróban is.
„Igaz, én ezt a fiatal vagy középkorú, céltudatos Polcz Alaine-t nem ismerhettem, de megéreztem, idős kora ellenére ráismertem, mikor a közelében voltam. Igen, ő az, lélekben most is ugyanaz az ember, mint fiatalon, azonos minden! Rendkívül megnyerő volt, hogy nem úgy viselkedett, mint egy nyolcvanvalahány éves ember, aki tele van mindenféle testi nyavalyával, mert már öreg. Ő életkedvvel és tervekkel volt tele.”
Olvassátok el a teljes bejegyzést ITT.
