A litera megkereste Sumonyi Zoltánt, a magyar PEN Klub alelnökét, aki elmondta, hogy Magyarország miért nem jelölt idén sem írót a Nobelre.
A Svéd Akadémia a legrangosabb irodalmi díjat évről évre annak a szerzőnek adja át, „aki az irodalom területéhez a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. A „mű” ez esetben általánosságban utal egy szerző életművére mint egészre, nem valamely konkrét munkájára, bár a díjak indoklásakor néha konkrét művekre hivatkoznak. A fenti Nobel-idézet sok vitát váltott ki. A svéd eredeti szövegben szereplő „idealisk” szót lehet „idealista” illetve „ideális” értelemben is használni. Az első években a Nobel Bizottság ragaszkodott a végrendelet szó szerinti értelmezéséhez, és kihagyott néhány világhírű írót, például Lev Tolsztojt és Henrik Ibsent, mivel műveik nem voltak elég „idealisztikusak”. A későbbi években a megfogalmazást liberálisabban értelmezik. Mindenesetre, a díj még most is vitákat vált ki, mivel néhány nagyon híres irodalmárt „kiejtettek” kevésbé elfogadott írók javára. A bizottság természetesen nem hagyja figyelmen kívül a politikai és nyelvi szempontokat sem, az a szerző, akinek művét nem fordították le angolra, gyakorlatilag esélytelen, de ennek ellenére persze mindig vannak meglepetések, olyan szerzőkre esik a választás, akiket nem igazán ismert a világ, ilyen volt például Kertész Imre 2002-es győzelme.
Még érdekesebb a jelölések kérdése, újra Kertész Imre példáját hoznánk fel, akiről széles körben az terjedt el, hogy nem a magyarok, hanem a német kiadója jelölt. A litera megkereste Sumonyi Zoltánt a magyar PEN Klub alelnökét, aki elmondta, két évvel ezelőttig ők kaptak felkérést a Svéd Akadámiától, és bizony ők is jelölték Kertész Imrét, erre a jelölésre erősített rá a német kiadó. Sumonyi szerint az is elképzelhető, idén semelyik szervezet nem adott magyar jelöltet, mivel valószínűleg a svédek rotációban kérik fel a különböző országkok szervezeteit. Két éve, az utolsó jelölésig a magyar PEN Klub Sánta Ferencet jelölte, mivel az Ötödik pecsétet legalább 30 nyelvre fordították le. Korábbi jelöltek közül Nádas Pétert, Esterházyt és Weöres Sándort említette meg, aki eljutott az utolsó körig. Erről Orbán Ottó számolt be, aki akkor kint volt a PEN küldötteként az átadáson. 1964-ben Illyés Gyulát jelölték, aki végül kettesben maradt Sartre-tal az utolsó körben. A díjat végül Sartre kapta, aki visszautasította a kitüntetést, mert szerinte "egyetlen ember sem érdemli meg, hogy életében szentté avassák".
forrás: litera
