A régi isztambuli épületeknek számtalan előéletük van, nem kivétel ez alól a Beyazıt Állami Könyvtár és Kézirattár sem, hiszen falai között volt már népkonyha, karavánszeráj, sőt még egy mecset istállójaként is funkcionált. 1884-ban ugyanakkor átalakították és itt rendezték be Törökország első állami könyvtárát. Az épület állaga később nagyon leromlott, 2016-ban viszont teljes felújításon esett át, a cél pedig kettős volt: egyrészt egy modern környezetet kellett létrehozni, ahol biztonságosan lehetett tárolni a régi kiadványokat, másrészt igyekeztek megőrizni az épület eredeti építészeti megoldásait is.
A könyvtárban igazi ritkaságokat is őriznek, hiszen annak idején 500 különböző könyvtárból szállítottak oda kiadványokat – ezek között voltak olyan privátkönyvtárak is, amelyek állami tisztviselőkhöz, palotahivatalnokokhoz, tanárokhoz tartoztak. A könyvtár állományában található olyan arab nyelvtankönyv, amely 893-ban készült, ez a gyűjtemény egyik legrégibb darabja. A könyvtár sok könyvadományt is kap, sokszor olyan családoktól, melyek tagjai már nem tudják olvasni azokat a könyveket, amelyek valamelyik idősebb rokon tulajdonában voltak. 1934 után amúgy minden Törökországban nyomtatott anyagot (legyen az magazin vagy valamilyen pamflet) el kellett küldeni a könyvtár számára is.
A könyvnyomtatás a 19. századig nem terjedt el széles körben az Ottomán Birodalomban, ugyanakkor a kalligrafikus és könyvkötő mesterek rendkívül tehetségesek voltak.
A könyvtár munkatársai nemcsak dokumentumként, hanem műtárgyként is tekintenek a könyvekre. Nem akarták viszont a falakat eltakarni a könyvekkel teli polcokkal, éppen ezért a felújított ottomán termekbe üvegkockákat hoztak létre, amelyekben a pára és a hőmérséklet szabályozásával vigyáznak a régi kötetekre. Az egyik ilyen üvegkockát például egy olyan helyiségben hozták létre, ahol korábban kenyeret sütöttek, és a mai napig látható a sütő helye.
Forrás: The Daily Beast
