Lena Dunham egy nagyinterjúban beszélt a Csajokról és az abban játszott karakteréről, Hannah-ról, a félig-meddig önéletrajzi ihletésű új sorozatáról, illetve arról is, hogy éppen memoárt ír. Ennek ellenére azt mondja, nem akar önmaga múzsája lenni.
Hannah Horvath nem egy Virginia Woolf
Az HBO-n hat évadot megért Csajok című sorozat főszereplője, Hannah író, aki elhiszi magáról, hogy „egy generáció egy hangja” lehet. Dunham most elmondta a New Yorkernek: „Rossz író! Nem hülye, de buta. Érted? Egy blogger.
Mértanilag középszerű.
Középszerű a szexben. Középszerű a barátságaiban.”
A 2010-es évek megkerülhetetlen sorozatában van egy rész, amikor Hannah elmegy egy íróworkshopra Iowába, és ott is kiderül, hogy írónak nem valami átütő. „A világ legviccesebb karakterei teljesen másképp látják magukat, mint ahogy a világ látja őket. Arra gondoltam, mókás lenne egy sorozatot csinálni négy lányról, akik azt hiszik, hogy mindenben ők a legjobbak” – emlékezett vissza Lena Dunham.
A forgatókönyvír, színész, rendező, producer jelenleg egy újabb önéletrajzi ihletésű sorozaton dolgozik, melynek címe Too Much (Túl sok), a férjével együtt készítette Angliában, ahol hat éve él. 2025-ben mutatja be a Netflix, már zajlik a vágás.
A saját életének egyes elemeit is feldolgozó sorozatban nem akart főszerepet játszani (Meg Stalter kapta), mert, mint mondta,
„fizikailag képtelen lettem volna elviselni, hogy megint szétcincálják a testem”.
Írás és személyesség
A forgatókönyvíró-színész-rendező-producer hat éve írja következő memoárját, amit hamarosan befejez. Az első, Nem olyan lány című könyvét (melyről podcastunk is volt) a Csajok forgatási szüneteiben írta, és az élményt egy amnézia-szerű állapothoz hasonlította, ami saját bevallása szerint mindig is jellemző volt rá írás közben.
Az új könyvéhez sokkal tudatosabban akart hozzáállni.
Rachel Syme újságíró a személyes esszékkel kapcsolatos viszonyáról is kérdezte Dunhamet, aki tavaly egy Instagram-posztjában szkeptikusan állt a műfajhoz. Akkor úgy fogalmazott: nem biztos többé benne, hogy a vallomásos írás a felszabadulás kulcsa lenne.
Dunham azonban mégis visszatért ehhez. „Ez az egyetlen dolog, ami hozzám tartozik. (...) Pont abban a pillanatban kezdtem el személyes esszéket írni, amikor a Csajok elindult, és eszembe sem jutott, hogy kiadjam őket. Úgy voltam vele, hogy kell lennie egy olyan helynek, ahová mindig el tudok vonulni, mint tinédzserkoromban, amikor azt gondoltam, hogy költő akarok lenni. És az írás ezt jelenti számomra” – magyarázza.
„Már nem feltétlenül gondolom, hogy ez a legradikálisabb művészeti forma, és hogy ez fogja megváltoztatni a világot,
miközben ennek van a legnagyobb ereje ahhoz, hogy megváltoztassa az írója belső tájképét. (...) Esküdözhetek, amennyit csak akarok, egyszerűen nem tudok leszokni róla. Emlékszem, amikor három hónappal a méheltávolításom után írtam róla, és a szeretetteim nagyon aggódtak, hogy túl gyorsan írok róla. Azt mondták, hogy még meg sem emésztettem. Emlékszem, azt gondoltam: »Na és? Majd írok valami mást, ha már feldolgoztam«” – mondta Dunham.
