A Vita Merlini Sylvestris című, a British Libraryben őrzött középkori kézirat a klasszikus ábrázolással szemben nem Artúr király bölcs és elismert tanácsadójaként mutatja be Merlint. A Drumelzier-legenda sokkal sötétebb figurát ábrázol: egy értelmetlen rejtvényekre és zavarba ejtő jóslatokra hajlamos, zavart alakot, akit egy elfeledett királyság kicsinyes zsarnoka tart fogva, és aki végül szörnyű halált hal a királyi intrikák áldozataként.
2022-ben a skóciai GUARD Archaeology önkéntesei elhatározták, hogy utánajárnak: vannak-e a történetnek régészeti gyökerei. A nemrég közzétett eredményeik arról tanúskodnak, hogy a kora középkori épített öröksége megdöbbentően jó állapotban maradt ránk Dél-Skóciában.
Az a gyanús, ami nem gyanús
Egy geofizikai felmérés során egy sírra emlékeztető régészeti elemet azonosítottak ott, ahol a Drumelzier-legenda Merlin sírjának helyét sejteti. Az ásítások során az is kiderült, hogy a földvár valószínűleg a Kr. u. 6. és 7. században volt lakott, épp abban az időszakban, amikor az Artúr-mondakör történetei játszódnak.
Sőt, két kivételesen magas rangúnak sejtett személy sírja is előkerült.
Ám különös módon ez inkább arról győzte meg a kutatókat, hogy a Drumelzier-legendát nem egy vándorló mesemondó terjeszthette el, vagyis nem nagyobb hatókörű, hanem az valószínűleg Drumelzierből származik. Így aztán, ha vannak is történelmi alapjai, azok nem feltétlenül Merlin alakjához köthetők. A szakértők arra következtetnek, hogy az Artúr-mondakörrel a 6. század óta eltelt évszázadok folyamán kapcsolódott össze a helyszín.
Úgy tűnik tehát, hogy a terület lakói tisztában voltak azzal, hogy ez a vidék hosszú múltra tekint, és regionális történetekkel keverték a helyi folklór elemeit.
Forrás: Medievalist
Nyitókép: DeviantArt
