Jókai Mór születésének 200. évfordulója alkalmából digitális hagyatékot állítottak össze a szerzőhöz köthető tárgyakból több múzeum munkatársai. Az együttműködés eredményeképpen nemcsak a kéziratokat és a könyveket ismerhetjük meg, de az íróasztalát, pipatóriumát és a szuvenírként gyűjtött poharait, vagy a Szendrey Júliától kapott házisapkáját is megcsodálhatjuk, és eltöprenghetünk azon is, mit keres a tárgyak között egy sárga csíkos női selyemruha.
A tárgyak az Iparművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum gyűjteményeiből származnak. Stílusosan kapcsolódva az évfordulóhoz éppen 200 darab műtárgyat válogattak ki a Jókai-hagyatékból. Ezek mellé pedig szöveges magyarázat is tartozik a tárgy eredetéről, a hozzá kapcsolódó érdekességekről és a fontosabb adatairól.
Kézirattól a bogarakig
A kéziratok, fotók, képzőművészeti alkotások, könyvek, folyóiratok, színlapok mellett láthatóak például Jókai komáromi gyermekkorából származó tárgyak is. Ezeket az ereklyéket haláláig őrizte az író. De találhatóak olyan holmik is, amelyek arról árulkodnak, hogy
Jókai eredetileg nem írónak, hanem festőnek készült.
A látogató maga ítélheti meg a képek alapján, hogy az író végül jól döntött-e. Szerkesztőként és hírlapíróként is gyűjtötte a szakmájához kapcsolódó holmikat. A történetírás és a természettudomány iránt elkötelezett szerzőt könyvtára kincsei mutatják be, számos ritka és egyedi folyóiratot őrzött.
Az irodalmi nagyságtól természetesnek vehető tárgyak mellett olyan érdekességek is láthatóak itt, mint az ásványok, kagylók és csigák, kitömött madarak és bogarak. Vannak még kisebb-nagyobb berendezési tárgyak is a pohártól a szalongarnitúráig, vagy éppen Jókai feleségének holmijai a varródoboztól a legyezőig. De maradtak a Petőfivel való legendás barátságukról tanúskodó dolgok is, ilyen a Szendrey Júlia készítette házi sapka.
Jókai ráérzett a nyilvános megjelenés fontosságára. Ő volt az első szerző, aki tudatosan és kedvvel állt a korszak legkiválóbb fényképészeinek kamerája elé. Ennek köszönhetően sokféle arckép, beállítás maradt fenn az íróról. 50. szerzői jubileumának tárgyi emlékei pedig a magyar irodalom- és mentalitástörténet sajátos, izgalmas fejezetébe engednek bepillantást.
Beleolvashatunk néhány eredeti kéziratba is, melyekben megjelennek Jókai jellegzetes lila tintával írott, gyöngybetűs, karakteres sorai. Révai Mór, az író elkötelezett híve, kiadója így vallott róla:
Milyen Jókai kézirata? A legszebb kézirat, amit valaha láttam, pedig sokat láttam.
Kis quart oldalak, finom papír lila tintával, apró, szabályos betűkkel telehintve, egyenletes sorokban, egyforma távolságban, mintha megolvasta volna, mindig 24–25 sor egy oldalon. Oldalakon végig alig egy-egy javítás, egy-egy helyreigazítás.”
A gyűjtemény ide kattintva érhető el.
Fotó: Jókai Mór portréja 1883-ból - forrás: MNMKK Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteménye
