Meseország mindig is mindenkié volt, csak erről nem tudott mindenki

Egy ultrakonzervatív alapítvány kezdett petíciózni a Labrisz Leszbikus Egyesület által kiadott Meseország mindenkié című mesekönyv ellen, amibe Csehy Zoltán, Tompa Andrea is írt történetet. A hírt felkapta a jobboldali sajtó, írt róla a Magyar Nemzet, a 888.hu és az új felállású Index is. Erre a hullámra ült fel Dúró Dóra, aki egyből ledarálta a könyvet, amit saját bevallása szerint sem tanulmányozott behatóan. A Meseország mindenkié című könyvbe felkért szerzők egy-egy régebbi mesét gondoltak újra, a témák olyan, a mainstreamből kiszorult témákkal foglalkoznak, amelyek az elnyomottakat helyezik a középpontba. Nagy Boldizsárt, a kötet szerkesztőjét kérdeztük a Meseország mindenkié koncepciójáról, és beszélt a Grimm-mesék hatásáról, a Disney-film változásáról és a kötet szakértőcsapatáról.

vl | 2020. október 01. |

A Meseország mindenkié címből következik, hogy Meseország eddig nem volt mindenkié? Kik szorultak eddig ki Meseországból és miért?

Meseország mindig is mindenkié volt, csak erről nem feltétlenül tudott mindenki. Például nehezen jut el az üzenet azokhoz a gyerekekhez, akik csak azzal a néhány klasszikus népmesével és adaptációval találkoznak, amelyeket évtizedek óta használunk, például Magyarországon. Rengeteg olyan népmese és persze műmese létezik, ami kisebbséghez tartozó emberekről és olyan élethelyzetekről szól, mint a családon belüli erőszak, az örökbefogadás vagy a legkisebb, a legelnyomottabb felemelkedése és kifejezetten sok, gyerekeknek szánt történetet találhatunk a férfiakkal egyenjogú nőkről, nemváltókról. A probléma, hogy ezek a történetek is újra meg újra peremre szorultak a történelem során. Arra is gondoltunk a projekt legelején, hogy felkutathatnánk ilyen népmeséket, mondákat, mítoszokat, és azokat rendezhetnénk kötetbe, de végül úgy döntöttünk, izgalmasabb lesz, ha új szövegek születnek mai szerzők tollából, a mai társadalmi helyzetre reflektálva.

Nagy Boldizsár

A mesék meghatározzák gyerekkorunkban a világképünket, ami egyébként nagyon féloldalas: fiúk a főszereplői, akik aktív cselekvők, a céljaikért küzdenek, ha lányok, akkor is passzívak, ha főszereplők, hiszen legfőbb céljuk az, hogy a herceg megérkezzen a fehér lovon. Te milyennek látod a gyerekkorunkat meghatározó mesék világát?

Mint legtöbben, én is ilyen mesékkel találkoztam gyerekkoromban, de mára azért szerencsére jobb a helyzet. A magyar gyerekkönyvpiac nagyon sokszínű, sok merész és nyitott kiadó van, rengeteg olyan gyerekkönyv megjelent már itthon, ami hasonló témákat dolgoz fel, mint amilyenek a Meseország mindenkié című gyűjteményünkben szerepelnek. Sőt, díjakat is kapnak ilyen könyvek: ott van például a Ribizli a világ végén című feminista népmeseantológia, amit Zalka Csenge Virág állított össze vagy Bán Zsófia meséje, a Vagánybagoly és a harmadik Á – avagy mindenki lehet más, amiben az egyik szereplőnek két leszbikus anyukája van. A szülők nagyon jó kis könyvtárat össze tudnak állítani ma mese- és gyerekkönyvekből, de ha valaki a Grimm-Perrault-Benedek Elek vonalon kívül nem igazán nyitott másra, akkor ott valóban egy konzervatív, nem túl színes, patriarchális világkép érvényesül. Érdekes egyébként, hogy neves népmesekutatók, mint például az amerikai Jack Zipes kifejezetten károsnak tartják a Grimm-meséket, nem is mesélik őket a gyerekeiknek, de így van ezzel több feminista híresség is, például Keira Knightley és Kristen Bell. Natalie Portman pedig most jelentette be, hogy gendertudatos meseátiratokat ír. Valóban ráfér egy porolás a klasszikus gyűjteményekre, mert még néhány évvel ezelőtt is megjelent például olyan népmeseantológia itthon, amiben a férj veréssel neveli a feleségét, az após lelkes támogatásával, és a happy end bizony az, hogy az asszony megtanulja a leckét, ezentúl szorgosabban végzi a házimunkát.

Hogyan tudnak a mesék káros előítéleteket, sztereotípiákat szinte láthatatlanul felépíteni? Hiszel abban, hogy azokat a meséket, amelyek több száz éve gyökereznek a kulturális és nyelvi hagyományunkban, át- vagy felül lehet írni? 

Vannak mesekutatók, akik azt állítják, hogy a gyerekek kizárólag bináris felépítésű világot ábrázoló meséket képesek befogadni, ezen túl minden más összezavarja őket. Hogy sokszínűség helyett azt kell egy mesében bemutatni, hogy minden fekete-fehér, jók vannak és gonoszak, a nő párja a férfi, és nem sérülhetnek a rögzült archetípusok, mert azok valamiféle ködös, ősi bölcsességet hordoznak, ami, akár az anyatej, esszenciális táplálék. Az elmélet már ott sántít, hogy a gyerekeknek szánt népmesék már eleve átiratok, felnőttmesék sokadik feldolgozásai: a 19. században, amikor a népmesei gyűjtemények bekerültek a kereskedelmi piacra, azokat nevelési céllal átalakították, hogy a kicsiket ellássák az állítólagosan népi, őstudást hordozó, általános erkölcsi igazságokat hordozó tanítással. A népmeséket még sokan ma is túlmisztifikálják, és miközben sok ilyen történetnek több tíz, több száz verziója létezik, akár egészen ellentétes üzenettel, másfajta világnézettel, szinte szent szövegekként kezelik őket, amiknek tökéletes rendjét nem szabad megbolygatni. Én annak az iskolának az irányába húzok, ami a népmeséket szereti a történeti-szociális kontextusukban értelmezni, és abban hiszek, amit Giorgio Agamben is megfogalmazott, hogy a hatalom mindenkor igyekezett befolyása alá vonni a társadalmi kommunikációt, és a nyelvet használta saját ideológiájának terjesztésére, valamint az önkéntes engedelmesség ösztönzésére. Érdekes megfigyelni a módosuló hatalmi struktúráknak, diskurzusoknak a hatását az európai írott meseirodalomra és gyerekfilmekre, azt, hogy a mese hogyan vált az ellenállás és változás helyévé a történelem során: elég akár csak azt végiggondolni, mennyit változtak a Disney-filmek, az elmúlt 80 év során, mennyivel sokszínűbbek és milyen mások az ábrázolt nemi szerepek (több hercegnőt például már annyira elfoglal a világ megmentése, hogy nincs ideje pasizni sem). Úgy gondolom, hogy a meséknek nagy hatalma van, igen, tehát fontos ellenőrizni a szülőnek, mi az esti mese tartalma, és ha nem is tesz tiltólistára bizonyos történeteket, de beszélgessenek, gondolkodjanak közösen róluk.

A Meseország mindenkié kötetet hogyan állítottátok össze? Mi alapján választottátok ki a meséket és a szerzőket? Milyen szakmai célotok volt?

A szövegek két úton jutottak el hozzánk: volt egy pályázatunk, amire új, amatőr szerzők meséit vártuk és felkértünk ismert, kortárs írókat is. A válogatásnál az egyik szempontunk az volt, hogy a klasszikus történeteket újszerűen, ötletesen dolgozzák fel, kreatív módon, irodalmi szempontból is színvonalasan. A másik fontos elvünk pedig az volt, hogy jelenjen meg minden történetben valamilyen marginalizált csoport vagy ritkán érintett probléma. A kettőt találkoztatni rettenetesen nehéz szerzőként és szerkesztőként is, egy idő után aztán el kellett engednünk azt az elképzelést, hogy a mesék ne legyenek egy kicsit didaktikusak. Ugyanis volt, aminek kifejezetten az állt jól, ez volt az egyik bája. Olvasóként sem zavar mindig, ha egy történetnek aláhúzzák, patetikus módon kiemelik az egyik „tanulságát”, egyébként pedig meg lehet ezt tenni humoros kontextusban, enyhe iróniával is. Ilyen tekintetben tehát hullámzó a könyv. A köteten egy négyfős csapat dolgozott együtt szorosan, a tagok közt akad pedagógus, pszichológus, gender studies-szakon doktorált szakértő is, szakmailag pedig közös célunk volt, hogy egy szép, értékes, igazán sokszínű mesegyűjteményt adjunk ki, ami segít a gyerekeknek elfogadni saját magukat és a tőlük különböző embereket.  

Kapcsolódó cikkek
...
Gyerekirodalom

Meseország mindenkié - Kezdő meseírókat keres a Labrisz

...
Hírek

A gyerekeknek nem a mese káros, hanem az erőszak

Dúró Dóra hétvégén ledarált egy olyan mesekönyvet, amely éppen az elfogadás és a tolerancia jegyében született. A könyvdarálást elítélte mások mellett a MKKE és a HUBBY is.

...
Hírek

Klasszikus meséket írt újra Natalie Portman

A színész-rendező Natalie Portman hamarosan gyerekkönyv-szerzőként debütál: októberben jelenik meg ugyanis az a kötet, amelyben három klasszikus mesét gondolt újra.

Hírek
...
Beleolvasó

60 éves lett Kemény István, most megtudhatjuk, hogyan keletkeztek a versei

...
Hírek

Kampány indult azért, hogy a műfordítók neve is szerepeljen a könyvborítókon

...
Hírek

Új fordításban jelenik meg a cyberpunk bibliája, a Sprawl-trilógia

...
Hírek

Kon-takt(s), Enyedi Ildikó, Spanyol filmhét, Hadik Brunch [Programajánló]

...
Hírek

Ingyen letölthetik Bill Gates új könyvét az egyetemisták

...
Hírek

A fák nemcsak versenytársak, de együtt is működnek egymással

...
Hírek

Franciaország törvénnyel védené a könyvesboltokat az Amazonnal szemben

...
Gyerekirodalom

Elveszett városok és ősi folyamistenek – A világ öt folyó tükrében

...
Hírek

Még lehet jelentkezni a Szépírók workshopjaira

Olvass!
...
Beleolvasó

60 éves lett Kemény István, most megtudhatjuk, hogyan keletkeztek a versei

Ma ünnepli 60. születésnapját Kemény István költő. A Magvető az alkalomra egy kötettel készült, amely egyszerre válogatott versek-kötet és beszélgetőskönyv. Olvass bele az Állástalan táncosba!

...
Beleolvasó

Csányi Vilmost már gyerekként beszippantotta a kémia csodavilága

A Kíváncsiságom története Csányi Vilmos kérdésekkel teli életén vezeti végig az olvasót, megismerhetjük belőle tudományos pályájának legfőbb állomásait és az utat, ami elvezette ebbe az irányba. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Bíró Szabolcs új regényében egy régi ismerős is színre lép Anjou Lajos király mellett

1342. Anjou Károly a halálos ágyán fekszik. A visegrádi udvar temetésre készül - és az új király, a mindössze tizenhat esztendős Anjou Lajos megkoronázására. Lajos ugyan sokat tanult az apja uralkodásából, ám ő alighogy trónra ül, azon nyomban háborút hirdet - legfőbb példaképei, Szent László és Nagy Sándor nyomdokain járva. Olvass bele Bíró Szabolcs új könyvébe!

...
Beleolvasó

Ali Smith könyvében karácsonykor régi családi konfliktusok kerülnek a felszínre

Tavaly az év legjobb könyvének választottuk Ali Smith Ősz című regényét, amelyet az első poszt-Brexit regényként szoktak jellemezni. (ITT írtunk róla, interjúnk az íróval pedig ITT olvasható). Most megérkezett az Évszak-kvartet következő része, a Tél. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Amikor a vírusvadász mondja el, mit gondol a járványról, vakcináról, összefogásról és annak hiányáról

Barát József és Kemenesi Gábor tizenhárom héten át beszélgetett, arról, hogy 2020 egyes hónapjaiban hogyan alakultak a járvány eseményei, a tudósok milyen válaszokat dolgoztak ki, és hogy mire számíthatunk 2021 őszén. A beszélgetéseket a könyvben megelőzi Barát József egy-egy írása arról, mi zajlott a társadalmi kulisszák mögött, hogyan változott meg az élet azokban az országokban, ahová éppen megérkezett a járvány. Olvass bele!

...
Beleolvasó

Jonathan Franzen új családregényében mindenki szabadulni próbál valamitől

Jonathan Franzen nagyszabású regénytrilógiájának első részében a chicagói Hildebrandt család keresztúthoz érkezett, tagjai pedig olyan döntések előtt állnak, amelyek hatása alól senki nem tud kibújni. Olvass bele a Keresztutakba!

, a Keres

A hét könyve
Kritika
A hírszerzés világa csodálatos, csak emberek mennek benne tönkre
...
Szórakozás

Megint dráma van a Szépművészetiben- Textúra 2021

Tavaly ősszel a második hullám elsodorta a kortárs irodalom, a színház és a képzőművészet egyik legizgalmasabb összművészeti találkozóját, a 2020-as Textúrát. Bár vígaszdíjul megnézhettük a streamelt verziót online, de lássuk be, ennek a programnak épp a felfedezős, múzeumban bolyongós, kincskeresős hangulatát szeretjük igazán, úgyhogy most itt a lehetőség, hogy bepótoljuk. 

Polc

Az egykori 56-os menekült a gazdasági csodát kóstolgató NSZK-ban nyomoz

...

Az Afázia rendhagyó sci-fi az emberiség és a magyarok jövőjéről

...

Dühös nők transzgenerációs sérüléseket gyógyítanak – Bethany Webster Anyaseb című könyvéről

...

Háy megmutatja, milyen mélyszegénységben élő, falusi cigánylányként felnőni

...
...

Margó, Jennifer Teege, A feleségem története [10 perc Könyves]

...

Színt vall a Könyves: így olvastuk mi a kötelező olvasmányokat! [podcast]

...

Závada Péter átiratában Rómeó első szerelme a drog [Kötelező]

...

A mansfieldi kastélyban Austen nem félt egy unortodox hősnőt a középpontba tenni [Az Austen-projekt]