Branczeiz Anna: Louise Glück versei olyan érzésekről szólnak, amelyek kiváltják az olvasó empátiáját

• Louise Glücknek egy tucat verseskötete jelent meg, az életműve terjedelmes és sokrétű. Branczeiz Anna azt járta körbe, miért lehetnek versei az olvasók számára is könnyen átélhetők.
• Glück a Nobel-díjat „összetéveszthetetlen költői hangjáért” kapta, amely „visszafogott szépségével egyetemessé teszi az egyéni létezést”.
• Versei hangsúlyosan szubjektívek, én-központúak, és rendkívül személyes, intim témákat érintenek: veszteségről, gyászról, szégyenről, családi konfliktusokról, testi és lelki szenvedésről szólnak. 

Louise Glück 2020 irodalmi Nobel-díjasa! - Könyves magazin

Louise Glück amerikai költő lett 2020 irodalmi Nobel-díjasa! A hírt ma délután 13 órakor jelentették be a Svéd Akadémi weboldalán és Youtube-csatornáján. A győztest nevét a Svéd Akadémia irodalmi bizottságának főtitkára, Mats Malm hirdette ki, ezután Anders Olsson akadémiai tag méltatta a díjazottat. Louise Glück kapta 2020-ban az irodalmi Nobel-díjat.

• A versek érzelmekben és költői képekben gazdagok, ugyanakkor egészen visszafogott nyelvezet jellemzi őket. “Részben emiatt az egyszerű, tiszta nyelv miatt könnyű befogadni verseit.”
• Életműve az 1950-es és 1960-as évek poétikai törekvéseivel mutat rokon vonásokat.
• A vallomásosság, a költői én, az őszinteség és az önéletrajziság kérdése sokszor felmerül a versei kapcsán. Ezt a témát hozza játékba a Confession (Vallomás) című verse is. 
• “Glück szerint akkor hibázzuk el a művek értékelését, ha elfeledkezünk arról, hogy az, amit „vallomásos” költészetnek hívunk, csak úgy tesz, mintha őszinte lenne, és hogy a versek mint művészi kísérletek megadják a befogadó számára azt a szabadságot, hogy újraalkossa, és ilyen módon sajátjává tegye azokat olvasás közben.”
• Glück verseihez azért is könnyű kapcsolódni, mert olyan érzésekről, élményekről szólnak, amelyek kiváltják az olvasó empátiáját. “Őszinték, pontosabban úgy tesznek, mintha azok volnának.”
• A versei attól válnak univerzálissá, hogy nemcsak róla szólnak, hanem legalább annyira rólunk is. 

Olvassátok el Branczeiz Anna teljes írását ITT.