Az interjúban Glukhovskyt többek között arról kérdezték, hogy nem rémisztő-e számára, hogy az új regénye, a Poszt cselekménye gyakorlatilag a szeme előtt valósul meg. Az író elmondta, hogy a regényében azért nem biológiai vírusról van szó, hanem valami másról: „az emberek szavakon keresztül fertőzik meg egymást, látszólag értelmetlen szövegekkel: veszetté válnak tőlük, és ezt a veszettséget adják át másoknak”. Ez a vírus tulajdonképpen a gyűlölet.
Gluskovsky arról is beszélt, hogy az irodalom mindig is igyekezett valamit megjósolni a jövőből és sokszor felvázolták már az emberiség összeomlását is, hiszen az emberek szeretik az apokalipszist. Szerinte különösen a gazdag időkben nő meg az igény az apokalipszis-ábrázolások iránt. Így nem is csoda, hogy az utóbbi években népszerűek voltak az ilyen jellegű történetek.
Hallgatni arról, hogy mi történik Oroszországban: tilos - Könyves magazin
„A Metro 2033 önarcképe és egyben karikatúrája a saját hazámnak" - mondja nagysikerű sci-fi sorozatának 10 évvel ezelőtti első darabjáról Dimitry Glukhovshy, a most megjelent zárórészben, a Metro 2035-ben viszont egy friss vázlatot rajzol a mai Oroszországról.
A koronavírus-járvány is szóba került az interjúban. „Az államok első reakciója mindenesetre a veszély tagadása volt, a második az elhatárolódás: újra megjelentek, szinte egy pillanat alatt, a nemzeti határok, amelyek évtizedeken át mintha csak egyre fakuló vonalak lettek volna a térképen. És aztán már a tartományok, sőt a városok köré is réges-rég nem létező határokat húztak. A pestis elől mindenki bezárkózik, falak nőnek ki a földből ott, ahol valamikor – még ha több száz évvel ezelőtt is – megálltak a frontvonalak.”- mondta. Szerinte a pandémia felébreszti az idegenektől való félelmet az emberekben, mivel a vírus maga láthatatlan, míg a fertőzöttek láthatók. Mindez jó táptalaja a stigmatizációnak, a félelemnek, a bizalmatlanságnak és a babonáknak is. „De a vírus határok fölötti, és nem válogat.”
Olvassátok el a magyarul megjelent interjúrészleteket ITT.