Január 6-án elhunyt Tarr Béla filmrendező. A New York Times újságírója emailben kereste meg az irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlót, hogy reagáljon a hírre. Nyilatkozatában a rendező alkotótársa, többek közt a Sátántangó szerzője „korunk egyik legnagyobb művészének” nevezte Tarrt.
A lázadó Tarr
„Megállíthatatlan, brutális, elpusztíthatatlan!” – fogalmazott Krasznahorkai az elhunyt rendezőről.
„Amikor a művészet egy ilyen radikális alkotót veszít el, egy ideig minden rettenetesen unalmasnak tűnik” – tette hozzá.
„Ki lesz a következő lázadó? Ki lép előre? Ki fog mindent felrúgni?”
Kettejük több évtizedes barátságának külön cikket is szenteltünk. A Nobel-díjas író műve volt Tarr utolsó filmjének, A torinói lónak az alapja. A 2011-ben forgatott alkotás megnyerte a zsűri nagydíját Berlinben, ahol Tarr azzal lepte meg a közönséget, hogy köszönőbeszédében bejelentette visszavonulását. „Mindent megcsináltunk, amit akartunk” – jelentette ki a Guardian kérdésére az akkor 56 éves rendező annak indoklására, miért ez volt az utolsó filmje. „Kész a munka, és lehet szeretni vagy nem szeretni.”
„Nem vagyok mazochista!”
A New York Times felidézi azt is, hogyan védte meg magát Tarr a Népszavának nyilatkozva azokkal a vádakkal szemben, hogy a filmjei távoliak és nehezen érthetőek. „Az ember reggel 4-kor kel, felöltözik, sötétben vezet, hogy odaérjen a forgatási helyszínre 6-ra. Sötét van, hideg, és fúj a szél. Esik. Megjön a színész, aki másnapos és ezer problémája van.
Ha nem gondolnám, hogy az emberek megnézik, mi az ördögnek csinálnám végig ezt az egészet. Nem vagyok mazochista!”
Az amerikai lap egyébként Tarr nevelt lányára, Gáborjáni Rékára hivatkozva jelentette be, hogy a rendező hosszan tartó betegség után elhunyt. Felidézték továbbá, hogy Tarr 16 éves korától forgatott filmeket, végigvették az életmű fontosabb állomásait, és kitértek a rendező határozott politikai állásfoglalására is. Életművéért olyan művészek rajongtak, mint Jim Jarmusch, Gus Van Sant vagy Susan Sontag, aki lenyűgözőnek nevezte a Sátántangót.
