„Édesanyja kérésére mély fájdalommal tudatom, hogy Bak Róbert költő, tanár és kritikus 2026. július 5-én, 41. életévében elhunyt” – jelentette be közösségi oldalán Szöllősi Mátyás író.
Úgy folytatta: „Évekig méltósággal, példaértékű módon viselte gyógyíthatatlan betegségét. Verseivel, könyvekről szóló írásaival sokakat ösztönzött, bátorított; a kortárs irodalom és a teljes magyar olvasóközösség hihetetlenül sok mindent köszönhet neki. Egy pótolhatatlan, nagyszerű ember távozott el.”
Bak Róbert lelkes olvasó volt, a moly.hu közösségi könyves oldal egyik legaktívabb felhasználója (giggs85 néven volt ismert). Könyvkritikái jelentek meg a Telex, az Ekultúra és a szeged.hu oldalakon.
Bak Róbert az ALS nevű gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, ami az akaratlagos izmok fokozatos elgyengülésével, majd elsorvadásával jár.
Tavaly Ameddig elhiszem – első és utolsó versek címmel jelent meg első verseskötete, melyből néhány mű korábban folyóiratokban is megjelent, például az Irodalmi Szemlében és a Pannon Tükörben. Itt írtunk róla kritikát, a könyvbemutatóról pedig itt számoltunk be.
„Az utóbbi két évben bizony nagyot fordult velem a világ.
Pedig a nagyjából 2020 táján jelentkező korai tünetek (gyakori lábgörcs vagy a kisujjam önkéntelen mozgása) alapján nem gondoltam volna semmi rosszra. Aztán, ahogy idővel jött a többi (folyamatos izomrángás, furcsa járás, gyengülés stb.), majd a diagnózis (ALS), világossá vált, hogy ezentúl minden megváltozik” – így vezette fel tavaly év elején verseskötetét az Ampersand kiadó oldalán.
Úgy folytatta: bár tanítani már akkor sem tudott, „Hawkinggal szólva arra használom az intelligenciámat, amire való: alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Ha mást nem is tudok, de még az eddigiekhez képest is többet olvasok, és ami újdonság, most már írok is. Mégpedig verseket. A legjobbakat, amik tőlem teltek.”
„Azt hiszem, aki annyit olvas mint én, az mindenképpen eljátszik a gondolattal, hogy valamikor írni fog valamit, és ez nálam sem volt másként. Azonban úgy éreztem, hogy ameddig nincs meg bennem az a kellő magabiztosság, ami az íráshoz kell, nem vágok bele. Összességében mindig is prózai alkat voltam, de már jó ideje rendszeresen eszembe jutottak olyan rövid, versszerű szövegek, amelyek hasonló témákat jártak körül, mint a könyvemben szereplő darabok. (…) A betegségem aztán elég sok felesleges időt adott, és arra jutottam, hogy miért ne írnám le, ami eszembe jut” – mesélt Bak Róbert a kötet keletkezéséről a Telexnek adott interjúban tavaly februárban.
És hogy milyenek lettek ezek a versek?
„Nem komfortos, de olvasóként az irodalomban ritkán keressük ezt a biztonságos világot, miközben a reményt igenis szeretnénk megtalálni.
A szerző története csak látszólag szól arról az iszonyatos munkáról, ami a test leépüléséről vagy a halálra való készülődésről szól, pedig ezek is igazán fontos részei a kötetnek. Bak Róbert az irodalom eszközeit használva elmondja, megosztja tapasztalatát, hozzájárul a társadalom számára tabusított téma, a halállal való szembenézés tárgyiasításához. Az első és utolsó verseit tartalmazó kötet tétjei épp ezért egyszerre személyesek és közösségiek: arról beszél, amire gondolni sem merünk, nemhogy beszélni róla” – írtuk hét könyve kritikánkban.
Bak Róbert Berettyóújfalun született 1985-ben. Először a helyi kultúrházban dolgozott, majd magyar szakos pedagógusként a város egyik legjobb általános iskolájában tanított. 2022-ben diagnosztizálták ALS-sel, részben emiatt is kezdett verseket írni.
