A George Floyd halála miatti tiltakozások az elmúlt hetekben nagyban kihatottak arra, mit olvasnak mostanában az amerikaiak. Sokkal nagyobb figyelem hárul a fekete szerzőkre, függetlenül attól, hogy kortárs vagy klasszikus alkotókról és művekről van-e szó. Közülük is kiemelkedik James Baldwin, akinek irodalmi kultstátusza már eddig is megkérdőjelezhetetlen volt, ám számítani lehet arra, hogy a könyveire majd az eddigieknél is nagyobb figyelem hárul. Pedig Baldwin szavaira már életében is nagyon odafigyeltek - amikor 1974-ben megjelent a Ha a Beale utca mesélni tudna című kisregénye, kritikájában Joyce Carol Oates dőtlennek nevezte, és az élet ő igazolta.
A cselekményről korábban ezt írtuk: "Főhőse, a 19 éves fekete lány, Tish, épp beszélőre tart a börtönbe, hogy elújságolja szerelmének, a szobrász Fonnynak, hogy gyereket vár. A fiatal fekete férfit egy Puerto Ricó-i nő megerőszakolásával vádolják – a család viszont hisz az ártatlanságában, és tudja azt is, hogy Fony meggyanúsításában vastagon benne volt egy Bell nevű rasszista rendőrtiszt, aki így akart elégtételt venni és bosszút állni egy korábbi sérelemért. A kilátástalanság legmélyebb bugyra ez, ahonnan viszonylag csekély az esélye, hogy bárki kimászhat. Tish azonban nem hagyja, hogy eluralkodjon rajta a reménytelenség. (...) Több síkon futó dráma szemtanúi vagyunk, melyek dinamikáját – a bírósági ügy lehetséges kimenetele mellett – az emberi kapcsolatok váltakozása adja. Baldwin ugyanis az igazságtalan társadalommal szemben épp az érzelmi mikroközösségekben látja a megoldást, családi és baráti kapcsolatok híján ugyanis, üzeni hősein keresztül, az ember könnyen eltűnhet a süllyesztőben – ahogy ez Fonny gyerekkori barátjával, Daniellel is történt." A könyv korábban a hét könyve is volt nálunk.
Ma is erős a 44 éves harlemi kultregény - Könyves magazin
„Nézem magamat a tükörben" - ezzel az egyszerű, már-már banális mondattal kezdődik James Baldwin kisregénye, ez a mondat azonban hamarosan messze túlmutat önmagán. A Ha a Beale utca mesélni tudna fiatal fekete narrátora, Tish, ugyanis a fenti tűéles pillanatban nemcsak egész addigi életével néz szembe, hanem szerelme és családja történetén keresztül metaforikusan szembesít mindannyiunkat egy rendszer igazságtalanságaival és visszásságaival.
Baldwin szavára ugyanakkor nemcsak az olvasók meg az irodalmi élet nagyjai figyeltek, hanem az FBI is. Az Open Culture oldalán megjelent egy rövid animációs videó, ami egyfajta életrajzi gyorstalpalónak is tekinthető - aki most ismerkedik Baldwin életével és munkásságával, annak érdemes végigpörgetnie. Ebben elhangzik egyebee között az is, hogy az FBI egy időben szoros megfigyelés alá vonta az írót, és mintegy 2 ezer dokumentumot állított ki róla. Baldwinnak már fiatalon elege lett a mindennapi rasszizmusból, az egyenlőtlenségből, a szegregációból, és mindössze 24 éves volt, amikor Franciaországba költözött. Korábbi portrécikkünkben erről az időszakról a következőt írtuk: "A kontinensváltás irodalmilag is jót tett neki, Baldwin ugyanis erősen hitt abban, hogy az eltávolodás segít neki abban, hogy írni tudjon az amerikai társadalom visszáságairól. Azt vallotta, hogy ha az ember egyszer csak egy másik civilizációban találja magát, az mindenképp arra készteti majd, hogy alapos vizsgálat alá vegye a sajátját is. Ám nem égetett fel maga mögött minden hidat, figyelemmel kísérte az amerikai eseményeket és aktív részese lett a polgárjogi mozgalmaknak: ha kellett, a jelenlétével tüntetett, ha kellett, az írásaival állt ki a nyilvánosság elé. Kapcsolatban állt az amerikai fekete polgárjogi mozgalmak két ikonikus alakjával, Martin Luther Kinggel és Malcolm X-szel is – igaz, utóbbival ellentétben Baldwin mindig is a békés módszerek híve volt."
James Baldwin - Időtlen és kilátástalanságában is optimista - Könyves magazin
„Minden költő optimista" - nyilatkozta nem sokkal egyik leghíresebb kisregénye megjelenése után James Baldwin a Guardiannek. Igaz, tette még hozzá, ehhez az állapothoz az embernek azért el is kell érnie a kétségbeesés egy bizonyos fokát.
Mindenesetre a szimpla részvétel és megnyilatkozás is elég volt ahhoz, hogy Baldwin az FBI célkeresztjébe kerüljön. Baldwin ugyanakkor erősen hitt abban, hogy minden egyes ember, tekintet nélkül a faji hovatartozásra, elválaszthatatlanul ugyanannak a szociális szövetnek a része, és egyszerre hitt abban, hogy "az emberek a történelem foglyai", mint ahogy abban, hogy "a történelem pedig foglyul esett az emberekben". Baldwin óriási hatással volt kora íróira, Michael Ondaatje pedig a következőket mondta róla: "Ha van Gogh volt a mi tizenkilencedik századi művész-szentünk, akkor Baldwin a huszonegyedik századi".
Forrás: Open Culture
