Pszichológusok állásfoglalása a Meseország mindenkié című mesekönyv kapcsán
2020 szeptember 20-án mutatta be a Labrisz Egyesület a Meseország mindenkié című mesekönyvet. A könyv 17 műmesében szerepeltet olyan embereket, akik a társadalom peremére szorult csoportok tagjai, vagy valamilyen szempontból mások, mint a többség . Vannak a kötetben egyszülős családban élő gyerekek, vér szerinti szüleivel találkozó örökbefogadott hős, „kisfiús” kislány, a szobáját dekorálni akaró királyfi, roma szereplők, királyfihoz vonzódó királyfi és születési nemét megkérdőjelező és megváltoztató hős. A könyv megjelenése után számos kirekesztő, fenyegető reakció érkezett, mind politikai, mind közéleti és szakmai szereplőktől.
Jelen állásfoglalás célja a könyvvel kapcsolatban megfogalmazott pszichológiai tévhitek és téves információk eloszlatása.
A mesék kiemelkedő fontossággal bírnak az életünkben, mert azt mutatják meg, ahogyan a világ körülöttünk működik. Bár „a világ rendje” időnként felborul, az értékek közvetítésén és a helyzettel való megküzdési módok bemutatásán keresztül a mesék éppen abban tudnak segíteni, hogy az olvasó eljusson egy saját, belső rendig. A Meseország mindenkié fontossága és különlegessége a sokféleségben rejlik. A könyv olyan karaktereket jelenít meg, akik nem vagy nagyon ritkán szerepelnek mesékben, így a kötet mind az érintett csoportok, mind a többségi társadalom tagjainak fontos üzenetet hordoz.
A könyvben megjelenő szereplőkhöz hasonló gyerekek számára a könyv azért jelentős, mert saját magunk elfogadása és pozitív önértékelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy találkozzunk hozzánk hasonló, pozitív hősökkel, akik példaképként szolgálhatnak ahhoz, hogy a csoportot, amelynek tagjai vagyunk, pozitív színben lássuk (Tajfel, 1974).
Ugyanakkor számtalan kutatás bizonyítja, hogy az el-nem-fogadottság és a kirekesztő környezet hatására a társadalom többségétől különböző emberek komoly szorongást és krízist élnek át (Lick, Durso és Johnson, 2013), mely elidegeníti őket a többségtől, így hozva létre egy megosztott társadalmat (Hopkins és Blackwood, 2011).
Továbbá, az előítéletesség és az azt elfogadó közeg semlegessége az adott csoport dehumanizálásához és teljes kirekesztéséhez vezethet (Haslam és Loughnan, 2012), míg ahogy a szociálpszichológiai kutatások 70 éve folyamatosan bizonyítják, a tőlünk különböző emberekkel való találkozás – főleg, ha pozitív színben tűnnek fel előttünk – növeli a másik csoport tagjainak elfogadását (Pettigrew és Tropp, 2006). Ebből kifolyólag e könyv a többségi társadalom gyermekei számára éppen azért fontos, hogy lássanak tőlük eltérő élethelyzetben lévő gyerekeket. Lássák, hogy az említett csoport tagjai hozzájuk hasonlóan sokfélék, és még ha bizonyos dolgokban különböznek is, sok vágyuk, küzdelmük és motivációjuk megegyezik.
Fontos megjegyezni, hogy a könyv nem kötelező olvasmányként jelent meg, annak megvételéről és olvasásáról mindenki szabadon dönt, és ezt a szabadságot tiszteletben tartjuk.
Ugyanakkor hangsúlyozzuk, hogy nem létezik olyan, hogy túl korai érzékenyítés, ha a történet és a szöveg az adott korosztálynak megfelelő. A könyv ezek alapján kiváló érzékenyítő eszköz lehet a gyermekeknek, hiszen az ő nyelvükön mesél olyan emberekről akik velünk élnek, de nem feltétlenül találkoznak velük a mindennapokban.
Továbbá más szakmai szervezetekkel egyetemben hangsúlyozzuk (Magyar Pszichológiai Társaság LMBTQ szekció, 2019), hogy
nincsenek olyan hiteles, módszertanilag megalapozott tudományos eredmények, amelyek azt támasztanák alá, hogy gyerekek LMBTQI+ emberekké válnak annak hatására, hogy találkoznak ebbe a csoportba tartozó emberekkel, akár személyesen, akár fikción keresztül.
Ugyanakkor egyetértünk azzal, hogy a témával körültekintően és érzékenyen kell foglalkozni, ezért mindenek előtt lévőnek tartjuk a szakmaiságot. Fontosnak tartjuk a fogalmak helyes használatát, például a nemi identitás (megélt társadalmi nem, mely megegyezhet a biológiai nemmel) és a szexuális orientáció (szexuális és/vagy romantikus vonzalom) közötti különbségtételt. Mindemellett hangsúlyozzuk, hogy LMBTQI+ embernek lenni nem deviancia. A homoszexualitás mint betegség 1973-ban került ki a mentális betegségek kézikönyvéből, így betegségként beszélni róla messzemenően szakmaiatlan, és tudatlanságról tesz tanúbizonyságot.
A fentiek alapján mi, a pszichológus szakma tiltakozó tagjai kijelentjük, hogy
a könyv fontos társadalmi jelenségeket dolgoz fel és emel be a mesék világába, ami nem veszélyes sem a gyermekek, sem a társadalom más tagjai számára.
Emellett elhatárolódunk minden olyan pszichológus, így Bagdy Emőke nyilatkozatától is, amelyek szakmaiatlan és a tudomány mai álláspontjával ellentétes tartalmú állításokat tartalmaznak, és amelyek várható hatása a gyűlöletkeltés és a társadalmi kirekesztés fokozása. A pszichológia kutatási eredményeire támaszkodva feltételezhetjük, hogy mind a könyvben megjelenő csoport tagjaira, mind a többségi társadalomhoz tartozó gyerekekre gyakorolt hatásán keresztül, a könyv megjelenése hozzásegíthet egy elfogadóbb, békésebb és egyenlőbb társadalomhoz, hogy egyszer ne csak meseország lehessen mindenkié.
