Meseország mindenkié címmel a napokban jelent meg egy olyan antológia a Labrisz Leszbikus Egyesület gondozásában, amely hagyományos meséket mond újra, mégpedig oly módon, hogy abban marginalizált csoportok tagjai is megjelennek, olyanok, akik a fülszöveg leírása szerint „nehezebben találják a helyüket a világban”. A kötetben így például felbukkan háromfülű nyúl, örökbefogadott gyerek, idős ember, több kisebbség képviselője, és néhány mesében szerepelnek LMBTQ-karakterek. Néhány nappal a kötet megjelenése után már petíció indult, ami azt követeli, hogy vegyék le a könyvesboltok polcairól a meseválogatást, össztűz alá vette a jobboldali sajtó (888, Index, Magyar Nemzet), a hétvégén pedig a Mi Hazánk Mozgalom parlamenti képviselője, Dúró Dóra példátlan módon ledarált egy példányt a könyvből, amelyet a homoszexualizmus propagandakönyvének titulált, ami „a gyerekek egészséges fejlődése és a magyar kultúra elleni támadás”.

A politikus lépése óriási felháborodást váltott ki. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése közleményében megdöbbenésének adott hangot amiatt, hogy a Magyar Országgyűlés egy képviselője nyilvánosan megsemmisített egy könyvet – pusztán azért, mert nem értett egyet annak tartalmával. Szerintük minden könyv kritizálható, „a politikai célú könyvrombolás azonban Magyarország és Európa legszégyenletesebb történelmi emlékei közé tartozik. Nem egyszerű véleménynyilvánítás, hanem közösségvállalás a náci könyvégetők és a kommunista könyvzúzdák örökségével. El a kezekkel a könyvektől!” Közleményében a HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum szintén úgy vélekedett, hogy a kritikának és a vitának helye van, a könyvégetésnek, az agressziónak, az uszításnak azonban nincs. „A HUBBY - Magyar Gyerekkönyv Fórum elhatárolódik minden olyan cselekedettől, amely intoleranciát hirdet, és szétzúzza, lerombolja, elégeti stb. mások szellemi termékét” – szögezte le a szervezet.

A kötet egyik szerzője, Tompa Andrea a Facebookon írt arról, hogy életében először fordult elő vele, hogy megsemmisítettek egy olyan könyvet, amelybe írt: „A megsemmisítés - konkrétan ledarálás - semmiben sem különbözik a KÖNYVÉGETÉSTŐL. Üzenem innen: a gyermekeknek nem a mese káros. Hanem a szeretethiány, az elhanyagolás, és főleg az erőszak bármilyen formája. Könyvet megsemmisíteni pedig erőszak. Tudjuk, előbb a könyvek, aztán az emberek esnek áldozatul. És tudjuk, Bulgakov is megmondta: kézirat nem ég. A könyv van, forgassátok.” A kötet Ovidius-átiratát jegyző Molnár Krisztina Rita pedig posztjában felteszi a kérdést, hogy „akik a Meseország mindenkié című kötet elleni aláírásgyűjtésben részt vesznek, azok, akik egyetértéssel nézik végig egy mesekönyv ledarálását (ld. Ray Bradbury: Fahrenheit 451), ismerik a tartalmát? Tudják, hogy például a nemváltó történet egy görög mítoszban szerepel? Abban a mítoszban, ahol egy Poszeidón által megerőszakolt lány menekül férfitestbe, hogy soha többé ne eshessen meg vele a szégyen?” Majd így folytatja: „Nem, gondolom, nem tudják. Ahogy nem hiszem azt sem, hogy végiggondolták, hogy a könyvben, örökbefogadásról, betegségről szóló mesék is olvashatók. Hogy meleg párokról is? Igen. Mert a nap alatt sokféle ember él, és a nap alatt - Jézus szerint - nincs mód megítélni egymást. „Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek meg; és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek.” Máté 7:1-2.”

A könyvdarálást a hírességek közül is sokan elítélték – Karácsony Tamás, azaz Fluor például a következőket nyilatkozta a 24.hu-nak: „Dúró Dóra ledarált egy olyan könyvet, ami alapjaiban az elfogadásról szól, például arról, hogy ne csúfold a fogyatékkal élőt, ne legyél előítéletes a romákkal és legyen benned érzékenység az öregek felé. Szerinte ezek aberrált dolgok, és számára csak a tökéletes magyar ember tekinthető embernek. Az igazi kérdés az, hogy neki miért fáj ennyire az, ha valaki nem heteroszexuálisnak születik. A homoszexualitás nem egy kór, ami fertőz és mindenkit elbuzít, aki egy pillanatra nem figyel oda, hanem egy dolog, amivel születik az ember és az égvilágon senkinek nem árt. Ellentétben azzal, ha valaki náci, azzal általában nem születünk, viszont elég sok embernek ártott már.” Fluor szerint az a szülő, aki azt gondolja, hogy a gyereke egy mesekönyv vagy egy tévéműsor hatására változik meg, esélyesen nem teremtett meg egy stabilt bázist számára: „Tele van az egész ország frusztrációval, gyűlölettel, egyre nagyobbak a szakadékok, legalább az a kibaszott meseország hadd legyen mindenkié, ha már úgyis pártok mondják meg, hogy ki a magyar meg ki nem”.